El tudsz képzelni egy olyan világot, ahol szigorúan szabályozzák, hogy hány gyereke születhet egy házaspárnak? És egy olyan világot, ahol az orvos nem mondhatja el a szülőknek az ultrahangvizsgálat során, hogy kisfiuk vagy kislányuk lesz? Ez nem sci-fi, ez a valóság. Ma. Kínában.
Míg Európában a legtöbb kormány a népesség gyarapodását igyekszik elősegíteni a különböző kedvezményekkel, törvényekkel, addig Kínában az állam kétségbeesett, talán néha elhamarkodott döntésekkel pont a népességnövekedést próbálja megakadályozni.
Kínai törvények
1979-ben bevezetett családtervezési programnak megfelelően Kínában a lakosság kb. 40 százalékát jelentő városiak egy gyereket vállalhatnak, míg vidéken ez kettő is lehet abban az esetben, ha az első gyermek lány.
A második, vagy többedik gyermek után pénzbírságot kell fizetnie a családnak, ami nem kevés, hazai viszonylatokban sem. Több millió forintra jön ki a második gyermek után fizetett büntetés, a harmadik gyerkőc után még ennél is többet kell „adózni” az államnak, kb. 30 millió forintnak megfelelő Yuant.
Másfél évvel ezelőtt nagy port kavart egy nyolchónapos kismama esete, akit azért kényszerítettek abortuszra, mert nem tudott annyi pénzt összegyűjteni a család, hogy a második babát is megszülhesse.
Egyes tartományokban, amikor két, testvérrel nem rendelkező felnőtt szeretne gyermeket, akkor ingyen és bérmentve engedélyezett a két gyermek vállalása.
Hasonlóan több más társadalomhoz, itt is a fiúgyermek képviseli a nagyobb gazdasági értéket. Képes arra, hogy majd eltartsa idős szüleit, többet kereshet, erősebb, jobb állásokat tölthet be, stb. Így ha már egy gyereket vállalhat a család, az legyen fiú! Régebben, amikor egy nő megtudta, hogy lánygyermeket hordoz a szíve alatt, már rohant is orvosához, hogy művi terhesség megszakítást kérvényezzen. Ez természetesen Kínában teljesen törvényes, bármelyik kórházban elvégezhető, még csak meg sem kérdezik ennek okát.
Mindez oda vezetett, hogy végül megtiltották az orvosoknak, hogy a kismama ultrahangos vizsgálatának a baba nemére vonatkozó adatait megossza a jövendőbeli anyukával.
Fiúgyermek mindenáron
Ezek a törvények nagy terhet rónak a családot tervező nőkre. Fiút kell szülni, minden áron, még ha nem is elsőre, de legalább másodjára! Bár erre adatok nem állnak rendelkezésünkre, csak legendák, de falun nagy valószínűséggel a megszületett kislány babáktól egyszerűen csak megszabadulnak. Nincs más választásuk, a büntetés kifizetésére egyáltalán nincsen esélyük. A másik alternatíva, hogy a kisbabát felnevelik titokban, amíg tudják, majd egy közeli országba (Korea, Tajvan, Vietnám) juttatják, hogy ott próbáljon szerencsét, immáron teljesen magára hagyatva.
Nem csak anyagi, de lelki terhet is jelentenek ezek a szabályozások. Az egykeség mellett a távolságok is hatalmasak az országban, testvéred nincsen, és az unokatesók, szülök is több száz, néha ezer kilométerekre laknak tőled… Az ősi modell, a család támogató, támaszt nyújtó szerepe nem tud érvényesülni ilyen feltételek mellett. Óriási váltás ez a korábban 6-8 gyermekes családokhoz képest, amit az emberi lélek nem tud egyik percről a másikra feldolgozni. Ennek eredményeképp egyre több a magát magányosnak, boldogtalannak érző kínai férfi és nő.
A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy sajnos, mint minden országban, Kínában is vannak halálesetek, tragédiák, betegségek, természeti csapások. Ha az idős szülők egyetlen támasza eltávozik az élők sorából, akkor ki fogja tovább támogatni őket?
Komoly demográfiai problémához vezethet a társadalom elfiúsodása is. Bár tilos a baba neméről a szülőket tájékoztatni, pénzzel mindent meg lehet oldani. Ráadásul a ma házasulandó fiatalok születésekor még nem volt érvényben a nemre vonatkozó „hírzárlat”, így érthető, hogy több fiú baba látta meg a napvilágot. Feleségeket így sokszor külföldről hoznak maguknak az ifjú legények, Tájföldről, Vietnámból, Tajvanból.
Jó hír, hogy Kína vezetősége az elmúlt fél évben a törvények lazítására, átgondolására törekszik, a humánus és hatékony népességszabályozás azonban még várat magára.
(Szerző: Ujpál Zsófia, pszichológus - KamaszPanasz)