Te is csodálója vagy azoknak az embereknek, akik simán kiállnak a pódiumra előadni egy verset a suli ünnepségek alkalmával? Vagy akik csak úgy simán el merik mondani a véleményüket a legharsányabb ismerőseidnek is?

Ők biztos nem félnek semmitől - gondolod te -, pedig nekik is biztos vannak félelmeik, csak nem szembesítik magukat velük vagy egyszerűen csak nem tudsz róluk. Ugyanis olyan ember nincs, aki nem fél semmitől. Persze vannak, akik bátrabbak, harsányabbak, jobban kinyilvánítják érzelmeiket.

Másrészről vannak, akiket zavar félénkségük, és úgy érzik, ez hátráltatja őket céljaik elérésében. Ha te is így érzel, először is fontos végiggondolnod, hogy mi az, ami kiváltja benned ezt a reakciót. Félsz attól, hogy lejáratod magad a többiek előtt, vagy nem mersz megszólalni, mert úgy gondolod, senkit sem érdekelne, amit mondasz? Szégyelled a külsődet és így próbálsz meg „elbújni” a világ elől?

Nézz szembe a félelmeiddel!

Fontos, hogy fokozatosan haladj előre, és ne akarj egyik napról a másikra bandavezér lenni! Mindig egy kicsivel merj többet tenni, mint előtte. Tisztában kell lenned a gyengeségeiddel és félelmeiddel, hogy leküzdhesd őket.

Első az önbizalom

A félénkség egyik oka az önbizalomhiány lehet. Ezért is fontos, hogy biztasd saját magad, törekedj arra, hogy elégedett legyél a külsőddel és belsőddel egyaránt, hiszen ezek a dolgok is segítenek abban, hogy könnyebben megnyílj az embereknek, és ne légy olyan görcsös.

Fontos a folytonos megfelelési kényszer leküzdése is, ugyanis nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. És különben is, a legfontosabb, hogy magadnak felelj meg! Esetleg gyakorolj a tükör előtt (főleg, amikor valamilyen nagy megmérettetés előtt állsz), vagy családi körben.

Reméljük, tanácsaink segítségével te is bátrabb leszel és nem mindig azon fog járni az agyad, hogy vajon mit gondolnak rólad a többiek.

(Sz.D.L.)