Gyakran hallani, hogy „te nem vagy normális! Megőrültél!?” De sok nehézséggel küzdő ember is úgy érezheti, hogy nem normális, kilóg a közösségből, nem elfogadható a viselkedése. Mit tekint a pszichológia normálisnak, és mi az, ami abnormálisnak számít?

Gyakorlatilag nincs olyan pszichológus-elméletalkotó, aki még nem fogalmazta volna meg, hogy mi tekinthető normalitásnak. Hiszen csak akkor tudunk diagnózist felállítani, ha tudjuk, hogy mi az, ami a kereteken kívül belül, és azon kívül esik.

Általános felnőttekre alkalmazott kritériumok

Alkalmazkodó képesség

Egy felnőtt egészséges ember rugalmasan alkalmazkodik környezetéhez. Bár a világunk folyamatosan változik, a rugalmasan alkalmazkodó ember megküzd az adódó nehézségekkel. Ha viszont erre nem képes valaki, akkor állandóan aggódik, szorong, fél kilépni a ház kapuján, mert „bármikor bármi történhet.” Ez már túlmutat a rugalmasság kategóriáján.

Kedvező énkép

Aki kedvező énképpel rendelkezik, tudja magáról azt, hogy képes megbirkózni az akadályokkal.

Örömképesség

Bármilyen hihetetlennek hangzik, ez is egy kritérium. Aki megtalálja az életében az örömforrásokat, képes a kikapcsolódásra, a pihenésre, és képes élvezni a szexualitást,. Ha belegondolunk mindennek a hiányában depresszív lesz az ember.

Társadalmi szerep

Társadalmi szerepeit megfelelően ellátja: a diákok tanulnak, iskolába járnak, a felnőttek dolgoznak, és a családjukról gondoskodnak. Aki ismeri a saját helyét a társadalomban, tudja, hogy mit kell tennie, és ezzel azonosul is, az betölti a társadalmi szerepét.

Produktivitás

A társadalmi szerep produktív is, mert valamilyen hasznos tevékenységet végez.

Érzelmi és motivációs kontroll

Az önuralomra is nagy szükség van. Aki tudja uralni a saját érzelmeit, képes eltűrni a frusztrációt, és nem vezeti le azt azonnal dühroham formájában. Ha valamit nagyon szeretne, arra képes várni. Csecsemőknél látható, hogy a késleltetés még nem működik: ha éhes, azonnal enni szeretne. A nagyobb gyerekeknek már meg kell tanulniuk, hogy várjanak, amíg hazaérünk, amíg anya elkészíti az ebédet. Apránként megtanuljuk, hogy semmi sem jár azonnal.

Önzetlenség

Képes az önzetlenségre, aggódásra, képes szeretni másokat.

Életszemlélet

Van egy egységes életszemlélete, úgy éli meg, hogy egyensúlyban van az élete.

Önálló

Önálló, érzelmileg független, önbizalommal rendelkezik. Az érzelmi függetlenség kamaszkorban alakul ki, amikor elkezdünk leválni szüleinktől, és kialakítjuk a saját életünket és a saját világnézetünket.

Rendellenes mentális működés

Deviáns

A társadalom normáival ütközik. Az abnormalitás megítélése viszont ennek megfelelően változik: a zsenik és tehetséges emberek is deviánsok, mivel eltérnek a normától, de ez egy elfogadható példája a devianciának.

Distressz keltő

Egy személy egy problémával magának vagy egy ismerősének feszültséget okoz. Például a gyermek magatartászavara valószínűleg nem a gyereknek jelent problémát, hanem a szülőknek, tanároknak, hiszen őket idegesíti.

Diszfunkcionális

A diszfunkcionalitás - például a kényszer - megnehezíti a hétköznapi életet. Az ajtó becsukása hétköznapi tevékenység, viszont tízszer megismételni a bezárást, már nem hatékony: időt rabol és feszültséget okoz.

Veszélyes

Ha valaki veszélyes önmagára vagy másokra nézve, akkor rendellenes mentális működéssel állunk szemben.

Az abnormalitás azonban nagyon viszonylagos: sok egyetemista sokat szórakozik, és igen sok alkoholt fogyaszt. Társadalmunkban ez megszokott, így nem tűnik fel a túlzott alkoholfogyasztás deviáns jellege.

(KamaszPanasz)