Biztos jártál már úgy, hogy puzzle-t akartál kirakni, de elkeverted az eredeti mintát, esetleg egy másik puzzle mintáját akartad kirakni és közben érezted, hogy valami nem stimmel. Ma ezt érzem a tizenévesekkel kapcsolatban, akik próbálják összerakni magukat és egymást, csak senki nem mutatja meg, hogy is nézhet ki a teljes kép. Ebben a cikkben erre a kérdésetekre próbálok válaszolni.

Ki vagyok én? Hogy találom meg azt, aki vagyok? Hogyan érjem el azt, hogy az legyek, aki lenni szeretnék?

Tizenévesként az élet nem mindig könnyű, a pszichológia is egy új korszakról beszél, amelyben egy új egyéniségnek, személyiségnek kell kifejlődnie.

A tizenéves kor egy kritikus időszak, amely feszültséggel teljes és sokszor a tizenéves sem érti meg saját viselkedését. A tinédzserkor egy olyan időszak, amelynek a legfontosabb feladata, hogy a fiatal megtalálja a helyét a családban, a barátok között és az iskolai életben.

Én gyakran úgy hívom: ez az úgynevezett „már nem és még nem időszak”. Amikor már úgy érzi a tizenéves, hogy már nem gyermek, de még nem teljesen felnőtt. Ilyenkor egy tizenéves próbálja önállóan meghatározni önmagát, akár a szüleitől való leválásában tudatosan vagy rejtett módon, lázadásba menekülve keresi azt a csoportot, amelyikben önmaga lehet, ahol kiteljesedhet és feltétel nélküli elfogadást tapasztalhat.

A tizenénesek tele vannak kérdőjelekkel és kérdéseikkel, de gyakran felnőttekkel nem tudnak beszélni kérdéseikről, problémáikról, hanem csak kortársaikkal osztják meg a gondolataikat, így tőlük várják az élet fontos kérdéseire a válaszokat, azonban így csak olyan válaszokra tudnak támaszkodni, amelyet a kortársak biztosítanak csupán. Ezek a válaszok sokszor nem kipróbáltak, nagyon sokszor felszínes ismeretre épülnek. Legyen szó a szenvedélybetegségekről, a párkapcsolatról vagy a saját konfliktusaink megéléséről, esetleg tanulásról vagy jövőjük tervezéséről.

„Lesz, ami lesz” jellegű döntések

A kamaszok gyakran 100% élményt keresnek, de 0% félélőséggel. „Mindent kipróbálni” - ez a jelmondatuk, de a következményekkel nem szeretnének szembesülni. Életüket sokszor a kispadról nézik és életük irányításának terhét másra bízzák, az aktuális trend határozza meg, hogyan nézzenek ki, mit hallgassanak, kit és mit kell szeretni, kit és mit kell utálni, mit kell enni és inni, annak érdekében, hogy trendik legyenek.

Egy átlagos tizenéves legnagyobb félelme az, hogy ő csupán egy szürke kisegér, akire senki nem figyel oda, aki nem tud igazán érvényesülni. Egy lelkész úgy fogalmazott „ez a generáció egy szeretetéhes generáció” - hiába a sok közösségi portál, ennek ellenére nagyon sok tini magányos, hiába a több ezer ismerős a közösségi oldalakon, még sincs kivel megbeszélni élet problémáit és kérdéseit, pedig nagyon sok fontos döntést ebben az időszakban hozunk meg.