Szia! Megint együtt utazunk? Gondterheltnek látszol. Valami baj van? A szüleidre haragszol? Mit követtek el?

Nem engednek el diszkóba?

Hát, egyrészt megértem őket. Nem az ő pártjukon állok. Á, dehogy! Csak úgy megpróbálok belebújni a bőrükbe, és az ő szemszögükből nézni a dolgokat. Ez a világ tele van veszedelemmel egy kamasz számára, a szülők ezt így látják. Múltkor láttam a neten egy videót, hogy milyen könnyű bedrogozni a fiatalokat a tudtuk nélkül. Elég, ha egy pillanatra félrenéznek, és az italukban már ott is a drog. Így tudtukon kívül beveszik azok is, akik önszántukból nem tennék. Hogy a te faterod is látta ezt a videót? És még csodálkozol, ha féltenek?

Tudod, ők a legjobbat akarják neked. Igaz ugyan, néha túlzásba viszik a féltést. Lehet, hogy csak te gondolod így. Még lesz időd bőven bulizásra. Lehet, hogy nem tudják, megbízhatnak-e benned. Próbálj velük kialkudni először egy olyan helyzetet, ahol bizonyíthatod, hogy időben hazajössz, és betartod a szavad. S akkor talán nem lesznek ennyire elővigyázatosak. Vagy egyenesen kérdezz rá, hogy miért nem engednek el? A magyarázatukból kiderül majd, hogy mitől tartanak. Viszont, ha nincsenek kérdések, nem jönnek válaszok sem. Nagyon fontos az, hogy ne játsszuk a sértődöttet, hanem beszéljük meg velük, ami bánt.

Most elárulok egy titkot

Kamasz koromban azzal nyaggattam anyumat, hogy vallja már be végre, hogy örökbe fogadtak. Nevetsz? Annyira nem értettem, hogy kerülök én ebbe a családba. Tökéletesen láttam a hibáikat, sőt, azt is tudtam, hogyan kellene viselkedniük, min kellene változtatniuk. Akkor nagyon nehezen viseltem egyes helyzeteket. Azóta sok minden megváltozott. Igaz, sok évnek kellett eltelnie, hogy megbocsássak apámnak, aki alkoholos mámorában olyan sokszor megbántott. Sárba tiporta az önbecsülésemet. Rájöttem, hogy az nem segít rajtam, ha sajnálni fogom magam, és rá ujjal mutogatni, hogy miatta romlott el az életem.

Mindenki a saját életéért felelős

Így utólag már hálás is vagyok neki, hogy így viselkedett velem. Azért tartok itt, ahol most vagyok. Meg kellett gyógyítanom a lelkemet, hogy boldog ember lehessek. Lelkileg erősebb vagyok, mint valaha. Sőt, most, ha rosszat mond rá valaki, kinyílik a bicska a zsebemben. Csak azt sajnálom, hogy neki ezt már nem tudom elmondani. Csak a temetőben. Látod, potyognak a könnyeim. Megtanultam őt tisztelni és szeretni. Hiszen nélküle nem lennék. Neki köszönhetem az életemet. Ráadásul mindenki csak a lelki fejlettségéhez mérten tud viselkedni. Hiába várunk el többet tőle.

Teljesen rendben van az, hogy most így gondolkodsz. Csak ne ragadj le ezen a szinten! Ne hagyd, hogy elmérgesedjen köztetek a kapcsolat. Mindent meg lehet beszélni. Igen, tényleg nehéz velük néha, túlféltenek minket. A legjobbat akarják nekünk, de ahogy a mondás tartja: „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”. Ahogy egyre közeledsz majd a felnőtté váláshoz, úgy fognak egyre többet és többet megengedni. Ha azt tapasztalják, hogy bízhatnak benned, legközelebb nem lesz gond. Addig is legyél hálás a kis engedményekért is. Van, aki tőled is rosszabb helyzetben van.

Örülj annak, amit megengednek, ne a tiltásokra fókuszálj! Akkor csalódott és rosszkedvű leszel. Használd ki inkább maximálisan a rendelkezésedre álló buli időt! Légy jókedvű és vidám! Most ez van, legközelebb javul a helyzet.

Na, én megérkeztem, leszállok. Legyen szép napod!