Nagyon összetett témáról van szó, főleg egy kívülálló nézőpontján keresztül szemlélve. Mindenfélének titulálnak egy olyan személyt, aki nőnek született, de nem érzi annak magát - vagy éppen fordítva. A legtöbb megnevezés sértő, és kirekesztő, pedig ő is ember. Elmesélek egy igaz történetet.

Volt egyszer egy lány, aki fiúnak érezte magát...

Sokat szenvedett emiatt. Talán nem is a külvilág bántotta, hanem ő saját magát. Gyerekkorától úgy nevelték, mintha fiú lenne. Talán ezzel kompenzálták a szülei, hogy nem született fiúgyermekük. Fiús ruhákat is hordott, valahogy beleragadt ebbe a szerepbe, neki ez volt a normális.

Kamaszkorában kezdte érezni, hogy más, mint a többiek. Őt nem a fiúk érdekelték, hanem a lányok. Szerelmes volt egy lányba, de soha nem mert közeledni felé fiúként. Jó barátnők voltak, de ő nem csak barátságot érzett iránta, viszont tudta, ha ezt megtudja az a lány, akkor elveszíti őt. Magába roskadt. Nem tudta, mit tegyen. Aztán talált egy barátnőt, akiben megbízott. Neki elmondott mindent. Azt is, hogy az öngyilkosságot fontolgatta.

Úgy érezte, nincs értelme az életének

Félt a megbélyegzéstől, hogy kinevetik, összetörik a szívét. A pszichológus szerepet betöltő barátnője azzal biztatta, legyen türelmes. Tartson önvizsgálatot, hogy tényleg csak a lányok érdeklik-e. Ne gubózzon be, járjon szórakozni. Legyen felszabadult, hiszen ő is ember. Ugyanolyan joga van a boldogsághoz, mint bárki másnak. Nem tehet róla, hogy más.

Tőle hallott a férfivá operálás lehetőségéről is. Ez új reményt adott neki: akkor talán van esélye, hogy boldog legyen. A lány(-fiú) megfogadta a tanácsát, élni kezdett. Próbálta nem gyötörni magát. Bár a külvilágtól néha kapott pofonokat, beszólásokat, hogy olyan, mint egy fiú. Fiúkkal is ismerkedett. Bár minden ilyen próbálkozása szinte rögtön zátonyra futott, ezek a tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy tudja, hányadán áll. Meggyőződött róla, hogy ő egy női testbe zárt férfi lélek.

Amint elérte a felnőttkort, lépett. Kiment külföldre, hogy férfivá operáltassa magát. A hazájában ezt nem térítette az egészségügyi biztosító, külföldön viszont igen. Sok műtét, hormonkezelés után végre elérte a célját: férfi lett.

Mennyivel könnyebb lett volna minden, ha rögtön fiúnak születik

Mennyi viszontagságon kellett keresztül mennie a cél érdekében. Azóta megnősült. A feleségén kívül nem tudja más, hogy előtte nő volt. Szerintem jól is van így. Van két gyermekük. Minden adott, hogy boldog legyen…

Ezek után talán könnyebben megérted azt, aki hasonló cipőben jár. Bár úgy vettem észre, hogy ma már divat leszbikusnak, másnak lenni. Egyesek még kérkednek is vele. Ennek azonban semmi köze a címben említett állapothoz.

Milyen nehéz lehet elfogadni magát olyannak, amilyen? Főleg, ha idegenek is bántják, akik semmit nem tudnak róla. Nem látják a kétségbeesését, az eltitkolt könnyeket, önmaga felé forduló haragját. Miért? A választ senki se tudja, de te is lehetnél ő. Akkor mit tennél? Vajon te hogy viselnéd a megaláztatást? Ezért kérlek, ne ítélkezz felettük! Mások földbe döngölése nem lehet a célunk. Ha segíteni nem tudunk rajtuk, legalább ne ártsunk nekik. Arra van a legkevésbé szükségük, hogy még mások is bántsák őket. Kevesen tudják őket elfogadni olyannak, amilyenek. Mégis az önmagukkal vívott harc a legnehezebb. Mindenkinek megvan a maga keresztje, a maga feladata. A saját életfeladatunkat keressük meg. Ehhez gyűjtsünk elég erőt és tapasztalatot, erre fókuszáljunk!