Nem mindig az a helyes, amit mi annak gondolunk. Hányszor van, úgy, hogy csak évek múlva derül ki a tévedésünk? Esetleg egy esemény kapcsán értjük meg, annak idején miért éppen úgy történtek a dolgok. Ilyen vízió csak abban az esetben villan be, ha lelkileg már érettek vagyunk arra, hogy megértsük az összefüggéseket.

Egy barátom esete jutott az eszembe

Az apjával nagyon rossz volt a kapcsolata. Az érzelmileg labilis fiúval az apja mindig durván bánt. Nem fizikailag, hanem csak verbálisan, mégis úgy fájt neki, mintha megütötte volna. Sokáig szenvedett ez a fiú, aztán amikor felnőtt, és kirepült a családi fészekből, családot alapított. Feleségével mesébe illően harmonikus a kapcsolatuk, de a munkáltatója megalázza a többiek előtt, ugratja őt. Immár felnőtt férfi, de annak idején elfutott a konfliktusok elől, és sok évvel később mégis szinte ugyanazokkal a problémákkal szembesül. Ez is mutatja, hogy sorsunk elől nem tudunk elfutni.

Mikor megkérdezte tőlem, vajon miért viselkedik így vele ez az ismeretlen ember, akinek ő sose ártott, csak annyit kérdeztem: - Ki viselkedett már így veled életedben? Persze rögtön azt felelte, hogy az apja, és meglátta a párhuzamot. Nem elfutni kell az akadályok elől, hanem átrágni magunkat rajta, ugyanis nem véletlenül került éppen ez az akadály az utunkba. Ha sikerül megoldanunk, akkor fellélegezhetünk, mert többé már nem fogja megkeseríteni az életünket. Ha nem, akkor folyamatosan hasonló akadályok fognak kísérteni minket, amíg vesszük a fáradtságot, és elgondolkozunk rajta, mit is tehetnénk.

Ezt olvastad már? 5 konfliktuskezelési módszer - Mikor melyik válhat be?

Egy hölgy ismerősömmel történt a következő eset

Nagyon szerelmes lett egy férfiba. Állandóan sms-ekkel bombázta, hívásokkal ostromolta. A férfi hamar megunta a dolgot, és kilépett a kapcsolatból úgy, hogy még a telefonszámát is megváltoztatta. Akkor nagyon maga alatt volt a hölgy, nem értette, mi volt a gond. Erre pár évvel később találkozott egy olyan férfival, aki élete nagy szerelme lett. Csak egy hibája van: állandóan hívogatja, sms-ekkel traktálja. Mikor elpanaszolta ezt nekem, elmosolyodtam. Megkérdeztem tőle, emlékszik-e arra a férfira, akinek ő több tucat sms-t írt? Persze, hogy emlékezett, de még mindig nem értette a dolgot. - Semmi különös nem történik, csak visszakapod azt, amit te tettél régebben. Most már leesett neki a tantusz.

- Tényleg. Te jó ég! Én is úgy az agyára mehettem, mint a mostani párom nekem? – elnevette magát. Percekig nevetett felszabadultan. Megértette az összefüggést, amellyel remélhetőleg pontot tehet az ügy végére. Ilyen egyszerű ez. Amit adsz, azt kapod vissza. Ha nem is azonnal, majd akkor, amikor lelkileg már elég érett leszel rá, hogy észrevedd, ami nyilvánvaló.

A legtöbbször utólag vesszük észre a hibáinkat

Sokszor bizony nem vesszük észre, hogy másnak fájdalmat okozunk, vagy elveszünk valamit (valakit), ami nem a miénk, de úgy gondoljuk, hogy ez jár nekünk. Hiszen egyszer élünk, nem igaz? Szerintem nem, de most nem is erre szeretnék kilyukadni.

Minden tettünknek következménye van. Nem hiába mondják, hogy csak olyat tegyél másokkal, amit te is szívesen fogadnál. Bizony, nem csak miénk a világ, nem tehetünk felelőtlen lépéseket. Én is tettem néhányat, sokat már vissza is kaptam, a többire még csak számíthatok. Az élet törvényei elől nincs menekvés, csak akkor, ha hamarabb megértjük a hibáinkat, és tanulunk belőlük.

Ezt most nem ijesztgetésnek szántam, de nem árt, ha kicsit elgondolkozik az ember a saját életéről. Ugyanis sose a másik embert kell megváltoztatni, hanem saját magamat. Ha valami nem tetszik abból, ami most zajlik az életemben, arról csak én tehetek. Én vonzottam be magamnak valamiért. Most pontosan erre a tapasztalatra van szükségem, amit éppen megélek. Ez visz majd előbbre, feljebb a láthatatlan lelki lépcsőfokokon.

Érdekes: ha más követ el valamit, rögtön tudjuk, mi lett volna a helyes

Csak arra nem gondolunk, hogy ő nem ugyanott tart, mint mi. Ő egészen más szemszögből látja a dolgokat. Ezért se helyes, hogy pálcát törünk más felett. Legfeljebb tanul belőle. Hiszen ezért vagyunk itt mindannyian, hogy tanuljunk, tapasztaljunk, lelkileg fejlődjünk, meg, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Megtaláljuk rejtett szigetünket, ahol a béke, a szeretet lakozik. Ha ez sikerül, már nem éltünk hiába.