„Lekapcsoltam a lámpát? Holnap miből írunk? Vajon felszólít a tanár? Mit szólnak a többiek a ruhámhoz? Mi lesz akkor, ha…? Úristen otthon hagytam a telefonomat, mi lesz?” Ha csak az egyik probléma is zavar téged, elmondhatjuk, hogy nálad is megjelenik a nyugati kultúrára olyan nagyon jellemző aggódás. De miért és mit tehetünk ellene?

A stressz

Nagyon szeretjük hibáztatni a stresszt. „Olyan stresszes életem van! Annyi gondom van…”. Trendi a stresszt és a körülményeket okolni azért, mert feszültek vagyunk. De a stressz az nem csupán rossz dolgok gyűjtőfogalma, sok kellemesnek mondható dolog is stresszt okoz, mégsem soroljuk ide őket, pl.: amikor az esti randira készülünk, szintén stresszes, mégsem mondanánk le róla.

Akkor mi a baj a negatív stresszel?

A többségünk (szerencsére) nincs kitéve életet veszélyeztető stresszhelyzetnek, nem élünk háborúban, viszonylagos jólét van, tudunk mit enni és felvenni. Ezt a cikket is valószínűleg egy gépen vagy a telefonodon olvasod. Mégis olykor egy világ omlik össze, mert a dolgozatunk egyes lett. Miért?

A stresszel és a negatív eseményekkel nem az a probléma, hogy megtörténik, hanem az, hogy hogyan értelmezzük azokat. Mindenki másképpen értékelheti ugyanazt az eseményt. Beszélgettem kitűnő tanulóval, aki csalódott volt, és úgy érezte, hogy itt a világ vége, mert nem csillagos ötös lett egy tárgyból (a tanév során becsúszott egy darab négyes) és egy másik tanulóval, aki örömmel újságolta, hogy ötös lett a tárgyból. Az esemény ugyanaz: ötöst kaptak. Az esemény értékelése különböző: tragédia és öröm.

Te melyiket választanád?

Mert ezekben a helyzetekben mi döntünk arról, hogy milyen érzések ég gondolatok uralkodnak el rajtunk.

Mit tegyek, ha éppen aggódom valamin?

Tedd fel magadnak a kérdést: bajban vagyok? Az első fázisban meg kell vizsgálnunk azt, hogy a történteknek milyen következményei lehetnek. Aggodalmaink olykor nagyon felnagyítják a következményeket, de ha reálisan megvizsgáljuk az eseményeket, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen semmi, de semmi helyre hozhatatlan nem történt.

Például, gyakori eset, hogy dugóban rettenetesen idegesek lesznek az emberek, mert nem haladnak előre és valószínűleg el fognak késni. Ha idegeskedünk, hamarabb odajutunk? Hibázathatjuk magunkat, hogy nem indultunk hamarabb, ezt a tapasztalatot félre lehet tenni, hogy tanuljunk belőle, de ettől függetlenül ugyanúgy a dugóban fogunk ülni.

A gondolataink gyakran megtréfálnak minket:

• Katasztrofizálunk: „Ennél rosszabb már nem is történhetett volna!” – Mi a bizonyíték, hogy ez igaz?
• Általánosítanunk: „Nekem semmi sem jön össze…” – Biztos vagy benne? Keress ellenpéldákat.
• Címkézünk: „Én egy akkor idióta vagyok!” – valószínűleg valamit elrontottál, de sok olyan ellenpélda is van, amikor jól sikerült. Melyek azok?

Lássunk egy másik példát, amely néhány osztályteremben elő szokott fordulni:

„Egyes lett a matek dolgozatom, most mi lesz… a szüleim meg fognak ölni.” - Bajban vagyok? Válaszolhatod magadnak, a következőt: „Nem, ez a tárgy engem nem érdekel. Színésznő akarok lenni és nem matematikus…” Tehát a helyzetet megnézhetjük abból a szempontból is, hogy a személyes céljaimban akadályoz-e ez a probléma. Ha akadályoz, merthogy közgazdász szeretnél lenni, akkor tovább léphetünk a második kérdésre:

Mi a teendő?

Ekkor jöhet az ötletbörze: meg tudunk-e küzdeni a kialakult helyzettel? Van-e olyan stratégia, amit be tudunk vetni? Számba vehetjük azokat az embereket, akik tudnak nekünk segíteni. Ha nincs megoldás, akkor nincs más választásunk az érzelmeinkkel kell megküzdeni.

Az érzelmek: ilyenkor legjobb támogatást keresni, panaszkodni vagy éppen elterelni egy a figyelmünket, amíg újra szembe tudunk nézni a nehézségekkel. De ne essünk a halogatás csapdájába. A helyzeteket érdemes több szempontból szemügyre venni.

Mindfulnessel az aggódás ellen

Ha gyakran rágódsz a múlton és a jövőn, ha nagyon nehéz elengedni ezeket az aggodalmakat, akkor érdemes elsajátítani a mindfulness technikáját. Segít a relaxációban, koncentrációban és természetesen abban is, hogy aggodalmainkat megtanuljuk felismerni és elengedni.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)