Minden perced mértani pontossággal van beosztva. Az ébredéstől az elalvásig megszokott rend szerint telnek a napjaid. Iskola, tanulás, szakkör, korrepetálás, edzés, verseny, otthoni teendők - nincs időd a tétlenségre. Alig jársz el a barátokkal bulizni, alig beszélgetsz a szüleiddel (te sem érsz rá, ők sem érnek rá), hajtod magad előre.

Miért is?

A teljesítménykényszer miatt. Elvárások sokasága nehezedik a vállaidra: a szüleid azt szeretnék, ha jó jegyeket vinnél haza és simább lenne az út az egyetemre (minimum a jogra vagy az orvosira). A tanáraid azt akarják, hogy mindenben a legjobbat nyújtsd (jól szerepelj a versenyeken, miközben kitűnően teljesítsd a hétköznapi feladatokat is). De magadat sem kíméled: egyre jobb akarsz lenni, hogy megfelelj mindennek és mindenkinek.

Amikor betelik az a képzeletbeli pohár

A folyamatos tanulás - pláne, ha eleve nehezebben megy - a pihenés, kikapcsolódás nélküli mindennapok előbb vagy utóbb (inkább előbb) ledarálnak. Azt fogod észrevenni, hogy már a sikerek sem okoznak elegendő örömet ahhoz, hogy fenntartsák a lelkesedésedet. Nehezen ébredsz, egyre többször azt kívánod bárcsak közbejönne valami, ami miatt ne kellene iskolába (szakkörre, versenyre) menned.

Az addig természetesnek vett tevékenységek egyre nehezebben mennek, nem igazán érdekel már, hogy milyen jegyeket kapsz - mi több, úgy érzed, hogy neked is jogod van rosszul teljesíteni. A “Mi történt veled?”- kérdésre csak vállat vonsz és nem foglalkoztat a tanáraid, szüleid rosszallása.

Fásultság, ami eluralkodik rajtad, ha nem teszel ellene

Érzelmileg, mentálisan és fizikailag is kimerültél, ami együtt jár a céljaid elvesztésével, az addig mindig stabil és megbízható teljesítményed csökkenésével, a reménytelenség érzésével. A felbukkanó negatív érzések egyre inkább állandósulnak, súlyos esetben szélsőséges hangulat ingadozásokat vagy akár depressziót is okozhatnak.

Nem akarsz továbbra is szorgalmas lenni, nem akarsz mindig mindenkinek megfelelni, csak egyet szeretnél: kiszállni ebből a legyőzhetetlennek látszó életvitelből. Ez azonban csak lázadáshoz, konfliktusokhoz, botlásokhoz vezet: hibát-hibára halmozva pedig tovább romlik a helyzet. Mintha elakadtál volna az utadon és fogalmad sincs miként mehetnél tovább.

Honnan tudhatod, hogy elakadtál?

A túl sok szabály, a folyamatos készenléti állapot fásultságot eredményez, ami akkora energia vesztéssel jár, hogy joggal érezheted úgy, hogy elakadtál. Nem tudsz megküzdeni a kihívásokkal, egyre megterhelőbbé válik minden. Az elakadás biztos jeleit vled felfedezni magadon:

• újra ragaszkodni kezdesz a gyermekkori magatartási módokhoz: elvárod, hogy mindenben kiszolgáljanak
• félsz ellazulni, képtelen vagy arra, hogy spontán dönts valamiről
• nem keresed a korodbeliek társaságát - vagy a tőled fiatalabbakkal barátkozol (akik felnéznek rád), vagy a tőled idősebbekkel (akiktől te vársz védelmet).
• nem tudsz és nem is akarsz önállóan dönteni
• nem vagy képes az érzelmeidet kellő módon kifejezni
• gyanakvóvá válsz
• ábrándozol a jövődről, de nem akarsz már tenni az álmaid megvalósításáért, mert szorongással tölt el a gondolat, hogy nem sikerülhet
• szélsőségesen viselkedsz, mert nehéz elviselni a bizonytalanságot

Mit tehetsz a fásultság ellen?

Az első és talán legfontosabb az, hogy tanuld meg másképp beosztani a teendőidet és az idődet méghozzá úgy, hogy kikapcsolódásra is maradjon lehetőséged. Lehet 1000 fokon égni - valameddig. De nem szabad megvárni, hogy ez a kiégésig vezessen.

• Vizsgáld meg objektíven, hogy mindaz, amit bevállaltál valóban a te javadat szolgálja? Valóban élsportoló, osztályelső,agykutató akarsz lenni - ezek tényleg a te álmaid?
• Gondoskodj a stresszoldásról! Nem, nem azzal, hogy a hajnali edzés után éjszakára is bevállalsz egy újabbat! Menj el moziba, olvass egy könyvet, menj el shoppingolni, vagy nézd a tévét - csinálj valami olyat, aminek a feladataidhoz semmi köze nincs. Csináld azt, ami jólesik.
• Szánj énidőt magadra - olyan perceket, amikor csak magaddal törődsz. Masszázs, forró fürdő, relaxációs zene, jóga - bármi, amivel ki tudsz lépni a megszokottból és csak rólad szól.
• Ne erőltesd, ami nem megy. Ha valamit csak kényszerből és rossz érzések közepette csinálsz - az “utálom az egészet”-gondolatával, akkor engedd el és keress olyan kihívást, amit kedved lenne teljesíteni.

Lásd be: nem teljesíthetsz egyfolytában maximumon - rendszeres időközönként neked is szükséged van a feltöltődésre, lazításra. A fásultság kamaszkorban is létező probléma, amit egyedül csak te tudsz orvosolni.

(Szerző: Faar Ida, újságíró)

Forrás: https://mindsetpszichologia.hu