Sokakat, de talán mindenkit érinthet a téma. Az utóbbi időszakban számos fiatal keresett meg azzal a problémával, hogy nem meri közölni a lánnyal, hogy bele van zúgva. Nos, mit mondhatok én ilyenkor? Valóban csak a csalódástól való félelmen múlik? Ma, 2022-ben és sajnos már egy ideje “népbetegséggé” vált az érzelmektől való félelem. Erről lesz szó a cikkben, valamint a felületes válasz helyett igyekszem átadni a gyökeres változás tulajdonságait.

Mitől félünk valójában?

Már közhelyes, hogy a csalódástól tartunk. De miben csalódhatunk, ha esetleg nemleges visszajelzésben lesz részünk? Nos, sajnos az emberek nagy-nagy része felruházza önmagát olyan tulajdonságokkal, melyekkel nem rendelkezik, csupán szeretne rendelkezni. Azaz, hazudsz önmagadnak egy adott tulajdonságodat illetően. Abban az esetben, ha a lány visszautasít, akkor szembesülhetsz a fájó ténnyel, miszerint mindvégig hamis látszattal áltattad önmagad. Srácok, ez fájó lehet, de higgyétek el, nem gáz, sőt, kifejezetten jó, mert ez a fejlődés és a FÉRFIVÁ válás első lépése.

Érzelem, mint ismeretlen fogalom

A mai társadalom édesapái, igaz, hogy öntudatlanul, de azt a példát és mintát mutatják fiaiknak, hogy a férfi nem sír, a férfi erős és határozott, a férfi nem lehet gyengéd, mert az nyálas stb...

Természetesen ez nem egy tudatos és közvetlen kommunikáció az apák részéről, tehát nem szándékosan akarják ezt a modellt ábrázolni, azonban ők sem kaptak megfelelő érzelmi tanítást, s hogy ez mennyi ideje tart így, illetve hány generáció hordozta mindezt, az egy külön téma...

Az érzelmi felelősségvállalás hiányának következménye

Az utóbbi hónapokban számos kamasz, 14-20 éves srác keres meg, mert fél vállalni az érzelmeit.

Nem minden esetben a csalódástól fél az illető, nagyjából az esetek felében az érzelmek átélésétől, kimondásától és kimutatásától tart. Azt hiszik, hogy a férfi az KEMÉNY, az érzésekről beszélni pedig SZÉGYEN!

Amikor valaki az érzéseit nem éli meg, nem mutatja ki, akkor egy borzasztó izgalmas folyamat következik be. Bizonyos szempontból egy öngyilkosság. Hisz az embernek van szíve és van agya. Ha az érzései elfojtását választja az illető, akkor a szívét-lelkét éhezteti, elhallgattatja és pusztítja. De akkor nem értek valamit... Aki így él, pontosabban vegetál, az hogyan akar boldog lenni?! Hogyan akar szerelmes lenni?! Agyból?! - Nem fog menni...

Megoldás?

Az idő vészesen fogy, mert a társadalmunk sajnos iszonyú tempóban hullik darabjaira... A megoldás egyszerű, de nem könnyű. Amikor érzed, hogy valami nincs rendben, amikor látod, hogy nem működik az, amit eddig jónak hittél, lehetsz bátor, hogy ezt kimondd. A változtatás nem megy egyedül, csak nagyon ritkán. Lehet segítséget kérni. Mert az soha nem szégyen. Csak gondolj bele, ha valaki vakon él egész életében, majd hirtelen elkezd látni, szégyen, ha nem tudja, melyik szín a piros?! Dehogyis szégyen. Ez is egy “vakság”. Dönthetsz, hogy játszod és mutatod tovább a “kemény férfit” vagy az egó helyett a szívedre hallgatsz. A te döntésed.

Ahogy már régóta, most is kereshetsz, a [email protected] e-mail címen, ha kérdésed van!

(Szerző: Sárközi Bence, KamaszPanasz szakértő)