Arról igen kevés információnk van, kik és hogyan fedezték fel azokat az ősi találmányokat, amelyek elősegítették az emberiség fejlődését. Íme, egy 10-es lista ezekről a találmányokról és felfedezésekről.

10. A kerék

A tűz és az élelemtermelő életmódra való áttérés után a kerék használata a harmadik forradalmi lépés az emberiség múltjában. A kocsival együtt a kerékkel leküzdhető a távolság, megkönnyíti a szállítást, rendszeressé teszi a kereskedelmet, és fontos szerephez jut a harcászatban is.

Feltalálása folyamatos és közös tett volt. Akkor támadt rá igény, amikor az újkőkori ember letelepedett, kapás földművelést folytatott, állatot nevelt, szüksége lett olyan alkalmatosságra, amellyel súlyos terhet lehet szállítani nagyobb távolságra.

A kocsi őse a szán lehetett. A szekér tulajdonképpen kerekekre helyezett szán volt. Ezeket a járműveket 5500 éve ismerik. A szánok a mocsaras síkságon hasznosabbak voltak, Kr.e. 800-ig az utak hiányában a kocsit a hegyekben sem használhatták. A rövid utakat a tömör fakerekű kordékon tették meg.

A Közel-keletről, Kr.e. IV. évezredből származnak a legkorábbi kocsi leletek és domborműves jelenetek. Csaknem biztos azonban, hogy már korábban is alkalmazták a kereket. Előkerültek lengyelországi kordé modellek és oroszországi valódi kordék is.

A kerék eredete így is bizonytalan, de bizonyos kutatások szerint az ősi sumérok használhatták legelőször nagyjából 5500 évvel ezelőtt.

9. A csavart kötél

A kötelet vadászatra, emelésekre, rögzítésre, vontatásra és mászásra használták, eredete az írásos történelem előttre nyúlik vissza, mindig is nagy hatással volt az emberiség fejlődésére. A kötél gondolata a hosszú növények rostjainak felhasználásából ered.

Az idő múlásával viszont rájöttek arra, hogyha összecsavarják ezeket a rostokat, erősebb és biztonságosabb rögzítő eszközt kapnak. A legelső ilyen leletet a Lascaux nevű barlangban találták, nagyjából Krisztus előtt 15.000-ből származhat.

Az ősi egyiptomiak lehettek az elsők, akik speciális eszközöket használtak kötél készítésére nagyjából időszámításunk előtt 3500-körül. A kötél nádból készült, de datolyapálmák rostjaiból, lenből, papiruszból, bőrből és állati szőrből is kreáltak kötöző anyagot.

8. Zenei hangszerek

A legelső igazi ismert hangszerek furulyaszerűek voltak. A furulya különböző formákban, a világ különböző részein tűnt fel. A németországi Geißenklösterle barlangban egy mamutcsontból készült 3 lyukú furulyát találtak, amelynek korát 37.000 évesre becsülik. Ugyanabban a barlangban felfedeztek két hattyúcsontból készült furulyát is.

A modernebb hangszerek csaknem 9000 évvel ezelőtt készültek Kínában, méghozzá darvak szárnycsontjaiból. Ezeken a hangszereken már 5 lyuk volt.

7. A csónak

Egy archeológiai kísérlet során megállapították, hogy az emberek 60.000 évvel ezelőtt érkeztek Új Guinea szigetére, állítólag a tengeren keresztül, Délkelet-Ázsiából. Ez valószínűleg a jégkorszak ideje alatt történt, mikor a tenger szintje alacsonyabb volt, és a szigetek közötti távolságok rövidebbek voltak. Ez azt jelenti, hogy az akkori emberek égetett fatörzsből készült kezdetleges csónakokon keltek át a tengeren.

Az egyiptomiak szintén okosan kihasználták a víz szállító képességét, és farönkökből készült tutajokon úsztatták le a piramisok építéséhez szükséges kőtömböket a Níluson.

6. Festékanyagok

A természetes színezőanyagokat, mint például a vas-oxidokat már a történelem előtti időkben is alkalmazták. Az archeológusok bizonyítékot találtak arra, hogy már az előember is használt festékanyagot alakábrázolásra. A zambiai Twin Rivers barlangban talált anyagokat közel 300-400 ezer évesre becsülik.

Az ipari forradalom előtt a festékanyagok mennyisége technológiailag kevésnek bizonyult. Léteztek más festékforrások is, de ezek meglehetősen ritkák és drágák voltak, néhány színt lehetetlen volt kikeverni a rendelkezésre álló skálából. A kék és a lila szín előállítása nagyon költséges volt, ezért tartották ezeket a színeket a királyok színének.

5. A lándzsa

A dárdákat és lándzsákat a barlanglakó ősember fedezte fel, ezeket a fegyvereket legelőször a fán lakó csimpánzok ellen használták. A csimpánzok állandóan az ember közelében voltak, ételt loptak, ez motiválta az embert, hogy felfedezze a dárdát, ami halálos veszélyt jelentett a majmokra.

A dárdák készítéséhez még nem használtak speciális eszközöket, a fák hosszú ágait letörték végtagjaikkal, majd fogukkal élesítették ki a végét. A fából készült lándzsákat nagyjából 400 ezer évvel ezelőtt fedezték fel. Az ősember hamar rájött arra, ha éles követ vagy csontot használ a dárda hegyeként, akkor a fegyver jóval hatásosabb lesz.

4. A ruházat

Az archeológusok szerint a legelső ruházat állati szőrméből, bőrből, levelekből, esetleg fűből készült, ezeket a testrészek köré csavarták, tapasztották, hogy védelmet nyújtson a hideg ellen. A ruházatot kiegészítették kövekkel, csontokkal.

Ezek a ruhák nagyon könnyen tönkrementek, ezért az ősember felfedezte a varrást. A legelső, csontból készült varrótűt a Kostenki nevű barlangban találták meg, a lelet nagyjából időszámításunk előtt 30.000-ből származik.

Habár az ősembernek igen dús szőrzete volt, szükség volt ruházatra az életben maradáshoz.

3. Házépítés

A történelem során a primitív emberek a barlangokat használták menedékként, temetőként vagy szentélyként. Viszont a kutatók felfedeztek Japánban egy olyan kunyhó maradványait, amit közel 500.000 éve építettek. Akkor még a homo erectus élt a vidéken.

A kutatók 10 oszloplyukat fedeztek fel, ezek 2 szabálytalan ötszögű alakzatot formálnak meg, közvetlen közelében pedig megtaláltak 30 darab kőszerszámot.

2. A tűz

Bizonyíték van arra, hogy a homo erectus már 790 ezer évvel a jelenkori ember, a homo sapiens előtt használta a tüzet. A tűz nagyon fontos szerepet töltött be az emberré válás folyamatában, a beszéd és a tárgyhasználat mellett a tűz megszelídítése emelte ki az állatvilágból.

XX. századi kutatások szerint az első lépcső a tűz elterjedése felé a passzív tűzhasználat volt. Egy-egy tűzvész után élve megsült állatok maradtak hátra, ezeket ették meg. Ekkor még féltek a tűztől az emberek.

Lassan megtanulta kordában tartani a tűzet, elkövetkezett az aktív tűzhasználat ideje, amely napjainkig is tart. A tűz feletti uralom a civilizáció egyik formáját tette lehetővé. Több ezer év elteltével ennek köszönhetően alakult ki a földművelés.

Mielőtt a vándorló csoportok letelepedtek, felégettek bizonyos földterületet, amit később megműveltek. Hosszú időbe telt, amire az égetéses földművelés helyébe eljött az egymás területéért harcoló csoportok ideje.

Fontos szerepe volt a tűznek abban is, hogy az ember táplálkozása gyökeresen megváltozott. A főzés folyamatával megszűntek a növények méreganyagai, megpuhulnak a kemény rostszálak, tartósabbá válnak az ételek.

1. Kések, egyéb eszközök

Az ősemberek kőeszközei főleg a mindennapi életüket segítették elő: a préda húsának, bőrének feldarabolását, más eszközök készítését és a tűz meggyújtását. Ennek megfelelően kézi (nyél nélküli) baltákat, kaparókat, szakócákat és késeket készítettek, illetve használtak.

A neandervölgyi ember által készített pattintott kőeszközöket (első franciaországi lelőhelyük alapján) moustier-i kultúrának nevezzük. Ezeken a kőeszközökön azonban semmi változás nem tapasztalható a faj közel kétszázezer éves története során: a neandervölgyi emberekből hiányozhatott a mai emberre jellemző újítókészség.

(G.V.; Forrás: Listverse)