László egy nagyobb tanyaközpontban nőtt fel, ahol vele együtt még tizenöt gyerek élt. Ahelyett, hogy hagyományos iskolába jártak volna, otthon tanultak, ki-ki a korosztályának megfelelő csoportban. A tantárgyak egy részét képzett tanárok oktatták, a többit a szülők. Némelyik tantárgyuk hagyományos volt, de közel sem mindegyik: a biológia órákat a közeli halászati szövetkezetben tartották, környezetismereten sokszor csak sétáltak a természetben. Az irodalom óra keretében színielőadást szerveztek a helybelieknek, vagy könyvtárt látogattak.

A gyerekek maguk is sokmindennel gazdagították a saját tanulásukat, ami azt is jelentette, hogy a tanáraik rugalmasak voltak. A megbeszéléseik addig nem értek véget, míg a gyerekeknek volt mit tanulniuk belőle. Noha volt egy vázlatos órarendjük, ha elmélyedtek valamilyen anyagban, a tanár nem fejezte be az órát, hogy másik tantárgyra térjenek át.

László és társai nem mindig tudták előre, milyen feladatok várnak rájuk. Néha plusz erőfeszítéseket kellett hozniuk, hogy az elmaradásaikat bepótolják. De megérte: László most főiskolára jár.

Miért lehet jó az otthoni iskoláztatás?

Magyarországon, mint ismeretes, általános tankötelezettség van. Bizonyos esetekben azonban a szülő kérvényezheti gyermeke felmentését a kötelező iskolalátogatás alól. Ha a szülők úgy gondolják, hogy ők maguk jobb oktatást tudnak biztosítani a gyermeküknek, vagy egyéb más okból nem akarják vagy tudják a helyi iskolába járatni (különleges képességei vannak vagy éppen különleges nevelést igényel), választhatják a magántanulói státuszt.

Az otthon tanulók meg tudják tanulni mindazt, amit a hagyományos iskolába járó társaik, tanáraik (sokszor a szüleik) irányításával keményen dolgoznak azon, hogy minden szükséges tantárgyat és gyakorlatot elsajátítsanak. Általában a magántanulók szülei nagyobb nevelési-oktatási tapasztalattal rendelkeznek, mint a többi szülő. Átfogó képük van számos tantárgyról, és folyamatosan képezik magukat, hogy a gyermekeiket taníthassák.

Maguk a szülők is eltöltöttek jó néhány órát annak idején a matek tanteremben vagy a bioszlaborban. Tudniuk kell tehát, hogyan juthatnak a szükséges ismeretek birtokába, ha maguk akarják tanítani a gyermekeiket. A magániskolák gyakran biztosítanak számukra tantervet, könyveket, segédanyagot és konzultációs lehetőséget. Némelyik iskola tanárokat vagy egyéb anyagokat is ajánl az ilyen szülőknek, hogy felfrissíthessék a korábban tanultakat. De a szülő akár be is iratkozhat valamely helyi főiskola oktatási tanfolyamára.

Az otthoni iskoláztatás előnyei és hátrányai

Az a több száz gyerek, aki magántanulóként végzi az iskolát, tudja, mi minden szól mellette. Az otthon tanulás egyik előnye, hogy a tanár minden figyelme a tiéd. Ha például nem értesz valamit matekból, az osztály nem fog továbbmenni az anyaggal, hisz te magad vagy az egész osztály! S ha valamiben igazán kitűnsz, a saját tempódban sokkal többet sajátíthatsz el.

A magántanulók ugyancsak gyakrabban szabadulhatnak ki a négy fal közül, mint hasonló korú társaik. Gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek, miközben múzeumokat vagy könyvtárakat, pénzintézeteket vagy más intézményeket keresnek fel. Jelentkezhetnek önkéntes munkára vagy részt vehetnek valamilyen „oktatási szolgáltatásokat” nyújtó programban.

Az otthoni iskoláztatás azonban nemcsak annyiból áll, hogy leülsz otthon a papáddal vagy a mamáddal, és azt a tankönyvet ütöd fel, amelyikhez épp kedved van. Az iskolák szigorú követelményeket támasztanak a magántanulókkal szemben: a szülőnek tisztában kell lennie azzal, mit kell az adott időszakban elsajátítania a gyermekének, milyen forrásanyagok tartoznak egy-egy tantárgyhoz (annál többet kell tanulnia a szülőnek magának is egy tantárgyat, minél nagyobb hiányosságai vannak belőle), s csak azután foghat hozzá a tényleges tanításhoz.

Nemcsak a szülőnek kell keményen dolgoznia, amikor az otthoni tanulásról van szó, hanem többnyire magának a diáknak is. Amikor a magántanuló tizenéves lesz és már elég idős ahhoz, hogy maga szervezze meg a tanulását, egyre inkább rá lehet bízni, hogy egyedül keresse meg a forrásanyagokat, és végezze el a saját kis kutatómunkáját. (Lehet, hogy nehéznek találja ezt akkor még, de az ilyesfajta önálló munkavégzés nagy előnyt jelenthet számára majd főiskolás éveiben.)

A magántanuló ugyanakkor meg is van fosztva néhány olyan lehetőségtől, melyet az iskola nyújthat, mint például a tornaterem, a labor vagy a képzőművészeti kör. A kisebb gyerekek esetében ez talán még kevésbé fontos, hisz a konyhában is elvégezhetik a kísérleteiket, és járhatnak máshova is képzőművészeti körbe. Ha azonban tinédzserekről van szó, a szülőknek kell valamilyen megoldást találniuk erre.

Olykor magántanulók szülei összefognak, közösen művészeti csoportot alakítanak a gyermekeik számára, vagy tanulmányi kirándulásokat szerveznek nekik. A hagyományos iskolák is engedélyezhetik magántanulóik számára, hogy részt vegyenek bizonyos tanórákon vagy iskolán kívüli foglalkozásokon. Ez többek között azért is hasznos lehet, mert ily módon bekapcsolódhatnak egy osztályközösség életébe, amire otthon nincs lehetőségük.

Kiútkeresés a közösségbe

A magántanulók úgy érezhetik, hogy el vannak szigetelve korosztályuk tagjaitól, különösen tinédzser korban erős ez az érzés, amikor pedig oly fontos a barátság. A jó hír a dologban, hogy az otthoni iskoláztatás terjedésével a növekvő számú magántanulók ténylegesen vagy virtuálisan kapcsolatba léphetnek egymással. Némelyik helyi könyvtár információkat gyűjt a magántanulókról és össze tudja hozni őket egymással.

A helyi könyvtárak és iskolák ugyancsak szerveznek a tinédzsereknek olyan tanórán kívüli programokat, szakköröket vagy klubokat, melyek szabadon látogathatók. A helyi szabadidő központok is kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy ha magántanuló vagy, találkozhass a korodbeliekkel. Figyeld a környék fősikoláinak a rendezvényeit és programjait is, hátha találsz köztük neked valót.

Van egy elterjedt nézet, miszerint a magántanulók kissé „fura alakok”. Ez természetesen nem igaz. Emellett ugyanolyan eséllyel felvételizhetnek főiskolára vagy egyetemre. Igaz, néhol speciális felvételi előkészítő tanfolyamokat szerveznek számukra.

Az otthoni iskoláztatás a tanulók szempontjából számos előnnyel jár, mint például az, hogy a hagyományos iskoláknál sokkal rugalmasabban oldható meg, ha a jövőbeli pályaválasztás érdekében kiemelt figyelmet kell szentelni egyik-másik tantárgynak. Ha például te hagyományos iskolába jársz és van az ismeretségi körödben magántanuló, bizony sokat tanulhattok egymástól!

(Ő.B.)