A puskázásnak számtalan változata fejlődött ki az idők folyamán. Módszerei tökéletesedtek és finomodtak. Vannak pados, padlós, tollas és tolltartós változatai. Vannak tekerős és hajtogatós megoldások. A felvilágosultabb tanulók a technika vívmányait is beépítik haditerveikbe. Sokan a metakommunikációs stratégiákra esküsznek. (A beépített osztályzseni „füstjeleire.”)

A diákok fantáziája kiapadhatatlan. Azt megjósolni sem lehet, hogy mit hoz a jövő. Mindenesetre olyan ez, mint a számítógépvírus. Egyrészt olyan gyorsan terjed, másrészt azonnal megtermelődik az antivírusa, abban a pillanatban, amikor a tanár felfedezi.

Legálisan puskázhatsz!

Egyébként pedig a puskázás megítélése is forradalmasodott. Egy Sidney-i középiskolában engedélyezik, „törvényerőre” emelik a puskázást. Abból az okos gondolatból indulnak ki, hogy az életben nem adathalmazok memorizálására lesz szüksége a tanulóknak, hanem arra, hogy eligazodjanak a jó és a rossz megoldások között, hogy gyors és hatékony döntéseket hozzanak, hogy a legmegfelelőbb alternatívát válasszák.

Hát ebben van valami. Szent-Györgyi Albert is megmondta: nem évszámokat kell az agyakba gyömöszölni, hanem gondolatokat. Ennek a szellemében az ausztrál diákok élete kész játék. Miként a telefonos vetélkedők résztvevői, ők is előkaphatják készüléküket, és felhívhatnak valakit a jó megoldás reményében.

De ne örüljünk korán. Egyelőre csak angol órákon. És egyelőre a legtávolabbi földrészen...

(Intera)