Általában kétféleképpen szoktunk hozzáállni a szeptemberi tanévkezdéshez: egyesek örülnek neki, mások azt érzik, hogy vége a boldog, nyugodt időknek. Lássuk, miért szeretheti valaki ezt az időszakot?

Régi és új barátok

Tegyük félre azt az elképzelést, hogy csak az úgynevezett „stréberek”, a „tanulósok” kedvelhetik a tanévet. Már az elnevezés is magában hordozza, hogy tan-év, ám nem csak tanulásról tudunk beszélni, például újra láthatod a régi osztálytársakat és ismerősöket. Sokakat a földrajzi távolság nyáron elszakít, de ilyenkor hirtelen el lehet mesélni mindenkinek mindent - persze a Facebook és a Skype világában nem sok meglepetés érhet, de a személyes találkozás mégiscsak más. Nem csak azok találkozhatnak új ismerősökkel, akik középiskolába, egyetemre mennek, hanem betoppanhat egy-két új arc, akik iskolát váltottak, vagy osztályt ismételnek.

Az első hét mindig könnyebb

Maradjunk optimisták, felesleges az ördögöt a falra festeni már az első napokban. Ha megindul a tanév, érdemesebb arra koncentrálni, ami éppen aznap történik, vagy másnap lesz. Hajlamosak vagyunk magunk előtt látni, hogy mennyi dolgozat, felelés lesz majd, látjuk magunkat, amint görnyedünk a tananyag felett, de még el sem kezdődött igazán az év.

Mennyivel kényelmesebb abba belegondolni, hogy szeptember elsején úgy is csak három osztályfőnöki óra lesz. Minden tantárgyból arról fog szólni az első óra, hogy felvázolják a tanárok az elvárásokat, rögzítik a szabályokat. Szép lassan mindenki visszaszokik a rendszerbe (a tanárok is, nyári szünet után ki szeretne olyan sok dolgozatot javítani?).

Azok, akik ráadásul iskolát is váltanak, még később vetik bele magukat a tanulnivalóba, hiszen először meg kell ismerkedni a hellyel, a tanárokkal, az osztálytársakkal.

Különbözünk abban is, hogy hogyan viszonyulunk ehhez az új helyzethez, van aki könnyebben alkalmazkodik, de vannak olyanok, akik nagyon nehezen ismerkednek. Az utóbbiaknak nehéz dolguk lehet az első napokban, érdemes észben tartani, hogy a többiek számára is új ez a helyzet. Lehet, hogy nem látszik rajtuk, de általában mindenki meg van ilyenkor szeppenve.

Az új könyvek illata

Ez az a téma, amire talán sokan húzzák a szájukat. Az új könyvek nemcsak új tanulnivalót jelenthetnek, hanem új lehetőséget is. Még nem kell azon görcsölni, hogy jegyet javítsunk, viszonylag tiszta lappal indulhatunk. Kitűzhetjük a saját céljainkat, kicsiket, amelyeket könnyen el tudunk érni. Például, ha a matematika jegy év végén nagy nehezen felfele kerekítve lett hármas, cél lehet egy biztos hármas átlag, hogy félév végén ne kelljen azon aggódni, hogy vajon a tanár jó vagy rosszindulatúan fog-e kerekíteni.

Vásárlás

Ez az egyik utolsó érv, amit a szeptember elsejével kapcsolatban fel tudunk hozni. (Nézőpont kérdése, hogy kinek pozitív, kinek negatív.) Sokan vannak, akik imádnak ilyenkor a papírboltokban beszerezni mindenféle új terméket, bámészkodni a sok színes dolog között. A környezettudatosságot szem előtt tartva (és a szülők pénztárcáját is) átgondolhatjuk, hogy mire van igazán szükségünk, hiszen a félig elhasznált ceruzák, tollak, táskák ilyenkor általában a kukában végzik. Mivel ilyenkor nagyon könnyen el lehet csábulni, vihetünk magunkkal bevásárló listát, hogy tényleg csak a legszükségesebbek kerüljenek a kosárba. Az előző tanévről megmaradt holmikat is át lehet nézni. Például remekül lehet hasznosítani a félig teleírt füzeteket, annak üres lapjait kitépve sok írólaphoz juthatunk.

(KamaszPanasz - Börcsök Gyöngyi, pszichológus)