Minden iskolában van legalább egy-két olyan tanár, akinek megvannak a saját kis módszerei, amik eltérnek a hagyományostól. És most nem a digitális tábláról beszélünk, hanem a szeszélyes tanárokról. Azokról, akik láthatóan gyűlölik a gyerekeket, pedig ők választottak olyan munkát, mely során egész nap velük kell foglalkozniuk...

Azokról, akik pusztán azért állnak lesben a folyosón, hogy téged rajtakapjanak valamin. Azokról, akiknek nincs semmilyen életük az iskolán kívül, és azokról, akik olyanok, mintha egyszerűen negyvenévesen születtek volna! Ismerősen hangzik?

Elég nagyok az esélyeid, hogy tanulmányi éveid alatt a fent említettek legalább egyikével össze fogsz futni. Vagy most is épp eggyel küzdesz.

Tehát, hogyan is kezeljük a helyzetet?

Bármit is csinálsz, ha teheted, kerüld a szeszélyes tanárokat! Vannak nehéz esetek, akikről - különösen nehezebb napokon - számodra úgy tűnhet, mintha arra tették volna fel az életüket, hogy a tiédet megkeserítsék. Amennyiben úgy érzed, ez a tanár kifogott magának, rád szállt, ha csak lehet, kerüld a vele való konfliktushelyzetet! Ha tudsz, válts osztályt, add le az óráját, akár válts kosárról röpire, és ne vegyél részt azon a szakkörön, ahol az ilyen tanár megfordul!

Fogd vissza magad!

Néha elkerülhetetlen, hogy szembekerülj egy ilyen igazán szeszélyes tanárral… Olykor osztályváltásra sincs lehetőséged, hacsak nem adsz le számodra fontos tantárgyakat. Néha még arról is csak találgathatsz, hogy a másik osztály tanáraival jobban járnál-e. Csak ne tégy semmi rosszat, amivel kilógsz a sorból! Vigyázz, nehogy már az első napon kifogjanak, és nehogy az év hátralevő részében csak „az a gyerek”-ként emlegessenek.

Csináld meg a házidat!

Még akkor is, ha nem egészen érted a feladatot, de megerőlteted magad, az eredmény meg fog látszódni a füzetedben. Ne hagyd, hogy csak amiatt válj célponttá, mert meg se próbáltad megoldani!

Ne provokáld szükségtelenül!

Ez az óra nem a viccelődésre, vihorászásra, késésre és a házi másolására való. A tanárok olyan hatalommal és pozícióval bírnak, mellyel megkeseríthetik az életed. Ne adj nekik erre lehetőséget!

Még ők is emberek

Ha már a sarkon jövő tanár látványa is arra késztet, hogy hanyatt-homlok menekülj előle, állj meg egy pillanatra és gondolj arra a tényre, hogy ő is csak egy ember, neki is fáj néha a feje, lehetnek magánéleti problémái, s akárcsak a te szüleidet, őt is nyomaszthatják a háztartás és gyereknevelés problémái. Ha elképzelsz valakit átlagemberként, akkor rögtön kevésbé tűnik rémisztőnek.

Merj kérdezni!

Ha valamit tényleg nem értesz, kérd meg a tanárt, hogy magyarázza el újra! A kérdés kevésbé fogja zavarni, mintha másnap nem csinálnád meg a házit az értetlenkedés miatt. És nem utolsó sorban, ne feledd, az a munkája, hogy elmagyarázza az anyagot.

Ne tűnj ijedtnek!

Mint ahogy az oroszlánok is a sebzett antilopra támadnak, a szeszélyes tanárok is olyanra fognak rászállni, akinek remegnek a térdei és reszket a hangja. Légy nyugodt és határozott! Végülis, valószínűleg ő sem azzal az elhatározással ébredt, hogy ma összeütközésbe szeretne keveredni valamelyik diákjával!

Találd meg, mi az ami érdekli!

Minden tanárnak van hobbija. Legyen szó motorok, utazás, petúniák, rock zene vagy sziámi macskák iránti rajongásról. Sok kellemetlen pillanatot kerülhetsz el, ha például felteszel egy ártatlan kérdést a legutóbbi kirándulásáról.

Tudd meg, mik a játékszabályok!

Ha egy tanár falra mászik a rágózástól, attól, ahogy a diákok az óra közepén a mosdóra mászkálnak, vagy bármi mástól, jogod van tudni. Ha van bármilyen különleges szabály az órájára, az nem igazságos, ha téged csak azért ordítanak le, mert erről eddig nem tudtál.

Ez nem személyes bosszú!

Ha egy kicsit körbe kérdezősködsz, valószínűleg rájössz, hogy az osztályban mindenki úgy érzi, hogy ő a tanár haragjának célpontja. De valójában, senki sem az. Talán a tanár senkit se szeret, vagy épp veszekedett az anyjával, vagy egész éjjel egy szemhunyásnyit se aludt a szomszéd macskái miatt.

Ne tűrd el a megaláztatást!

Ha elkezdesz pánikolni, már a tanár óráinak gondolatára is, még ha nem is csináltál semmi rosszat, valami nincs rendben. Nagy a különbség aközött, hogy valaki igyekvő, komoly és szigorú, vagy kötekedős, megfélemlítő és fenyegető. Beszélj róla a szüleidnek, az osztályfőnöködnek, az ifjúságvédelmisnek – ha elég szülő kezd reklamálni, az iskola nem fordíthat hátat a problémának!

(B. K.)