Az érettségi már nem is tűnik olyan távolinak. Megindult a visszaszámlálás, már csak néhány nap van hátra a vizsgákig. A tudatos tanulást vagy a halogatást választottad? Félsz a kudarctól, vagy a sikerért küzdesz?

„Ejh, ráérünk arra még!”

Minden osztályban vannak olyan tanulók, akik Pató Pál urasan állnak a témához. Lazák, látszólag nem érdekli őket az, hogy mi is vár rájuk. A látszólagos viselkedés mögött több lelki tényező húzódhat meg. Természetesen vannak olyanok, akiket nem érdekel az érettségi, egyszerűen nem motiváltak, nem fűződik érdekük a bizonyítványhoz. Egyetlen céljuk, hogy „meglegyen”. Éppen ezért nem is izgulnak, megvannak a saját terveik, esetleg szakmájuk. Az is lehet, hogy azért nem érzik most, hogy jobban kellene teljesíteni, mert még nem tudják, hogy merre lépjenek tovább. Ennél fogva szintén érdektelenné válhatnak.

A kudarctól való félelem lehet oly erős, hogy egy flegma, naplopó képében húzódik meg. A kudarc itt borítékolva van, mégis könnyebben feldolgozhatónak tűnik. Mennyivel máshogyan hangzik az, hogy „azért nem sikerült, mert lusta voltam és nem tanultam”, mint az, hogy „buta vagyok, én nem értek semmit sem”.

Mennyivel könnyebben kijöhetünk saját magunkkal, ha ezeket a gondolatokat nem kell felvállalni, ha nem kell azon töprengeni, hogy „mire is vagyok tulajdonképpen képes”. Ezek a tanulók és emberek (mert ez is az élet több területén megjelenik) hajlamosak inkább felvállalni a környezetük rosszallását, a szülők és a tanárok szidalmait semmint, hogy szembenézzenek egy esetleges kudarccal.

A legkisebb ellenállás felé evezve

Az igazi kudarckerülőt onnan lehet felismerni, hogy biztosra megy, a legkönnyebb feladatokat választja, amit ő még biztosan képes lesz sikeresen megcsinálni. Tehát képességei alapján akár emelt szintű érettségit is lerakhatna, akár egy nehezebb egyetemre is megpróbálhatná beadni a jelentkezését, de ő biztosra megy. Így szintén nem kell szembe néznie azzal, hogy nem vették fel, sőt egy kisebb célt sikerült is elérnie. Ugyanakkor megfosztja magát egy nagyobb lehetőségtől, azért, mert fél az esetleges bukástól, amit megszégyenülésnek élhet meg.

Mindent vagy semmit elv

A kudarctól való rettegés egy egészen másfelé arcot is ölthet. Képzelj el, egy olyan tanulót, aki minden lehetséges tantárgyból emelt szintű érettségit szeretne tenni. Nagyon sok helyre beadta a jelentkezését, csupa olyan szakra és egyetemre, ahol mindig magasak voltak a ponthatárok.

A középiskola alatt jó tanuló volt, de sohasem tartozott az élvonalba. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ez miért lenne kudarckerülés? Hiszen mindent elkövet, hogy bekerüljön a legjobb egyetemekre, éjjel-nappal tanul, külön felkészítő órákra jár. A válasz egyszerű: ha nem sikerül, akkor adva van az indoka is: nem sikerült, „mert túlvállaltam magam”, „mert nagy volt a túljelentkezés”, esetleg „magasak voltak a ponthatárok.” Kéznél van egy külső ok, amivel meg tudja magyarázni sikertelenségét.

Sikerkeresés: “Aurea mediocritas”

Horatius mondása különösen igaz a sikerkeresőkre: az arany középutat érdemes választani. Vagyis érdemes egy olyan fába vágni a fejszét, amit még ki lehet vágni, bár jól megizzadunk közben. Se nem könnyű, se nem túl nehéz. Ha sikerül, akkor az az egyén érdeme, hiszen sokat dolgozott érte, ha nem akkor tudja, hogy még változtatnia kell egy-két területen. Az igazi sikerkereső ember tanul a saját hibájából, szembe néz azzal. A józanész azt diktálná, hogy az a nehezebb, amikor túlvállaljuk magunkat. De amint a fenti példa is mutatta, lélektanilag nagyobb munka elfogadni a saját hibáinkat és erősségeinket.

Így az érettségi közeledtével, rajtad áll, hogy hogyan fogsz hozzá. Az érettségi egy lehetőség arra, hogy hogyan folytasd az életedet. De ne feledd, hogy nem „mindent vagy semmi” helyzet: a lehetőségeid nem zárulnak le az érettségivel.

(KamaszPanasz - Börcsök Gyöngyi, pszichológus)