Cikksorozatom apropója, hogy egy évet Angliában, azon belül is Brightonban töltök diákként. Semmiképpen sem szeretném a cserediák szót használni, ugyanis nem vagyok az. Nem programmal vagy szervezettel jöttem, hanem egyedül, ugyanis - bár ezt nem reklámozzák -, de mégis lehetséges.

Arról, hogy hogyan jutottam Brightonba, később mindenképpen írni fogok, ám most leginkább csak az első benyomásokra, tapasztalatokra szeretnék kitérni ebben a cikkben.

Már több mint 4 hete, azaz egy hónapja vagyok itt. Nagyon furcsa érzés, ugyanis egyrészről teljesen olyan, mintha örökké itt éltem volna, másrészről nap mint nap fedezek fel új szokásokat, utcákat, tanulok új kifejezéseket, kóstolok új ízeket. De talán ez a kettősség még érdekesebbé teszi a mindennapokat.

A lényeg, hogy ez az egy hónap bőven elég volt arra, hogy ne csak kitapasztaljam a legfontosabb dolgokat és kiéljem a tipikus 'turista' énemet (bár ha az emeletes buszoktól való földöntúli boldogságomat veszem számításba, akkor ez a 'turista' énem sosem fog elmúlni), de arra is, hogy belerázódjak a mindennapokba. Ugyanis napi rutinom van, hiszen iskolába járok.

Tájékozódás térkép nélkül

Az iskolakezdés előtt volt egy teljes hetem arra, hogy elintézzem a legfontosabbakat (új telefon, angol bankszámla, stb) és elkezdjem felfedezni a várost. Szerencsére egészen jó tájékozódási képességeket tudhatok a magaménak, amik különösen áldásosak jelenleg, hiszen mi talán már az a generáció vagyunk, akik mindenféle papír-alapú térkép használata nélkül nőttünk fel, és bevallom, én is sokkal szívesebben használom az okostelefonom google maps funkcióját. Pontosabban használtam, addig a pontig, amíg az alkalmazás egy frissítés során el nem tűnt a telefonomról. Ez körülbelül egy hete történhetett, azóta merő dacból csak-azért-sem használok térképet, leginkább az ösztöneimre és a kiírásokra támaszkodok - és mivel az itteni emberek nagyon segítőkészek, így vészhelyzet esetén bármikor útbaigazíthatnak.

Térképre persze nagy valószínűséggel egyszer szükségem lesz, hiszen itt minden utca nagyon szép, rendezett, tipikus angol sorházak... Az egyetlen gond, hogy minden utca PONTOSAN ugyanúgy néz ki, legalábbis a különbségek (szerintem) olyannyira árnyalatnyiak, hogy nagyon nehéz eltalálni valahova az első pár hétben.

Brit akcentus és angol időjárás

Az angol sorházakon kívül még kifejezetten fontos megemlítenem 2 tipikusan (vagyis tipikusnak tartott) brit dolgot: a brit akcentust és az esőt.

Őszintén bevallom, hogy én mindkettőtől rettegtem. Nagyon rettegtem. Olyannyira, hogy (mások számára meglepő módon) nem az volt a félelmem az indulásom előtti napokban, hogy a barátaimtól, családomtól, otthonomtól távol, egyedül, magamra vigyázva, főzve-mosva stb. kell élnem, hanem az, hogy 1) nem fogom megérteni a helyi embereket, 2) állandóan ázni fogok és a szürke, borús, depresszív időjárás miatt teljes letargiába fogok zuhanni.

A való élet (szerencsére) teljesen felülírta az elvárásaimat. A tipikus brit akcentus valószínűleg örökké távol fog állni az én kiejtésemtől, de abszolút megértem az emberek 90 százalékát, a maredékuk pedig általában ír vagy skót, ami azt jelenti, hogy a helyiek sem értik meg őket.

Az időjárás pedig szinte tökéletes, amióta itt vagyok összesen egy vagy két esősebb napunk volt, de ilyenkor sem a tipikus 'zuhéra' kell gondolni, hanem csak valami finom, szemcsés és nedves dolog jött az égből, teljesen együtt lehet élni vele. Amikor pedig nem esik, nagyon kellemes 16-18 fok van, ami azt jelenti, hogy egy pólóban vagy vékony pulcsiban (attól függ, hogy mennyire vagy fázós) teljesen boldogan elsétálgathatsz napokon keresztül. Amikor pedig napos az idő, akkor még a rövidnadrágot is be lehet vállalni!

Az első benyomások közé sorolandó még az is, hogy a rossz oldalon közlekednek - persze ezt sose mondd egy britnek, mert fel fog háborodni és elmagyarázni neked, hogy ez IGENIS a jó oldal (személyes tapasztalat). Inkább csak vedd tudomásul és próbálj meg hozzászokni, hogy mindig az ellenkező irányból jönnek az autók, buszok, egyebek és így a zebránál is mindig a másik oldalról kell várnod az autókat. Bár pár "turista-barát" átkelőnél fel van festve a betonra, hogy jobbra vagy balra kell figyelned, ami azért elég hasznos az első pár napban.

Ezt a cikket egy apró negatívum említésével zárnám (hiszen nem lehet itt sem minden tökéletes és felhőtlen) - az angol kávé egyszerűen csak SZÖRNYŰ! Ám ez a probléma is orvosolható, akár a nagyobb kávéláncok látogatásával, vagy apró, olasz kávézók (szerencsére rengeteg van belőlük, IGAZI olasz és finom kávéval) felfedezésével és megszállásával.

Remélem, sikerült egy kicsit átfogó képet adni arról, hogy mire is számíthat valaki az első pár hetében, ha Anglia felé merészkedik :)

(Gy. A.)