Van egy új barátnőm, arra kért, mielőtt bármibe is kezdünk, menjünk el HIV-szűrésre, ő így szokta minden új kapcsolatában, úgymond tiszta lappal indul. Mit tehettem? Felkerestem az ÁNTSZ rendelőjét, és kértem egy vérvételt. Érthető is a félelme, soha nem látott számban regisztráltak tavaly új HIV-fertőzötteket hazánkban.

Nem szeretek orvoshoz menni, félek attól, hogy kiderül valamilyen komolyabb betegség. A vérvétel sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, érthető, hogy hezitálva indultam el az ÁNTSZ HIV-szűrésére. Az ajtóban majdnem megfutamodtam, majd arra gondoltam, mi bajom lehet? Az elmúlt hónap szexuális kapcsolatait nézve, nincs sok félnivalóm. Ha nem váltogatom hetente a partnereimet, az aktuálissal pedig védekezek, akkor talán nincs is mitől tartani. Te hogy vagy ezzel?

Fontos információ, hogy nem minden nap vannak ilyen szűrések, az sem mindegy, hány órára mész. Jó tudni, hogy az egész vizsgálat anonim, tehát csak egy kód vagy egy jelszó kell, semmiféle igazolványt nem kérnek tőled, beutaló sem kell hozzá. Pénzt sem kérnek, ingyenes a szűrés, ha szükséges, angol nyelvű igazolást is kiadnak, feltéve, ha külföldi a partnered. De ne siessünk ennyire előre!

Szerencsére csak egy fiatal pár várakozott a rendelő előtt, pontosan érkezett a vérvételt végző hölgy, mosolyogva mondta, hogy menjek be, üljek le, szabadítsam fel az egyik karomat az ingtől, húzzam fel az ujját. Amíg ezt tettem, beszélgettünk, tulajdonképpen arra volt kíváncsi, mi az oka, hogy idejöttem, de gyorsan hozzátette, hogy nem kötelező mesélni. Annyit mondtam neki, hogy a barátnőm kért meg rá, ő az egyik fővárosi állomást keresi fel.

Maga a vérvétel néhány perc, inkább pillanat, több időt vett igénybe az utazás, illetve a lelki rábeszélés.

Hogy miért éppen vérvétel? Egy-két hónappal a fertőzést követően jellegzetes ellenanyagok mutathatók ki a vérből, az eltelt időszakot úgynevezett ablak-periódusnak nevezik. Biztosan tehát csak ez idő elteltével lehet nyilatkozni a HIV-fertőzés meglétéről.

Ezen is túl vagyunk? – kérdezem. Egy hét, és minden kiderül – válaszolta a hölgy, aki kért egy jelszót, ami alapján beazonosítható lesz a minta. Megbeszéltük, hogy egy hét múlva érdeklődjek telefonon, de az igazolást csak személyesen vehetem át.

Gondoltam, most következik egy hét idegtépő várakozás. A hölgy látta rajtam a feszültséget. Mosolyogva mondta, hogy ha nincs mitől félnem, nem kell tartani az eredménytől, és bármiben segít, kérdezzek bátran.

A híradóban láttam a múltkor egy megdöbbentő riportot, gondoltam, utánanézek az adatoknak. Az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint 2011-ben 162 fertőzött személyt regisztráltak, ebből 18-an vallották magukat heteroszexuálisnak, 36 személy pedig nem kívánta megmondani, milyen kapcsolatai voltak. Nemcsak a HIV-fertőzöttek, az AIDS-betegek száma is emelkedő tendenciát mutat: míg 2010-ig évente harmincnál is kevesebben voltak, 2011-ben csaknem félszáz beteget kezeltek.

Problémát jelent az is, hogy sokan nem is tudnak a betegségükről, mert nem mennek el fél évente-évente szűrésre. Innen nézve akár több fertőzött is lehet ma hazánkban. Miután jelenleg nincsenek átfogó felvilágosító kampányok, kevesen érzik szükségét a HIV-tesztnek. Pedig a mostani szexuális szokások sok szempontból mások, bizonyos értelemben szabadosabbak, mint korábban voltak.

(KamaszPanasz)