„Vigyázz, mert felfázol, és nem lehet majd gyereked!” – fiatalon sokat hallhatjuk a felnőttektől. De kit érdekel? Majd aggódok ezen, ha nagy leszek. Ez a téma kamaszként egyáltalán nem aktuális. Vagy mégis…

Mit tehetünk, ha mégis megtörténik az, amiről azt hittük, csak távoli legenda? És mit tehetünk, ha anyák vagyunk, és a lányunkkal történt mindez?

Három út vezethet tovább attól a pillanattól kezdve, amikor a nem kívánt terhességről tudomást szerzünk. Életkortól függetlenül mindenképpen vonjunk be egy felnőttet, meséljük el neki a problémát, kérjük segítségét a döntésben! Ez egy érzelmileg nagyon nehéz helyzet, ne akarjuk egyedül megoldani, segítséget kérni bátor és felelősségteljes dolog! A legjobb, ha az édesanyánkkal tudunk erről beszélni, hiszen ő áll hozzánk a legközelebb, ő ismer minket születésünktől kezdve. Elképzelhető azonban, hogy nem alakult ki bizalomteli, támogató érzelmi kapcsolat anya és lánya között. Ebben az esetben is fontos, hogy találjunk egy felnőttet, akinek a segítségére számíthatunk, legyen az az osztályfőnök, más tanár, családtag, iskolapszichológus.

Milyen lehetőségeink vannak?

Ha egy olyan fiútól van a baba, akivel azóta is tart a szerelem, felmerülhet a gondolat, hogy megtartjuk, felneveljük a picit – hiszen ő szerelmünk gyümölcse. Szép és felelősségteljes döntés felvállalni és szülővé válni. Még időben tisztázzuk le ennek a döntésnek a következményeit a fiúval, a saját és a fiú családjával is. Felnőttek támogatása nélkül ugyanis egy ilyen szép küldetés könnyedén szenvedéssé válhat. Magunkban is tegyük fel a kérdést: valóban készen állok arra, hogy szülő legyek? Készen vagyok arra, hogy megadjam a gyermekemnek azt az életet, amit én is kaptam, vagy kapni szerettem volna gyerekként?

Másik lehetőség az abortusz, ami a tini terhességek esetén a leggyakrabban választott megoldás. Látszólag könnyű és praktikus megoldás. „Ha mégis terhes lennék, akkor max elvetetem.” Ahogyan azonban beélesedik a helyzet, és megtörténik az, amiről azt hittük, csak másokkal eshet meg, a könnyed megoldásból egy csapásra lelki és fizikai tortúra lesz. Kutatási eredmények szerint már az egészen kicsi embrió is érzi, hogy az életére törnek. Igenis érez, fél, elhúzódik az őt fenyegető orvosi eszközöktől. Az ifjú kismamában is megindulnak a terhességre jellemző hormonális változások, ami az amúgy is különösen érzékeny lelkű serdülőt csak még érzékenyebbé teszi. Nagyon fontos a lelki támogatás ebben a nehéz helyzetben! A magzatot el kell gyászolni, fel kell dolgozni a történteket, mert még ha nem kívánt terhességről is beszélünk, az abortusz akkor is veszteség-élmény. A lelkileg fel nem dolgozott abortusz, egy el nem gyászolt baba emléke ott marad a lelkünkben, és kihatással lehet a későbbi terhességekre, a gyermekvállalásra.

Harmadik lehetőség az örökbeadás. Első ránézésre jobb megoldásnak tűnik, mint az első kettő, hiszen a baba élete megmarad, a kismama pedig folytathatja a szülést és örökbeadást követően saját életét, hogy továbbtanuljon, és majd egy érettebb életkorban saját családot alapíthasson. Ebben az esetben is számolni kell kihívásokkal! A várandósság folyamán olyan hormonális változások indulnak be a kismama testében, melyek felkészítik őt az anyaságra, erősítik a baba-mama kapcsolatot, az anyai ösztönöket. A szülés pedig, amennyiben természetes úton valósul meg, csak még erősebben fűzi egymáshoz anyát és gyermekét. Fel kell készülni az elszakadás nehézségeire, az elválásra. A test és lélek ösztönösen felkészült a babára, ami egyszer csak még sincsen ott. A fiatal kismama támogatása nem csak a várandósság ideje alatt fontos, hanem a babájától való elszakadást követően is!

Bárhogyan is legyen, a család támogatása alapvető fontosságú

A kamasz számára ez a váratlan helyzet így is tanulságos volt, egy nem kívánt terhesség kellő büntetés, nincs szükség anyuka kemény kezére, a szülői pofonokra, sokkal inkább szüksége van a támogatásra! Ez a lelki támogatás a szülő legnagyobb feladata, bármely út is jelentse a megoldást. A családnak ezen kívül a megelőzésben van szerepük. Eloszlatva a tévhiteket: megelőzni nem a tiltásokkal lehet legjobban! A szülők nem tudják irányítani azt, hogy a gyermekeik mikor, milyen módon éljenek szexuális életet. A túlzott szigor sokszor ellentétes hatást vált ki.

Sokkal inkább a megfelelő, bizalomteli, szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolat tűnik a legfontosabb kockázatcsökkentő tényezőnek. A leányanyák aránya jóval kisebb a biztonságos családi háttérrel rendelkező kamaszok körében. Itt nem csak a szexuális élettel kapcsolatos kérdésekről lehet nyíltan beszélni, de ugyanígy megfogalmazhatók, felvállalhatók az érzések is! Kamaszként ne féljünk feltenni a minket érdeklő kérdéseket! Szülőként pedig ne halogassuk az olyan fontos dolgokat, mint szexuális felvilágosítás, mély és őszinte beszélgetések a gyermekeinkkel!

(KamaszPanasz)