Egy 17 éves amerikai lány vallomása: 17 éves voltam, amikor elvesztettem a szüzességemet. Pontosan minden úgy történt, ahogy szerettük volna, hisz erről beszéltünk előtte a barátommal hosszú ideig. Kondomot használtunk. De a barátomat nyugtalanította az a tény, hogy én nem védekezek, és hogy ezt nem is tervezem.

Ahogy teltek, múltak a hetek, hónapok egyre többet szexeltünk, és a nézetem a terhességszabályozásról több lett, mint csak egy kérdés. Tudod, a kondomos védekezési módszerünk nyugtalanította a barátomat. Aggódott, ha netán mégis terhes leszek, ez az ő hibája lesz, és az életemet örökre tönkre fogja tenni. Túl sokat aggódott! Ő egyike volt azoknak az embereknek, akik mindenben tökéletesek akartak lenni, egyike volt azoknak, akik beletartoznak ebbe az 1%-ba.

Én remekül éreztem magam attól, hogy nem kellett beszednem különböző tablettákat. Valahogy én nem érzek akkora hatalmat ezekben a tablettákban. És különben is, minek szedjem tele magamat mindenféle felesleges gyógyszerrel? Sokszor ez szemben állhat a biokémiámmal. Nem szabad ezt természetesnek venni. Ha nincs rá orvosi receptünk, vagy nyomós indokunk, hogy szedjük, ne folytassuk tovább a szedését. A gondolat, hogy egy olyan anyag, ami erősen beavatkozik a biokémiai egyensúlyomba, elrettent.

Miután a barátom továbbra is nagyon aggódott, így beszéltem anyummal és kértem, hogy menjünk el egy orvoshoz, aki majd felír egy fogamzásgátlót. Ez az, amit nem szerettem volna, de a barátom kedvéért megtettem. Pedig csak egyszerűen meg kellett volna mondanom neki, hogy hagyja abba a vitatkozást vagy a kérdezősködést, mert a tabletta –legalábbis az én meglátásom szerint - nem segít megelőzni a terhességet, és beleavatkozik a ciklusaimba. Hosszú töprengés után a legjobbnak találtam, ha beszélek a barátommal, és elmondom neki félelmeimet, majd visszavonom az „ígéretemet”.

Ez működött. Sokkal jobban érzetem magamat. Minden este sokkal magabiztosabb voltam, hisz nem kellett bevennem a pirulát, és nem kellett rá emlékeztetnem magamat, hogy mit is tettem. Legszívesebben az összes pirulát lehúznám a vécén. De most mégis tablettákat szedek, nem magam, hanem a barátom miatt.

Ami talán meglepő, hogy a barátom nagyon támogatott, ha a szexről és a születésszabályozásról volt szó. Ha én tényleg nem akartam a pirulákat, akkor beleegyezett, hogy neszedjem. Tulajdonképpen havi szinten téma volt ez nálunk. Ami még jobban meglepett, hogy ő mennyire nyitott volt a férfi fogamzásgátló módszerekre is.

Amikor először olvastam a férfi hormonális fogamzásgátlásról, és ezt elmondtam a barátomnak, majdnem olyan izgatott lett, mint amikor én mondtam neki, hogy le szeretnék állni a pirulákról. Közölte velem, hogy amint beszerezhetőek lesznek ezek a hormonális fogamzásgátlók, ő mindenképpen venni fog egyet.
Auztán olvastam, hogy rengeteg férfit nem izgatnak az új tudományos vívmányok. Sőt sokan ki sem próbálnák talán pont azért, mert új. Ugyanakkor ezek a férfiak elvárnák, hogy mi nők pedig használjuk ezeket a termékeket. Ez rettenetesen feldühít engem. Egyre több mesterséges szert akarnak ránk erőltetni, miközben, amikor eljön az ideje, emmiatt akár az is eéúfordulhat, hogy nem lehet gyermekünk.

Az dühít fel a legjobban, hogy a férfiak többsége nem foglalkozik a születésszabályozással. Mondván, hogy az nem természetes. Most viccelsz velem? A születésszabályozás nem természetes? És az az, hogy ÉN összekuszáltatom a hormonjaimat, hogy NEKÜNK ne legyen gyerekünk?

De várjunk csak egy kicsit! Ennek van egy másik oldala is. A hormonális szabályozásnak ugyanis vannak mellékhatásai is. Hangulatingadozás, rosszabb szex közérzet. Jól hangzik, nem? Ezek a férfi fogamzásgátlás mellékhatásai. A női hormonális szabályozás során pedig vérrögök alakulhatnak ki, stroke, különféle betegségek. Szóval tulajdonképpen ugyanolyan, mint a tabletták, csak ez a hormonjaidat is összekavarja.

Mondhatni szép! A férfiak azt a kevés mellékhatást nem képesek elviselni, miközben ránk egy csomó egészséget is károsító hatást rónak, csak azért, hogy nekik természetes legyen. A férfiak nem tudnak együtt élni ezekkel a mellékhatásokkal? Vagy ennyire félnek?

Sok férfi azért nem megy bele a hormonális szabályozásba, mert szerinte az csökkentené a nemzőképességét. Bár valójában a hímivarsejtek csökkenésének a száma nulla. Ettől valahogy úgy érzik, hogy nem is férfiak. Nem igazán értem. Az, hogy nem ovulálok, nem egyenlő azzal, hogy nem termel spermát. A spermából rengeteg van! Pár darabbal kevesebb, nem számít! Bocsánat a szarkazmusért.

Még akkor is, ha nem tudom, hogy mikor ovulálok, maga a tény megnyugtat engem, hisz biztonságban vagyok. Ez arra késztet, hogy különlegesnek érezzem magamat. Most, hogy hormonális fogamzásgátlót használok, kicsit nyomasztó, hogy nem tudom, mikor ovulálnék. Csak úgy körül-belülre. De tudod mit? Én ettől nem leszek kevesebb. És ugyanúgy nő vagyok! Ugyanígy a pasik sem lesznek kevesebbek!

Ez szánalmas. Én csak egy hang vagyok a sok közül, és sajnos nem tudom megváltoztatni az egész világot. Sajnos meg kell küzdenünk ezzel a dupla standarddal. Nekünk az első alkalommal rámenősnek kell lennünk, hogy a férfiak használják a hormonális fogamzásgátlást, hisz ha nem használják, nem fogják gyártani.

Nem fognak előjönni különböző pirulákkal, vagy módszerekkel, ha nincs rá kereslet. Ezért nekünk, nőknek kell próbálkozni, próbálkozni, és mindezt elfogadtatni a barátunkkal. A férfiaktól is elvárható, hogy használják a hormonális fogamzásgátlókat. Ha az első nem működik, majd a második vagy a harmadik fog! Vedd rá barátodat! Ne higgy a kifogásoknak! És azok az emberek, akik ezt elérik, mind csodálatosak. Ti csodálatosak vagytok! Ugyanis ehhez a változáshoz ti is kelletek!

(Cs.B.)