Először is nem árt tisztázni egy igen fontos dolgot: csakis Önön, vagyis a szülőn múlik, hogy belemegy-e a gyermekével való állandó és kétséges eredménnyel járó csatározásba, vagy elébe megy a problémának és határozottan kiáll az önmaga igazáért és nem hagyja annyiban a dolgokat.

Az utóbbihoz nyújt némi segítséget az alábbi néhány tipp, amelyeket mindenképp érdemes megfontolni:

1. Elsőként nem árt, ha egyezteti gyermekével, hogy Ön mit ért a „takarítás” szó alatt, mert könnyen meglehet, hogy az Ön, illetve gyermeke verziója nem fedik egymást. Ezért a félreértések és az utólagos viták elkerülése végett pontosan fejtse ki gyermekének, hogy mit is vár el tőle.

2. Amennyiben sikerül egyetértésre jutniuk, hogy pontosan mi is lesz a gyermek feladata, akkor jöhet a következő lépés. Megfelelő keretek közé kell szorítani a gyermek munkáját, ehhez pedig egy jó szabályrendszer, valamint az azok megszegéséért járó következmények, büntetések megszabása szükségeltetik. Például, hogy a gyermeknek mikorra kell készen lennie a takarítással, ha nincs meg, akkor kérdés nélkül jöhet a büntetés. Segítsen neki, például azzal, hogy a büntetés tárgya közös megegyezés részét képezi, így a saját érdekében kénytelen lesz megtenni azt, amit Ön szeretne, hiszen beleegyezett a dolgokba.

3. A következő javaslat az egyik legnehezebben betartható a szülők részéről. Történetesen az, hogy ne emlékeztessék folyton gyermeküket a feladataikról, ne nyaggassák őket. Arról van szó, hogy bármennyire nagy késztetést is érez a szülő, hogy rászóljon a gyermekére, emlékeztesse őt a takarításról, le kell tennie arról, a megadott időpontig. Az elején még lehet, hogy jól jön, ha egyszer-kétszer rászól, de a dolog lényege, hogy a gyerek saját magától tudja a kötelességeit, és azt, hogy azokat időben meg is kell csinálnia. Önnek pedig türelmet és kitartást kell gyakorolnia, hogy megállja a gyermeke folytonos kérlelését, unszolását.

4. Tegyen róla, hogy ráérjen akkor, amikor gyermekének készen kell lennie a takarítással, így könnyen leellenőrizheti őt, illetve nem lesz esélye ellógni a dolgot, vagy húzni az időt. Amennyiben azt látja, hogy a szoba ki van takarítva a megadott határidőn belül, dicsérje meg gyermekét, hogy jól végezte a dolgát. Egy kis pozitív megerősítés sohasem árthat, illetve jót tesz a gyerek lelkének, valamint megerősíti abban, hogy jó dolog szót fogadni a szülőnek és megtenni a maga kötelességeit.

5. Ha azonban a gyereke nem takarított ki a megadott határidőre, akkor automatikusan életbe lép a büntetés - vitának, egyezkedésnek helye pedig nincs. Ha a gyerek dühös lesz, vagy hisztizik, Ön akkor se veszítse el a hidegvérét, türelmét, maradjon nyugodt. Magyarázza el szépen, hogy ebben állapodtak meg, és hogy ő nem tartotta be az ígéretét. Jó módszer, ha a megbeszélteket, az ígéretet, a határidőt, és a büntetési tételt leírják egy lapra, és azt jól látható helyre kiteszik, így nincs félreértés, belemagyarázás, kihátrálás, hiszen egyértelmű minden.

A kulcsszó a következetesség, ugyanis nagyon fontos, hogy Ön is tartsa magát a megállapodáshoz, mind az Ön, mind a gyermeke érdekében. Mert ha nem tartja be az ígéretét, és elengedi a büntetést, vagy haladékot ad, azzal csak hiteltelenné válik a gyermeke szemében. Sok szülő kételkedik abban, hogy az a legjobb megoldás, ha egy adott időpontra takarítja ki a gyerek a szobáját, mivel úgy véli, hogy nem csak egyes időpontokban, hanem folyamatosan rendben kellene tartania a gyereknek a szobáját. A szakértők azonban úgy vélik, hogy a legtöbb gyerek idővel rájön, hogy neki is könnyebb a „nagytakarítással” megbirkóznia, ha folyamatosan rendet tart a szobájában.

(M.T. - talkingteenage.com)