Amikor a gyermek akar valamit, elvárja, hogy teljesítsék azt. A rendelkezésére álló szavak és gesztusok, valamint a helyváltoztatás képességének segítségével követeli céljai megvalósítását. Ekkor mondja először a felnőtt világ, hogy a gyerek nem fogad szót!

Mielőtt rendetlennek neveznénk a gyereket, nézzünk körül, mi milyenek vagyunk! Kényszeresen precízek, tisztaságmániásak, vagy épp ellenkezőleg, semmilyen követhető rendet nem alakítottunk ki, amihez a gyerek tartani tudná magát.

A kisgyerek könnyen és szívesen elpakol maga után, számára ez érdekes játék lehet, ha ezt együtt tesszük, ha ez jó hangulatban zajlik, és ha azt látja, hogy a szülők is ezt a mintát mutatják.

Az egészen kicsi korban elkezdett rendrakó-játék a játékrepertoár részévé válik és a gyerek élvezetesen, megteszi. Észre se veszi, hogy ez feladat, kötelesség. Lényeg, hogy mint mindenben, ebben is következetesek legyünk.

Az iskoláskorú gyermeket is meg kell tanítani arra, hogyan kell a dolgai között rendet tartani. Ha ez a fázis kimarad, és csak követeljük tőle a rendet, a gyermek előbb utóbb ellenáll.

A rendetlen felnőtt általában rendetlen gyerek is volt. Ezért fontos, hogy a szülő pozitív példaként legyen jelen a gyermek mindennapi életében. Legyen a rendrakás egy, a sok izgalmas és érdekes játék közül, ahogyan a híres nevelőnő, Mary Poppins tanította! Bátran megnézhetjük gyermekeinkkel együtt ezt a filmet, sokat tanulhatunk tőle.

A túl magas elvárásoknak nem lehet megfelelni!

Vannak olyan szülők, akiknek lehetetlen megfelelni! Ahol nem szabad a szőnyegrojtot büntetlenül összeborzolni, ahol azonnal le kell venni a cipőt, amint belépünk az ajtón, ahol minden pillanatban kezet, szájat kell mosni, ahol minden második szó az, hogy "fúj! piszkos!", ott olyan igényeket támasztanak a gyerekkel szemben, amelyet ő képtelen teljesíteni.

Ha a szülő kedvéért mégis megteszi, nehéz megfelelési kényszernek a terhét tesszük a vállára. Ez a későbbiekben szorongásos, kényszeres tüneteket is okozhat.

(Forrás: WEBBeteg)