Egy tizenhárom év környéki gyerek egy sor új, számára szokatlan, meglepő, olykor rémisztő változással találja magát szembe. Nem csoda, hiszen ebben az időszakban kezdődik el igazán a pubertáskor. A testét érintő fizikai változások szinte felfoghatatlanok a számára, azonban meg kell barátkoznia azokkal, hiszen ez az élet rendje. Azonban a fizikai változásokon túl az értelmi és érzelmi világa is komoly fejlődésen megy keresztül.

A változások rendszerint már önmagukban komoly kihívást jelentenek a gyerekek számára. Átélni egy komolyabb, mélyreható változást sosem egyszerű dolog, főleg egy gyerek esetében nem az, nem is csoda, hiszen a fiatalok életük egyik legfontosabb szakaszán mennek keresztül ezen időszak során. Ez a folyamat igen sokféle, vegyes érzelemmel tölti el a gyerekeket, gyakori, hogy igen bizonytalanok, jellemző rájuk a szélsőséges hangulatingadozás, valamint a hiperérzékenység az őket érő ingerekre. Főleg a velük egykorú társaik felé igen erős a megfelelési kényszer (beilleszkedés, elfogadás), ami sokszor komoly problémák forrásává válhat.

Hangulatváltozások és gyakori rosszkedv

A 13 év körüli tiniknek sok más mellett még meg kell birkózniuk a tomboló hormonokkal is. Ehhez jön még az iskola okozta stressz és a társak felől érkező nyomás (megfelelési kényszer). Ezen hatások összegzett eredményeképpen pedig olyan extrém hangulatingadozás tapasztalható a tiniknél, amely a legkitartóbb szülőket is kétségbeeséssel, félelemmel és aggodalommal tölti el. Ez ugyan teljesen normális viselkedés az esetükben, de jó, ha észben tartják, hogy az aggódást sem szabad túlzásba vinni.

A „normális” dolgokon történő aggódás

Az átlagos 13 éves kiskamasz igen érzékenyen reagál a saját testét érintő változásokra, és egyben különös figyelmet tulajdonít a hasonló korú társainál végbemenő változásokra, folyton összehasonlítgatja magát a többiekkel.

Ha pedig eltérést tapasztal (az pedig gyakori eset, mert mindenki egyedi és a saját ütemében fejlődik), legyen az pozitív vagy negatív irányú, problémát és frusztrációt okoz. Bármi, ami eltérés/különbség látható rajtuk a másikhoz képest, az aggasztja őket és folyton azon gondolkodnak, hogy ők mások, kilógnak a sorból, abnormálisak a társaikhoz képest. Lányok esetében jellemző, hogy a mellnövekedés problémaköre jelenti az egyik legnagyobb gondot ebben az életszakaszban. Fiúk esetében pedig a szőrnövekedés szokott problémás lenni, az sem jó, ha hamarabb, de az sem, ha később indul be a folyamat, mivel mindenképp ciki eltérni a többiektől - vélik a fiatalok.

Nyugtassa meg gyerekét, hogy minden, ami vele és körülötte történik, az normális és átlagos, a többi hasonló korú gyerek ugyanezeken megy keresztül, így nincs mitől tartania. Valamint mindenképp emlékeztesse arra, hogy ez egy átmeneti időszak, amin túl kell jutnia, de utána jobb lesz, hiszen érett személyiséggé fejlődik.

Éreztesse vele, hogy Ön mindig ott lesz mellette, ha valamilyen problémája adódna, segít neki, beszélget vele, ha arra van szüksége, igénye. Úgy nevelje gyermekét, hogy a kisebb-nagyobb testi eltérések ne okozzanak neki lelki problémát, fogadja el önmagát olyannak, amilyen. Ezek után pedig hagyjon neki elég időt és teret arra, hogy mindezt feldolgozza önmagában, megbirkózzon a saját gondolataival, érzelmeivel és valamilyen eredményre jusson önmagával szemben.

A magánszféra fontossága

Egy 13 éves gyereknek már szüksége van arra, hogy időnként csak önmagával törődjön és ilyenkor senki más ne zavarja őt. Ezért meg kell adni neki a teret és az időt, ahol és amikor önmaga lehet. Például ne rontson be gyermeke szobájába kopogás nélkül. Igen nehéz elfogadnia egy szülőnek, hogy a kamaszgyermeke már nem az ő „pici babája”, és igenis szüksége van neki is némi szabadságra és privát térre. Az Ön tini gyermeke lassan elindul a felnőtté válás, függetlenedés rögös útján, aki már egyedül szeretne rendelkezni a saját dolgai fölött (az ő saját teste, gondolatai, ideje, élettere fölött).

Egyéb, az érzelmi fejlődéssel kapcsolatos dolgok a 13 évesek esetében

• Ebben az életkorban a tinik úgy érzik, hogy szinte mindig, mindenki őket nézi, bírálja, mérlegeli.
• Túlságosan is foglalkoztatja őket a saját testük, főképp, hogy mások mit gondolhatnak róluk, hogyan ítélik meg őket.
• Az önérzetük/önbecsülésük még gyenge lábakon áll, könnyen összetörnek a negatív kritika alatt.
• Gyakran úgy gondolják, hogy a szüleiknek fogalmuk sincs az ő problémáikról.
• Gyakori az érzelmi ingadozás, ami széles skálán mozoghat, bármi jelentéktelen dolog (felnőttek szemszögéből), sírást vagy dührohamot válthat ki náluk.

Azon aggódik, hogy tini gyermekének fejlődése nem éppen átlagos?

Sok kiskamaszt nevelő szülő aggódik az ő szeme fénye egészséges fejlődéséért, hogy túl gyorsan vagy épp túl lassan halad előre, eltér a többiektől, ez pedig szorongással tölti el őket. Az is előfordul, hogy a szülők olyan jeleket vélnek felfedezni gyermekükön, amelyek valamilyen problémára utalhatnak, például élvezeti szerekkel való visszaélés (drog, alkohol, cigi), esetleg mentális problémák kialakulására. A legtöbb esetben azonban csak a szokásos kamaszkori kilengésekről van szó, így nem kell túlreagálni a dolgot.

Viszont ritkább esetekben tényleg valós problémákra lehet számítani. Amennyiben ilyesmiket tapasztalna, ne késlekedjen beavatkozni, akár külső, szakértő segítséget igénybe venni, mert ha idejében közbelép, akkor még van esélye gyermekét visszaterelni a helyes útra.

(N.L. - parentingteens.about.com)