Talán csak véletlenül nyitott rájuk, a szennyest keresve, vagy hiába kopogott, nem kapott választ, esetleg csak tudatni akarta velük, hogy még Ön is itthon van. De a legutolsó, amire számított, az az, hogy egymásba gabalyodva talál rájuk, elmerülve, nos, nem éppen a házi feladatban… Mihez is kezdjen most?

Maradjon nyugodt!

Egyszerűnek hangzik, ám az adott helyzetben igen nehéz lehet megfogadni.

Szükségtelen mondani, hogy a legjobb, ha azonnal kimegy a szobából, adva a fiataloknak pár percet, hogy összeszedjék magukat, és hogy felöltözzenek, hiszen egyértelmű, hogy ezzel vége a légyottnak…

Meglehet, hogy égetően fontosnak érzi, hogy azon nyomban berontson gyermeke szobájába, és frissiben vitassa meg a dolgokat, ez azonban nem jó ötlet. Ezt a fajta megaláztatást és szégyent nehezen dolgozzák fel a tinédzserek. A megrohamozás helyett egyszerűen csak kopogjon a lánya ajtaján, és kérje, hogy találkozzanak fél óra múlva a konyhában.

Ne lepődjön meg, ha gyermeke szemtelen és ideges, miközben megbeszélik a dolgot. Az járhat az eszében, hogy épp most tiportak bele a magánéletébe, és hogy Ön folyamatosan kémkedik utána.

Beszéljen őszintén tinédzser gyermekével!

Mondja el, mit érzett: hirtelen meglepetést, sokkot, mennyire zavarba jött ettől az egésztől. Kérje meg gyermekét, képzelje magát az Ön helyébe, és vizsgálja meg más szemszögéből is látottakat.

Ha már korábban beszélgettek erről a témáról a gyermekével, akkor emlékeztesse gyermekét a szabály meghozásának okára. Ha erről még eddig nem beszélt gyermekével, akkor épp itt az ideje! Ilyenkor szülőként tartsa észben: nemcsak az számít, hogy mit mond, hanem az is, hogy azt hogyan mondja!

Vonja le a tanulságot! Ha például az eset a lánya szobájában történt, talán érdemes újra átgondolni, hol is engedi együtt tanulni tinédzser lányát a barátjával…

Ha csalódást érez, vagy úgy érzi, gyermeke megbántotta, emlékezzen – ő még mindig az Ön gyermeke! És még a legjobb tinédzsereknek is szükségük van a szüleik támogatására és útmutatására.

(KamaszPanasz)