Kezdetben lehangoltság, fokozott reményvesztettség, érdektelenség jellemzi a kamaszt, majd megszakadnak a fontos kapcsolatok. Gyakran előfordul, hogy öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják a fiatalt. Fontos figyelni és komolyan venni az öngyilkossági szándékra utaló jeleket! Varga András családterapeuta szakembert kérdeztük.

Mi lehet a háttérben, miért dönt úgy egy kamasz, hogy öngyilkosság a kiút az életében?

Az okok hátterében rendkívül sok tényező állhat. Gyökere három pilléren nyugszik: egyrészt ott található a nehézségek megoldására való eszköztár hiánya, másrészt a nehézségekkel való megküzdési, ellenállási képesség, azaz a reziliencia alacsony foka, harmadrészt pedig a megfelelő támogató, megtartó természetes erőforrások, így a család, a tanárok, a kortársak, illetve a mesterséges erőforrások, azaz a szakemberek hiánya vagy ezek elérhetőségének hiánya.

Mennyiben más a fiatalok indítéka?

Alapvetően az öngyilkossági kísérlet minden esetben egy mély elkeseredettséget, a megoldások, a kiút hiányát az adott nehézségből, és részben beszűkült tudatállapotot takar. Az indítékok vagy előzmények közül sajátosan a kamaszok körében magas a megfelelési vágy, a „nem vagyok elég jó” érzés, az identitás keresés vagy a párkapcsolati törekvések során elszenvedett csalódások kiemelkedőek. Ezek mellett az elfogadás, a valahová tartozni vágyakozás is egy olyan terület lehet, amely során ha törés vagy hiányok lépnek fel, könnyen sodorja bizonytalanságba, az önmagába való hit reménytelenségébe őket.

Mint kiderült, általában nincs konkrét ok a háttérben, inkább előzmények, illetve észlelhető változások vannak. Mennyire kell komolyan venni az öngyilkosságra utaló jeleket?

A jeleket a lehető legkomolyabban kell venni. Erről fontos lenne felkészíteni a szülőket, a gyermekekkel foglalkozó szakembereket egyaránt. Vannak ezek közül, amelyek könnyebben, mások pedig nehezebben ismerhetőek fel. Előbbiekbe tartozik a falcolás vagy bármely önsértés, a test(kép), illetve a külső drasztikus megváltozása vagy a verbális kommunikációban a halálról, mint témáról való könnyed mondatok, beszélgetések megjelenése („Nekem már úgy is mindegy”, „Ha meghalnék, nem hiányoznék senkinek, mindenkinek jobb lenne”). Utóbbiba a hangulatingadozások, a hosszan tartó komor, bús állapot, az életigenlés hiánya vagy a nagyobb fellángolások valami iránt, aztán ezek hirtelen alábbhagyása, a zárkózottság, kirekesztődés tartozik. A kamaszkorra amúgy is jellemző tünetekről van szó, így gyakran a környezet nem veszi komolyan, nem foglalkozik vele kellő mértékben, legyintenek: „Á, csak kamaszodik, majd kinövi”.

Mennyire tehető felelőssé a megfelelő családi háttér hiánya?

A családi hátteret úgy is jellemezhetnénk, hogy egy olyan közösség, amely alrendszerekből áll, két fő ilyen alrendszer a szülők és a gyermekek alrendszere. A szülői alrendszer felelős azért, hogy a családban kiegyensúlyozottság legyen, a nehézségekkel szemben megküzdési stratégiákkal rendelkezzenek, kellően ellenállóvá váljanak a tagok.

Másik fontos felelősségi terület a családon belüli és a családot körülvevő határok kialakítása, ezek kamaszkorban kellően rugalmasak, de stabilnak kellene lenniük. A gyermeket nevelő családok a szabályaikat minden esetben úgy kell, hogy kialakítsák, hogy azok a gyermekek életkorának megfelelőek és tiszták, egyértelműek legyenek. Azok a családok, ahol a határok túl merevek vagy teljes mértékben átjárhatóak, ott eluralkodik a káosz vagy éppen a kétségbeesés a „határtalan“ létben, ilyenkor könnyen félresiklik egy kamasz érzelmi világa.

Kiemelten fontos még a kommunikáció és a bizalmi kapcsolat megléte. Ha a családban könnyen, nyíltan és tabuk nélkül lehet kommunikálni, akkor az rendkívül nagy megtartó erő a sérülékeny kamasznak.

Mindezeket figyelembe véve nem az öngyilkosságért vagy annak kísérletéért tehető felelőssé a család, hanem az oda vezető útért.

Miben segíthet a szülő a kamasznak? Mikor jelent valóban segítséget a támogatás vagy mikor szükséges szakemberhez fordulni?

A családi háttér meghatározó a gyermekek számára a jelenben és a jövőben is, hiszen kihatással van későbbi párválasztásukra, szülőségükre, ezt többek között a transzgenerációs hatások, családi mintázatok és a kötődéselmélet is bizonyítják. Éppen ezért a legjobb, amit a család tehet (főként a szülői, nagyszülői alrendszer), hogy biztonságos közeget alakít ki, ahova jó megérkezni, ahol megértenek és feltétel nélkül szeretnek minden körülmény között, ahol a szeretet nincs teljesítményhez kötve.

A szülők számára megnehezedik a bezárkózó, folyton változó, csendességbe burkolózó vagy éppen mindennel elégedetlen kamaszhoz való hozzáférés. Az eddig bújós, mindent elmondó gyermek hirtelen megváltozik, előfordul, hogy felesel vagy éppen leromlik az iskolai teljesítménye, bukásra áll, abbahagyja az addig istenített hobbiját vagy a sportot, folyamatosan kütyüzik és lustává válik. Fontos, hogy ilyenkor is tudjanak a szülők hozzá kapcsolódni.

A perlekedés helyett megértés, elfogadás, a tiltás helyett érdeklődés, nyitottság kell, hogy a fő motívumok meglegyenek. Sokat kütyüzik? Kérdezzük meg, mit játszik, mit látott és kapcsolódjunk be mi is. Abbahagyta a sportot? Keressünk vele közösen alternatívát, amit akár együtt is végezhetünk. A legfontosabb, hogy azokban az esetekben, amikor a kamasz kezdeményez, ő szeretne kapcsolódni, akkor az prioritást élvezzen! Kerüljön háttérbe a vásárlás, a főzés, a rendrakás, ragadjuk meg azt a pillanatot, hogy ezúttal ő kezdeményezett.

Amit még a felelős szülő tehet: nem sértődik meg. A kamasz otthon gyakorolja a biztonságos környezetben a felnőtté válást. Két fontos dolog van ilyenkor, ami jó, ha a szülők szeme előtt lebeg. Az egyik, hogy abba lehet nagyot rúgni, aki közel van. Tehát, ha a kamasz gyermek felesel, bántó megjegyzéseket tesz, akkor kellően közel érzi magát a szülőhöz érzelmileg, tudat alatt tudja, hogy elbírja a kapcsolat, mert biztonságban van. Ilyenkor fontos, hogy ezt ne vegyük magunkra, keressük meg annak hátterét, hogy vajon miért dühös? Mi váltott ki belőle indulatokat? A másik, hogy a család annak a gyakorló terepe, ahol megtanuljuk azt, hogy a külvilágban hogyan viselkedünk, miként tudunk másokhoz kapcsolódni. Tehát ilyenkor jó, ha arra gondolunk, mennyivel jobb, ha a kamasz gyermekünk rajtunk gyakorol és minket használ bokszzsáknak, mintha az osztályfőnökét vagy a kedves idős szomszéd nénit. Legyünk türelmesek, kommunikáljunk vele, kapcsolódjunk hozzá és keressük meg azt a nyelvezetet és formát, amely elfogadható számára.

Így segíthet a szülő!

• Az öngyilkossági gondolat ne legyen tabu! Ne fordítsuk el a fejünket, legyünk készek a szükségletek és jelzések észlelésére!
• Keressünk valódi megoldást, amely képes megváltoztatni azokat a helyzeteket, amiktől az érintett szenved, vagy amik stresszt okoznak számára!
• Fontos, hogy képesek legyünk a fiatal negatív érzéseit meghallgatni, készek legyünk együttérezni!
• Adjunk konstruktív eszközöket a fájdalmak és feszültségek elviseléséhez. Támogassunk minden feltöltő tevékenységet, pozitív kapcsolatot.
• Lehetőségeinkhez mérten segítsünk az érintettnek pszichológiai, pszichiátriai ellátásba kerülni, pszichoterápiás segítséget kapni! Akut életveszély esetén a mentők illetve rendőrség értesítése a megfelelő lépés.

Életveszélyes, ha az öngyilkossági gondolatok öngyilkossági késztetésekké súlyosbodnak és önsértéssel társulnak. Ezekben az esetekben mindenképpen cél elérni, hogy a fiatal azonnali, személyes segítséget kapjon.

Az adatok tükrében

Az öngyilkosság a nyolcadik leggyakoribb halálok!

Becslések szerint hazánkban évente 40 ezer, nem halálos kimenetelű öngyilkossági kísérlet történik. A 18 és 25 év közötti korosztály is érintett, több mint 13 százalékuk küzdött már meg öngyilkossági gondolatokkal.

Az önsértés és az öngyilkossági gondolatok mindig is jelen lévő témák voltak a lelkisegély-szolgálatoknál, az elmúlt évek negatív változásai azonban ezen a téren is aggasztóak. Közel 30 ezren (főként a 14 és 18 év közötti korosztályból) keresték meg a Kék Vonalat 2024-ben, közülük 6 ezer hívás szólt különböző félelmekről, szorongásokról, 4000 esetben számoltak be a fiatalok általános lehangoltságról és depresszióra utaló jelekről, 3000 esetben a magány érzése miatt hívták fel a lelkisegély-vonalat. Több mint 2000 megkeresésben jelent meg az öngyilkossági gondolat, közel 1500 esetben pedig önsértés miatt kértek segítséget a fiatalok - olvasható a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány beszámolójában.

• 4 év alatt ötszörösére nőtt az önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma.
• Naponta 5 megkereső fiatal küzd azzal a félelemmel, hogy önmaga ellen fordul.
• 22 alkalommal a Kék Vonal ügyelői hívtak mentőt akut életveszélyben lévő fiatalokhoz.

(Szerző: Tóth András, újságíró)