Kiskoromban én mindig is egy dagi kisfiú voltam. Imádtam a mamám főztjét, és az evés különös kényelemérzettel töltött el. Bántott a tény, hogy túlsúlyos vagyok, és emiatt sokszor piszkáltak az osztályban is. A gyerekek az általános iskolában nagyon kegyetlenek tudnak lenni, és a megjegyzéseik nagyon rosszul esnek egy magamfajta érzékeny fiúnak.

Már nagyon fiatal korom óta próbálkoztam többféle fogyókúrás módszerrel, de egyik sem használt. Semmi sem használt addig, míg 15 éves lettem, amikor elcsábított az anorexia titokzatos világa. Másodéves gimnazistaként indultam el a lefogyás göröngyös útján. Magamat hibáztattam, amiért túlsúlyos voltam, és az iskola sem ment túl jól, főleg azért, mert az önbecsülésem a padló alatt volt. 72 kilósan és 172 centisen kezdtem neki a fogyókúrának.

Böjt, edzés, hányinger

Böjtöléssel kezdtem, és ez elég nehéznek bizonyult. Én viszont ambiciózus személy voltam, nem adtam fel, és eltökélten harcoltam a túlsúlyom ellen. Iskola után kocogni jártam és otthon edzettem, figyeltem mindenre, amit ettem. Később az étel undorral töltött el. Hányinger fogott el arra a gondolatra, hogy betegyem ezt a gusztustalanságot a számba.

Másoktól eltérően nem használtam zsírégető kapszulákat, és semmilyen fogyást segítő táplálék-kiegészítőt. Tartottam magamat a napi 500 kalóriához (a napi ajánlott kalória-bevitel 2500 kcal!).

Tippek, tanácsok a világhálón

Rátaláltam az internet „sötét oldalára”, avagy egy csomó olyan weboldalra, ahol különböző fogyi módszerekkel foglalkoznak. Megtaláltam amit akartam, és ezek az oldalak segítettek a célom elérésében. Megtanultam a trükköket, hogy hogyan titkoljam az étkezési rendellenességemet, rátaláltam alacsony kalóriatartalmú ételreceptekre, valamint olyan képekre bukkantam, melyek inspiráltak a fogyásban. Ráadásul itt találkozhattam olyan fiatalokkal, akik hozzám hasonlóan étkezési rendellenességekben szenvedtek.

Így visszanézve elég rémisztően hat, hogy az anorexiát milyen mértékben „idézi elő” az internet. Abban az időben viszont olyannyira naiv voltam, hogy nem törődtem azzal, hogy mivé változom. Nem is gondoltam volna, hogy nagy problémáim vannak az étkezéssel, úgy gondoltam, hogy az irányítás az én kezemben van. Idővel olyan sovány lettem, hogy sok ember mondta forduljak orvoshoz, de én nem törődtem vele. Végre sovány voltam, végre szabad.

Testi és lelki összeomlás

Emlékszem, hogy a szüleim állandóan könyörögtek, hogy menjek egyek már legalább egy kicsit. De én bezárkóztam a szobámba, ok nélkül sírtam és zenét hallgattam. Úgy tűnt, hogy az életem csak alvásból, edzésből és zenehallgatásból állt. Csak zajra volt szükségem, hogy kitöltse az ürességet, ami bennem volt.

Nehéz volt beismernem, hogy étkezési rendellenességben szenvedek. Ami még rosszabb, hogy ezzel egyidőben depressziós és érzékeny voltam mindenre. Minden fájdalmat okozott: a reggeli felkelés, magam látványa a tükörben, és utána jó képet vágni az osztályban.

Ez év januárjában rettenetesen lebetegedtem. Olyan gyenge volt a szervezetem az étel hiányától, hogy nem tudott harcolni a betegséggel. Ekkor 172 cm és 56 kg voltam.

Az utolsó órában ...

Eljött az idő, amikor orvoshoz kellett mennem. Amint az orvos felmérte az állapotomat, átmentünk egy másik szobába és én elmondtam neki, hogy mit csináltam az elmúlt 3 hónapban. Elmagyarázta a helyzetem komolyságát, azt, hogy az életemet tettem kockára. Nagyjából egy órányi beszélgetés után rádöbbentem, mit tettem a testemmel.

Miután beszéltem az orvosommal tudtam, hogy itt az idő változtatni. Január végétől májusig minden második héten eljártam hozzá, valamint egy dietetikussal is beszéltem, aki összeállított nekem egy vitaminban és tápértékben gazdag étrendet.
A súlyom kezdett növekedni és amint egészségesebbé váltam, antidepresszánsokat írt fel nekem, mert még mindig depressziós voltam.

Végre megértettem az egészség fontosságát. Felismertem, hogy nem szabad feladnom az egészet, ha van egy vágyam, hogy súlyt veszítsek. Megtanultam, hogy az élet többről szól, mint a kinézet. Nagyszerű barátaim, szerető családom és fényes lehetőségeim vannak a jövőre nézve.

Tanulj a példámból!

Ma 180 centi és 68 kg vagyok. Már egészséges kapcsolatban állok az ételekkel és nem számolom a kalóriákat. A kortársaimmal ellentétben viszont manapság csak olyan ételeket eszek, melyek egészségesek és megtalálható bennük minden tápanyag, ami a szervezetemnek szükséges.

Szerencsésnek tartom magam. Néha visszagondolok, hogy milyen bolond és naiv voltam. Kockára tettem az életem. Manapság sokan úgy gondolják, hogy az étkezési rendellenességek, mint például az anorexia nem nagy probléma. Az anorexia viszont ugyanakkora probléma a nőknél és a férfiaknál egyaránt. Könyörgök neked, ha ezt olvasod és bármilyen étkezési rendellenességben szenvedsz, fordulj orvoshoz, az életed függ tőle!