Többféle evészavar létezik. Sokan csak az anorexiát és a bulimiát ismerik, azonban a kép ennél sokkal árnyaltabb. Nézzük!

A mentális zavarok osztályozásakor a bulimia nervosa (BN) legfőbb kritériumának a visszatérő falási epizódokat határozza meg a szakma. A falási „epizódokat” leginkább úgy lehet jellemezni, hogy adott időtartam alatt a beteg olyan mennyiségű ételt fogyaszt el, ami biztosan jóval nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember meg tudna (vagy éppenséggel akarna) enni.

Jellemző, hogy mialatt „fal”, az étkezés felett teljesen elveszti a kontrollt. Tehát úgy érzi, nem tudja abbahagyni a zabálást, nem képes befolyásolni, hogy mit és mennyit töm magába. Hízni azonban nem akar, ezért a súlygyarapodás megakadályozására ismétlődően „kompenzáló technikákhoz” fordul. Azaz akaratlagosan hány, vizelet-, illetve hashajtókat alkalmaz (beöntést ad magának) – ő az úgynevezett purgáló típus. Más érintett, a nem purgáló, kompenzáló művelet gyanánt egészségét úgy károsítja, hogy koplalni kezd, vagy túlzásba vitt testmozgást végez. A betegek többségénél mind a falás, mind a kompenzáló viselkedésformák hetente minimum kétszer jelentkeznek, legalább 3 hónapon át.

A kórállapothoz egy vagy több „szokás” társulhat: nagymértékű alkohol-túlfogyasztással való abúzus, utcai drogok használata. A multi-impulzív bulimiásoknál akár ismételten történhet önkárosító túladagolás (Lacey és Evans pszichiáter megfigyelése, 1986). Jelentkezhet szexuális gátlástalanság és/vagy antiszociális magatartás, például bolti lopás. Az említett viselkedésformákhoz társul a kontrollvesztés. A betegnél depresszió, intenzív düh lép fel, ami még a látszólagos kontroll alatt álló viselkedés során is megnyilvánulhat.

Különleges esetek

Túlevéses zavar, azaz a kényszerevés („binge eating disorder”) esetében szintén vannak falásrohamok, de elmaradnak a súlycsökkentő manipulációk. Értelemszerű, hogy az ilyen betegek túlsúlyosak.

A pica áldozata emberi fogyasztásra nem alkalmas dolog iránt vágyódik. Erre a zavarra kell gondolni, ha egy gyerek szívesen töm magába koszt, homokot, krétát, vakolatot, szenet, csikket, cigarettahamut, papírt, hajat, székletet, gombot, fogkrémet, szappant vagy éppenséggel ragasztót (itt ne gondoljunk a szipuzásra).

A szakma megnevezése szerint rumináció zajlik, ha pl. a csecsemő az elfogyasztott ételt, láthatóan szándékosan visszaöklendezi, majd újra lenyeli, s ez mintha örömet okozna neki. Ha ez mondjuk heteken át zajlik, elmaradhat várt súlynövekedése, majd fogyhat. Hátterében az anya és a gyerek kapcsolatának zavarát sejti számos vizsgálat. A mentálisan retardált gyereknél ez később jelenhet meg. Serdülőkorban is előfordul, akkor más kóros táplálkozási szokással együtt. Társulhat hozzá az elhízástól való félelem is.

A pszichogén hányás jellemző tünete, hogy a beteg számára megterhelő, szorongást kiváltó helyzetben akaratlanul jön létre. A legkisebb stressz kiválthatja ezt a kóros választ. Az ismételt hányások nyomán testi szövődmények lépnek fel: az ionháztartás zavara, alkalmi görcsök, izomgyengeség, szívritmus zavar, fogyás következhet be. A fogak belső felszínén a gyomorsav hatása miatt zománchiány keletkezik. Amúgy a kóros viselkedés jelentősen beszűkítheti a beteg életvitelét, életterét, korlátozhatja szociális kapcsolatait.

Szelektív az evés, ha az egyén hosszabb időn át (6 hó-2 év) alig néhány (5-10) fajta ételt fogyaszt, kerüli az új ízeket. A probléma főként kicsiknél fordul elő, de serdülő- és felnőttkorban is fennállhat. A válogatás szempontja lehet az íz, a szín, az állag, sőt, akár a termék márkája is.

Különleges testképzavarok

Az anorexia nervosa fordítottjaként írta le H. G. Pope és A. J. Gruber (1993) azt a jelenséget, ami izomdiszmorfia néven került a szakirodalomba. Ilyenkor az amúgy izmos, általában anabolikus szteroidot szedő testépítő férfi túl soványnak tartja magát, mivel számára elérendő minta a Schwarzenegger-féle atléta-ideál. Az említett pszichiáterek hozták be a köztudatba (2000) a férfitest megszállottság (Adonisz-komplexus) titkos krízisét. Egy 1997-es felmérés adatai szerint az amerikai férfiak 43% volt elégedetlen megjelenésével, ami 1972-höz képest háromszoros növekedést jelent – ez a testépítő típusú anomália.

Míg az elhízástól való félelem szülte kövérség-fóbia (anorexia nervosa) a nők körében gyakori, az izomdiszmorfia (’soványságfóbia’) a férfiakra jellemző, ami egyben az anabolikus szteroid-abúzus miatt kialakuló rejtőzködő viselkedés. E körben fordulhat elő a miofília zavara, ennek során olajos injekcióval szúrja magát a beteg, hogy több legyen az izma.

Meglepő, de némelykor saját életből is merítenek a pszichiáterek. 1997-ben egy szakcikkben arról számolt be S. Bratman, hogy újabban maga is csak „egészséges” ételeket hajlandó fogyasztani. Ezen új keletű zavarnak: az egészségesétel-függőségnek az orthorexia nervosa elnevezést adta. A pszichiáter úgy véli, ha nem talál jónak tartott élelmiszert, ételt, inkább koplal a beteg, hogy ne kelljen „tisztátalan” táplálékot magához vennie.

A fogyasztás ellentéte a tömés, vagyis feederism. A zavart megélő férfi képes a 300 kilós párját is etetni (pontosabban étellel tömni), hogy számára még ’szebb’ legyen. Az ilyen ember szexuális vágyát a hatalmas test kelti fel, ez ad neki örömöt. Ez a kövérség, a testzsír, az evés-hízás szubkultúrája. Míg a Willendorfi vénusz szobra a maga korában, adott kultúrában a termékenység szimbóluma volt, és semmiképpen nem esztétikai idol, a túlméretes női test itt erotikus jelenség, valójában zsír-fetisizmus. Ennek kialakulásához persze kell az akció célszemélye, maga az etetett alany is, aki nem hogy tiltakozna ellene, de inkább elfogadja a hízlalást.

Nyilvánvaló, hogy nála fatorexia alakult ki – ebben a testképzavarban szenvedő elhízott, kövér személy jó külsejűnek látja magát. Úgy véli, minden rendben van. Talán egészen addig ezt hiszi, mígnem lakásában falat kell bontani ahhoz, hogy ágyából daruval emeljék be a speciális mentő-szállítóba, ha kórházba akarják vinni, mert szervei felmondták a szolgálatot.

Vigyük haza ezt az üzenetet

Az evészavarok súlyos pszichiátriai diszfunkciók. Gyógyításukban, illetve lehetőség szerinti megelőzésükben nagyon fontos a közvetlen környezet: család, iskola, barátok szerepe. Anorexia esetében első lépésben az eredeti (az életkornak megfelelő) testsúlyt kell helyreállítani. Ez többféle terápiás módszerrel és/vagy kórházi kezeléssel érhető el. A gyógyulási arány meghaladja a 70%-ot (ám nem tudjuk nem újra leírni azt, hogy e közben az esetek 4-5%-a halállal végződik)! Lényegesen hatékonyabb a bulimia terápiája, a kezeltek kétharmadánál észlelhető a tünetek jelentős csökkenése. De ritka a teljes tünetmentesség, sok érintettnél egyes tünetek évekig fennállnak.

Ami pedig a testképzavarokat illeti, a fentiekben olvasott, az esetek pszichiátriai jellegű feldolgozása után bónuszként ismertetünk az olvasóval néhány, inkább esztétikai anomáliát. Megjegyezve, hogy nagyon sokan élnek közöttünk olyanok, akik nem képesek magukat úgy elfogadni, ahogyan vannak, ahogyan kinéznek.

Ők „szépészeti” műtétektől várják lelki békéjük megteremtését. Sokan bizonyára el se hinnék, de ez is a Covid-pandémia egyik következménye. Az esztétikai műtétek igényét az magyarázza, hogy az online végzett munka során a delikvens túl sokszor, túlságosan közelről látja magát a képernyőn, s így módja van megutálni a hatalmasnak tartott előreugró arcrészletet. Ennek nyomán pedig „orr-fóbia” alakul ki nála. A kör ezzel itt nálunk bezárult, mert visszaérkeztünk a testképzavarok területére. Megjegyzendő, e téren is segítséget jelenthet a lélekgyógyászok terápiája.

(Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró)