A karcsúság kultúrája kedvez az evészavarok kialakulásának. A soványságot az önkontroll győzelmének tekintik, a karcsúságideál pedig nagy hatást gyakorol a nőkre, Különösen igaz ez a kamaszokra. Az egyik lányból éppen a tánc hozta elő a betegséget, csak úgy látta magát szépnek és igazi táncosnak, ha 42 kilogramm.

Mindent megtett, hogy még tovább fogyjon, állandóan koplalt. Sehogyan sem tudta magát elfogadni. Azóta abbahagyta a táncot, polgári életet él. Amennyiben sikerült volna magát elfogadnia, most is balettozna.

Hazánkban 30-50 ezer közé tehető a klinikailag súlyos anorexiás és bulimiás betegek száma, kétharmaduk fiatalkorú – nyilatkozta a Kamaszpanasznak dr. Túry Ferenc pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet igazgatója, aki „Anorexia, bulimia – Önsegítő és családsegítő kalauz” címmel írt könyvet 2005-ben.

Az anorexiás panaszok a serdülőkorral jelenhetnek meg, leggyakrabban 13-18 éves korban kezdődnek, nőknél ennek előfordulása tízszer gyakoribb. A vezető tünet egyfajta "súlyfóbia", félelem az elhízástól. Ebben korunk szépségideálja, a média és a divat szerepe vitathatatlan. És hogy mennyire gyakori a probléma a táncosok körében?

Érdekes felvetése dr. Túry Ferencnek, hogy az anorexiás hajlamúak lesznek-e balett-táncosok, vagy éppen fordítva a balettosok válnak hajlamosabbá az anorexiára? A Fekete hattyú című filmben a főhősnő - akit Natalie Portman alakít - mindent megtesz, hogy tökéletes legyen, fűti a megfelelési vágy, az idegtépően hosszú próbák azonban kikészítik, elveszíti valódi személyiségét.

Lelassulhatnak az életfontosságú funkciók

Dr. Túry Ferenc könyvében arról ír, hogy a beteg soványnak is kövérnek látja magát, ez az anorexiás testképzavar, amely akár súlyos problémákhoz is vezethet: lelassulnak az életfontosságú funkciók, alacsonnyá válhat a vérnyomás, a testhőmérséklet, a pulzusszám. Ezek mellett pedig furcsa szokások alakulnak ki az étkezések alkalmával, például az anorexiás lány apró darabokra vágja a falatokat, sokáig piszmog velük. Rossz nézni, ahogy eszik – mondhatnánk, nem csoda, ha ez a betegség a család problémája is lesz.

Maria Francesca Garritano, a milánói Scala balettiskolájának egykori növendéke, az operaház balettkarának tagja „Az igazat, kérlek, a táncról” című könyvében vall arról, hogy a balettkar minden ötödik táncosnője evészavarral küzd, tíz balett-táncosnőből hétnek elmarad a menstruációja a vasfegyelmű diéta miatt. A most 33 éves Garritano úgy véli: az anorexia valós problémának számít a balett világában, és "itt lenne az ideje tudomásul venni". Az operaház a sajtónak eljuttatott közleményben hangsúlyozta, hogy a nő kijelentései rossz fényt vetnek a színházra és annak balettiskolájára.

Lehet, hogy arányaiban nagyobb számban van jelen az anorexia ebben a szakmában, de nem szabad általánosítani – hangsúlyozza Pétery Melinda tánctanár. A közvetlen környezetemben a normális étkezés a gyakoribb, az elmúlt évekből szerencsére csupán négy olyan lányt ismerek, aki anorexiával küzdött, kettő már abbahagyta a táncot – emlékezik vissza a táncos.

Hogyan vehető észre?

A súlycsökkenés igen hamar észrevehető, bő lesz a ruha, beesett a lány arca – ezek látható jelek, nem csak a szülőknek vagy a tanároknak szúr szemet, a barátnők közös sütizése is elmaradhat, vagy ha elmegy rá az evészavarral küzdő lány, akkor lassan eszik, válogat, vagy egyáltalán nem kér süteményt. A mozgáskultúrából is nagyon sok minden kiderül, aki görcsösen mozog, az valószínűleg görcsösen is él, érez – mondja a tánctanár. Ezekhez hozzávehetjük a hangulatváltozást, a túlzott ingerlékenységet, gond lehet a szexuális érdeklődéssel is.

A pszichiáter azt mondja: komplex kezelésre van szükség, egyaránt figyelembe kell venni a biológiai, pszichikai és a társadalmi tényezőket. Ezért is van szükség arra, hogy a szülők is eljöjjenek a kezelésre, nem azért, mert őket fogjuk hibáztatni, a családi kapcsolatokra, a valós és vélt feszültségekre kíváncsi a szakember. Beszélni kell a problémáról, nem szabad elrejteni.

Volt rá eset, hogy nem kellett gyógyszeres kezeléshez folyamodni, mert felszínre került a probléma, rendeződött a kapcsolat a szülőkkel, kiderült például, hogy elegendő változtatni a család étkezési szokásain, vagy jobban kell figyelni a gyerekre, aki önértékelési problémával küzdött, nem kapott pozitív jeleket otthonról, nem érezte azt, hogy szeretik. Az önsegítés tehát erőt adhat a betegnek, összehozza a családot, javítja az önértékelését a kamasznak.

És mit tehet a tánctanár? Ha csak kicsit is sikerül lelket öntenem beléjük, máris jobb a helyzet. Nem szabad azt erősíteni bennük, hogy így nem szépek, inkább arra kell felhívni a figyelmet, hogy ideális súllyal még szebbek lesznek – mondja Pétery Melinda, aki néhány hasznos tanácsot is megoszt a KamaszPanasz olvasóival. Az egészséges táncos rendszeresen eszik, nem össze-vissza. A teljes kiőrlésű kenyérféléket részesíti előnyben, valamint nagyon sok gyümölcsöt, zöldséget és folyadékot fogyaszt. A napi minimum másfél óra mozgás kulcsfontosságú. Ez tartja karban az ember testét és lelkét - nincs tehát különösebb praktikám, vigyázni kell az alakunkra, de nem szabad túlzásba esni.

Ezt emeli ki a pszichiáter is, aki úgy véli: a családdal való szorosabb kapcsolat ezen a problémán is sokat segíthet, tehát nem árt beavatni anyut vagy aput, ha gondotok lenne az evéssel, ne az első jelentős súlycsökkenésnél derüljön ki egy annál is súlyosabb probléma.

(KamaszPanasz - T. A. újságíró)