Ami változott, az a körítése

A középkor folyamán egyházi szerzők sokasága és különféle kánonjogi szövegmagyarázatok bizonygatták a menstruációs vér tisztátalanságát. Szerintük ez a rontással terhelt vér akadályozza a növények kicsírázását, halált hoz a növényeknek, megrozsdásítja a vasat, veszettséget okoz a kutyáknak.

Számos népcsoportnál elkülönítik a menstruáló nőket. Új-Guineában például külön házikókat létesítenek erre a célra. Amikor jönnek a „nehéz napok”, akkor a ház asszonya szedi a cókmókját, és elvonul a kijelölt helyiségbe. Ott sorstársaival együtt tölti azt a pár napot, ami ezzel jár. Nem ehet kutyahúst, (pedig de „jó” lenne!) vagy vadhúst, inkább csak olyan növényeket, amiket a hagyomány női jellegűnek tart. Amikor pedig vége a ciklusnak, akkor fehér jelet fest magára, hogy mindenki számára világossá tegye: immár megtisztult és ezáltal alkalmassá vált a közösségi élete folytatására.

Nem merő rosszindulatból különítik el az asszonyokat. Elsősorban spirituális késztetésből. Úgy tartják, a vér bajt hozhat a közösségre, és a férfi nemzőképességét is megzavarhatja. Meg aztán a nőknek sem kell kétszer mondani: önszántukból és örömmel vonulnak el. A megtisztulás vágya, a szemérmesség, a csend és pihenés utáni vágy hajtja őket a közös kunyhó felé.

Egyébként sem térben, sem időben nem kell messzire menni ez ügyben. Egy krisnás lány nem teheti be a lábát a konyhába, ha éppen menstruál. Ott is összeférhetetlen fogalom a tisztaság és a havi baj.

Amerikai indián kultúrákban Holdkunyhóknak nevezték a helyet, ahová elvonultak a falu soros asszonyai. Ők valóságos ünnepet rendeztek ilyenkor. Közös elmélkedéssel, a belső történésekre figyelve adóztak ezeknek a napoknak.

Pár évtizeddel ezelőtt is még susmusolás folyt a menstruációról. A legoptimálisabb helyzetben is a barátnőjével beszélte meg a témát a kamasz, hisz anyjától nem sokat remélhetett. Maximum egy „vigasztalást” kapott, „édes lányom, most már ezt életed végéig viselned kell”- sóhajtás formájában. Akkor még nem volt divat erről beszélni, egy „felesleges rossz” -ként gondolkozott róla a kor nője.

Ma egy szemléletváltás boldog résztvevői lehetünk. Nincs takargatni valónk, nyíltan beszélhetünk róla, mert természetes és mert nőiségünk szerves tartozéka.

Persze sokkal könnyebb is a dolgunk, mint ősanyáinknak volt. Ma már olyan higiéniás eszközök állnak rendelkezésre, amiről elődeink még csak nem is álmodhattak. Jópofa és illatos betétek, sőt a szivárvány minden színében pompázó tölcsérek és csészék uralják a piacot. Így a közöttük levő válogatás nem csak vásárlási mániánkat elégíti ki, hanem még némi élvezettel is jár.

Érdekességek meséje

A férfiak különféle módon állnak a menstruáció kérdéséhez. Meg lehet érteni azt is, akit taszít a jelenség, és azt is, aki az izgalmakat látja benne. De hogy mit látott az a fiatalember, aki külön web-lapot szentelt a témának, azt homály fedi.

Soha senki sem fogja megválaszolni, hogyan pattant ki Harry Finley agyában a gondolat, amely megálmodta a Menstruáció Múzeumát.

Mindenesetre tény, hogy létrehozott egy lapot, ahol részletesen tárgyalja a menzesz történetét, feltárja tényeit, és bemutatja eszközeit. Aprólékos pontossággal gyűjtött össze történeteket és humoros írásokat ebben a témában. Különös hóbort ez egy filozófiát tanult egyetemistához képest, de hát isten és a weblap-szerkesztők útjai kifürkészhetetlenek. Azért ha már a The New York Times azt mondja valamiről, hogy „furcsa, vicces, és tudományosan megalapozott”, a mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni.

Gyűjteményében többek között szerepel egy műalkotás: Judy Chicago, feminista író, képzőművész 1971-es, Vörös Zászló című festményén tamponcsere látható. A kép művészi értékeiről lehetne hitvitát nyitni, de nem érdemes. Egyébként bizonyos körökben dívik a menstruációs vérrel való festés. Ezek a művészek sajátos lelki metamorfózisaikat ilyen különös technikával jelenítik meg.

Ehhez a művelethez, persze a műalkotás terjedelmétől függően, valószínűleg elég nagy mennyiségű vér szükségeltetik.

Van, akinek ez nem okoz gondot. Bizonyos nők nagy mennyiségű vértől szabadulnak meg egy-egy menstruáció alkalmával. Noha a normális adag 60-80 ml alkalmakként, van, aki 100-nál is többet kibocsát magából.

Hát még az a szerencsétlen sorstársunk, aki havonta kétszer áldoz a természet eme törvényének. Egy huszonkilenc éves brit asszony, Lauren Williams két hüvellyel büszkélkedhet. Ennek megfelelően a tréfacsináló természet megduplázta a méhét, a méhszáját, s ezáltal a menstruációs tevékenységét is.

Meghökkentő rituálék

Az, hogy a vérnek vannak rituális vetületei, senkit sem lep meg. Meghökkentőbb a Hells Angel nevű motoros szervezet szokása. A pletykák úgy tartják, hogy a tagoknak egyfajta rituális tradíció alapján meg kell nyalni a menstruációs vért, mintegy felvételi követelményként. Hogy ez tényleg így van-e, vagy csak az ember borzongáséhes képi fantáziája találta ki, arra vonatkozóan nincs hiteles adat.

Valami azonban lehet a vér varázsos erejében, különben nem használták volna hajdanán a szerelmi mágiákban. Hisz ha valaki biztosra akart menni a párválasztásban, akkor nem volt más dolga, mint a saját menstruációs vérével gazdagított szerelmi kalácsot sütni. A fáma szerint halálos szerelembe esett az, aki ebből csemegézett.

Az egészség megszállottjai eszköztárában a vizeletterápia mellett létezik a menstruációs vérrel végzett terápia is. Alkalmazói meghatározott előírásokat követve veszik magukhoz vérüket. A kezdeti undor legyőzéséért cserébe makulátlan egészséget kapnak - állítják azok a vállalkozó kedvű emberek, akik kipróbálták ezt a kúrát.

A menstruáció erotikus meséje

A téma nagy kérdése: legyen szex alatta vagy tartózkodjunk inkább? Az igaz, hogy nagyobb a fertőzés veszélye. Innen ered a zsidó nők legendásan híres védekezése a menzesz idején. Viszont a vágy is erősebb ilyenkor. A menstruáló nőben megduzzad a nemi vágy, így csak partnere gusztusától függ, hogyan kezelik a kérdést.

Aranyutat képez a fürdőzős megoldás. Ilyenkor zuhany alatt intézik el a gerjedelmüket azok, akik a higiénikusabb megoldások felé hajlanak. De akadnak olyanok is, akiket izgalomba hoz a menstruáció ténye és a vér látványa. Azért tegyük hozzá, hogy ők vannak a kevesebben.

Ám nem szabad ezért neheztelni szegény férfiakra. Gondoljunk csak bele, hogy az erősebbik nem hajlamos elerőtlenedni egy apró kis vérfakasztó tűszúrás nyomán is. S akkor még ehhez adjuk hozzá a pszichoanalitikusok véleményét: „A nőtől való félelem és ugyanakkor a nő tisztelete olyan kettős érzés, mely a férfiakban az őskortól fogva egyszerre létezik. A nő fiziológiája, maga az anyaság, a férfi szervezetétől idegen testnedvek (tej, vér), a nő kiismerhetetlen érzelmi élete - ezek mind olyan misztériumok, melyek egyszerre keltettek a férfiakban csodálatot és rettegést. " Hát, ezek után mit is várhatnánk el tőlük?

forrás: Fókuszban a Nő