Vannak pirulós emberek, és vannak olyanok is, akik még soha életükben nem pirultak el. Furcsa dolog, nem is született eddig mindent elsöprő magyarázat rá.
„Az elpirulás minden kifejezés között a legsajátosabb és legelemibb”- írja Darwin, aki külön figyelmet szentelt ennek a jelenségnek. Szerinte öröklődhet a pirulás hajlama. Megfigyelt egy családot, ahol mind az apa, mind az anya, mind a gyerekek elpirultak a leglehetetlenebb szituációban is. De ami ennél is érdekesebb: a lányokon „földrajzilag” is ugyanott jelentek meg a pír rózsái, mint anyjukon.
Darwin tett még ezzel kapcsolatban egy fura felfedezést: szerinte azokban az országokban, ahol az emberek meztelenül vagy félmeztelenül járnak, az egész test is képes elpirulni.
Mi történik?
A pirulás ingerforrásának két tényezőt jelölt meg a tudomány. Az egyik a saját személyünk iránti figyelem, a másik az érzelmi érdekeltség. A pirulás feltételezi az öntudatot, a szégyenérzetet és önmagunk külső szemmel való megítélésének képességét. Talán ez az oka annak, hogy az elmebetegek ritkán pirulnak el.
Azt még könnyű is leírni, hogy fizikálisan mi történik ilyenkor. A bőrt tápláló erek kitágulnak, így nagyobb vérmennyiség áramlik beléjük. Ez az oka a vörösségnek és az azt kísérő bizsergő érzésnek. Általában egy-két másodpercig marad fenn ez az állapot.
Azt azonban, hogy miért is történik ez az elszenvedő szempontjából korántsem kellemes incidens, azt még nem tudták pontosan meghatározni a szakemberek.
Freud próbált magyarázatot találni rá. Természetesen a szexus körül keresve a megoldást. Elmélete szerint az elvörösödés összetett folyamat, amelyet elfojtott nemi késztetések (Freudtól nem is várhatnánk mást!) és exhibicionista vágyak váltanak ki. E burkolt formában közöljük másokkal erotikus ösztönzéseinket.
Bocsánatkérés?
Egy másik elmélet „kiengesztelési elmélet” néven híresült el. Eszerint a pirulással a mások elvesztett kegyét igyekszünk visszaszerezni. Egyfajta csoportnormával szembeni kihágás engesztelés kérése ez. Egy szimpla bocsánatkérés.
Az kétségtelen, hogy a társadalom befolyásolja a pirulást. Magunkban ugyanis képtelenek vagyunk elpirulni, csakis valamilyen közösségben nyílik rá alkalom. Érdekes, hogy a vakok is lehetnek a pirulás áldozatai.
Lehet kezelni a pirulást?
A pirulást nehéz kezelni, mivel bonyolult lélektani reakciók eredménye. Ha valakinek csak megemlítjük, hogy elpirult, már meg is indul a nem kívánt reakció. Ugyanígy, ha csak gondolunk rá, vörössé válunk egy pillanat alatt. Azt szokták tanácsolni az ettől szenvedőknek, hogy piruláskor szándékosan igyekezzenek a lehető legvörösebbre változni, ugyanis ez legtöbbször leblokkolja a folyamatot.
Sokan szégyellik a pirulásukat, de legalábbis idegesek tőle. Talán segít rajtuk két adat. A történetírók tanúsága szerint Caesar olyan katonákat válogatott össze seregébe, akik el tudtak pirulni. A cserkesz nők pedig, akik nagy pirulók hírében álltak, a szultáni szeráj legkedveltebbjei voltak.
Arról nem is szólva, hogy pszichológiai kísérletek igazolják: a piruló emberekkel rokonszenvez a többség. Szimpatikusnak találják ezt a képességet. Úgy gondolják, aki pirulni képes, az rossz ember nem lehet.