Pajzsmirigyműködés és menstruációs zavarok
A napjainkban népbetegségnek számító pajzsmirigy problémák szerteágazó tünetek formájában jelentkezhetnek. A menstruációs zavarok is a betegség jelei lehetnek, ezért fontos, hogy vegyük komolyan a szokatlan tüneteket. Prof. Balázs Csaba endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa, hölgyeknek szóló írásában erre hívja fel a figyelmet.
Pajzsmirigy alulműködés és menstruációs zavarok
A női ciklus különböző tényezők hatására átmenetileg felborulhat. Stresszesebb időszakokban, betegség, gyógyszerek szedése következtében, de olykor még az időjárási változások hatására is jelentkezhet a korábbitól eltérő erősségű, 
fájdalmas, vagy hosszabb ideig tartó vérzés. Probléma akkor van, ha a felsorolt panaszok ismétlődnek, huzamosabb időn át jelentkeznek. Menstruációs zavarról valójában az alábbi tünetek kapcsán beszélünk:
- az erős vérzés 24 óránál hosszabb
- szabályos ugyan, de 7 napnál hosszabb
- a periódusok rövidebbek 21 napnál
- 3 hónapnál hosszabb ideig kimaradnak
- ismételten és szokatlanul fájdalmasak és görcsös jellegűek
A szabálytalan periódusokban, a vérzés elmaradása és a fokozott vérzés esetén feltétlen gondolni kell a pajzsmirigy autoimmun gyulladásos betegségeire és működési zavaraira. Leggyakrabban a pajzsmirigy csökkent működése, az autoimmun thyreoiditis esetén fordul elő „nem magyarázható” vérzészavar. Ilyenkor gyakori a viszonylag csökkent étvágy melletti hízás, fáradékonyság, feledékenység, hajhullás, depresszió hajlam. További gond az, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegsége lényegesen gyakoribb nők esetében, másrészt az aránya a 20. életévtől kezdve egyre gyorsabban növekszik. Ez többször oka a csökkent működésnek és a meddőség egyre nagyobb hányadának.
Mi a perimenopauza?
A perimenopauza, vagy egy olyan hormonális állapot, amely évekkel megelőzi az utolsó menstruációt. A menopauza a menstruáció periódusok végét jelenti, amikor már 1 éve nincs havi vérzés. Ez az időszak az amerikai nőkben átlagosan az 51. év. Ezért a perimenopauzát úgy szokták definiálni, mint azt az időszakot, amely a menopauzához vezet és átlagosan 10 évvel megelőzi annak bekövetkezését. Ez a harmincas évek végétől, a negyvenes évek elejétől szokott kezdődni
A perimenopauza jelei
A menstruációs periódusok szabálytalanokká válnak: fokozott vérzés lép fel, „fantom periódusok” jelentkeznek, amelyeket az jellemez, hogy a tünetek hasonlítanak a menzesz előttiekhez, de vérzés nem következik be.
- csökken a fogamzásképesség, fokozatosan meddőség alakul ki
- az emlők mérete és konzisztenciája változik
- a hüvely nyáktermelése változik, érzékenyebbé válik
- gyakoribb a vizelési inger, a fertőzésre való hajlam
- alvászavar lép fel, nehezebb elaludnia, gyakrabban ébred fel
- a testsúly növekszik: ráadásul a hason, a combokon, csökken az izomtömeg
- hangulati ingadozás következik be: hőhullám, éjszakai izzadás, ingerlékenység, a stressz tűrő képesség csökken, szorongás, mérsékeltebb munkaképesség
- csökken a libidó
- hajhullás lép fel főleg a fejtetőn, de a test más részén is, ugyanakkor a „nem kíván helyeken” az arcon, a hason pedig fokozódik
- a bőr és a kötőszövetek szárazzá válnak, elvékonyodnak, viszketnek
- görcsök jelentkeznek a lábban, a vállban
- szívpanaszok gyors és néha szabálytalan szívdobogásban jutnak kifejezésre
Pajzsmirigy betegségem van vagy perimenopauzám?
A kérdés gyakran felvetődik a hozzám forduló betegek esetében, ezért fontosnak érzem a kettő közötti hasonlóságok és különbségek tisztázását. Több tünet nemcsak a perimenopauzában, hanem a pajzsmirigybetegségben is jelentkezik. A pajzsmirigybetegségben ugyanis gyakoriak az alábbi tünetek: menstruációs zavarok (a csökkent és fokozott működés esetén egyaránt), feltűnő az elhízás, fokozott ingerlékenység, szívdobogásérzés, alvatlanság éppen úgy lehetséges, mint az aluszékonyság, depresszió, hajhullás gyakori, a bőr szárazsága és fokozott izzadás egyaránt lehetséges.
Amennyiben a perimenopauza tüneteit észleli magán, akkor a pajzsmirigy rendellenesség kizárásához célszerű az alapvető fizikális vizsgálatokon túlmenően tisztázni:
- pajzsmirigy működését, a TSH-n kívül a perifériás hormonok (T3-T4 is!) szintjét
- az esetleges autoimmun betegség fennállását
- az elhízás fokát (ha van), vércukor és az inzulin szintjét
- a menstruációs ciklus jellegét, az ösztrogén és progeszteron mellett az FSH és az AMH értékét.
