Az ultrahangos képalkotást vagy ultrahangot gyakran használják az orvostudományban. Az ultrahangvizsgálat ma már szinte minden orvostudományi munka részét képezi, így a szülészeti-nőgyógyászati munkában is egy elengedhetetlen eszközzé vált.

Az ultrahang 20 kilohertznél nagyobb frekvenciájú hang. Ez a frekvencia az emberi hallás hozzávetőleges felső hallási határa egészséges fiatal felnőtteknél. Az ultrahangos készülékek 20 kHz-től több gigahertzig terjedő frekvenciákkal működnek.

Az ultrahangot számos felhasználási területen használják: tárgyak észlelésére, távolságok mérésére, tárgyak és épületek, szerkezetek roncsolásmentes vizsgálata során is használhatnak ultrahang készüléket akár láthatatlan hibák kimutatására is. Ipari felhasználás során az ultrahangot tisztításra, keverésre és kémiai folyamatok gyorsítására használják.

A természetben is megtalálható az ultrahang: a denevérek és a barnadelfinek ultrahangot használnak a zsákmány felkutatása és megszerzése során, valamint az akadályok elkerülése céljából. Ultrahanggal kommunikál a dél-amerikai lombszöcske, koboldmaki, denevér, bálna, delfin.

Ultrahang használata az egészségügyben

Az orvosi ultrahang egy ultrahangon alapuló diagnosztikai orvosi képalkotó technika, amelyet az izmok, inak és számos belső szerv vizualizálására használnak, hogy valós idejű tomográfiai képekkel rögzítsék azok méretét, szerkezetét és bármilyen kóros elváltozást. Az ultrahangot radiológusok és szonográfusok legalább 50 éve használják az emberi test képalkotására, és széles körben használt diagnosztikai eszközzé vált.

A technológia viszonylag olcsó és hordozható, különösen összehasonlítva más technikákkal, mint például a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és a számítógépes tomográfia (CT). Az ultrahangot a magzatok vizualizálására is használják a rutin és a sürgősségi terhesgondozás során. A terhesség alatt alkalmazott ilyen diagnosztikai alkalmazásokat szülészeti szonográfiának nevezik . Az orvostudományban jelenleg alkalmazott módon a megfelelően elvégzett ultrahang nem jelent ismert kockázatot a páciensre nézve. A szonográfia nem használ ionizáló sugárzást , és a képalkotáshoz használt teljesítményszintek túl alacsonyak ahhoz, hogy káros melegítési vagy nyomáshatásokat okozzanak a szövetekben.

Az ultrahangot egyre gyakrabban alkalmazzák traumatológiai (sérülés) és elsősegélynyújtási esetekben is.

Ezenkívül az ultrahangot olyan távoli diagnosztikai esetekben is használhatják, amikor távkonzultációra van szükség, például tudományos kísérletek végzése az űrben vagy mobil sportcsapatok diagnosztikájához.

Az ultrahangok hasznosak a kismedencei rendellenességek kimutatásában, és magában foglalhatják a hasi (transabdominális) ultrahang, a nőknél a vaginális (transzvaginális vagy endovaginális) ultrahang, valamint a férfiaknál a végbél (transzrektális) ultrahang néven ismert technikákat.

(Szerző: Dr. Tekse István, szülész-nőgyógyász)