Hogyan? Mikor? Miért? Ebben a sorozatban arról olvashatsz, miként születtek meg olyan tárgyak, élelmiszerek, stb. melyek nélkül az élet bonyolultabb, esetenként színtelenebb, jelen esetben ízszegényebb lenne.

Legutóbb a gumióvszer, a kontaktlencse, a ragtapasz és a tampon eredetére derítettünk fényt. Most új vizekre evezünk… pontosabban: a nyalánkságok birodalmába.

Fagyitölcsér

Milyen is lenne a fagyi tölcsér nélkül? Szerencsére ezt sosem kell megtudnunk, hiszen a XIX. század végén egy leleményes olasz, név szerint Italo Marchioni, kínjában – mivel az üvegpoharak igencsak törékenynek bizonyultak - megalkotta az első ostyákat, a mai tölcsérek elődeit. A pohárkákba citromfagyit tett, és ezt árulta a New yorki Wall Streeten. 1903-ban szabadalmaztatta találmányát, de erre később szinte senki sem emlékezett.

Emlékezetes maradt viszont az 1904-es, fagylaltárusok és ostyakészítők standjait bemutató St. luisi világvásár: Charles Menches fagylaltos egyszer csak kifogyott az üvegpoharakból, ezért gyors megoldást választott – elkért néhány ropogós tölcsért (zalabiát) a szomszédos szíriai cukrásztól, és a továbbiakban ebben adta ki a fagylaltot. Olyan nagy sikere volt az édességnek, hogy azóta sem tudtunk elfeledkezni róla!

Kockacukor

Azt mondom, a londoni Tate Galéria a kockacukor jóvoltából jöhetett létre. Távolinak tűnik a kapcsolat? Pedig valóban Henry Tate volt az, aki szabadalmaztatta a kockacukor gyártását, és ebből hatalmas vagyont halmozott fel magának. A cukrot a XVII. században Európában még aranyárban lehetett vásárolni, de később, a XVIII. században megfizethetővé vált, és nagyon elterjedt.

Annyira megkedvelték az emberek, hogy a lekvárok, cukorkák, kakaó és más édességek készítése mellett egészen oda nem illő dolgokat is cukorral kezdtek ízesíteni (pl. rizst, csirkét, stb.). Tate felismerte a kockacukorban rejlő lehetőséget, miközben a befolyt összegekkel igen bőkezűen bánt: festménygyűjteményét az államnak adományozta, pénzének egy részét pedig a Galéria megépítésére fordította.

Teafilter

Selyem, muszlin, papír. Ebben a három szóban összefoglaltuk a teafilterek fejlődését. A filter ötlete onnan származott, hogy a teakereskedők ilyenben adtak termékmintát a vásárlóiknak. 1949-ben a német mérnök, Adolf Rambold szabadalmaztatta az újféle, két rekeszből álló, papírból hajtogatott filtert, ami nem tartalmazott ragasztóanyagot, és formájából adódóan a víz jól átjárta és kioldotta belőle a tea ízanyagait.

A terméket a Teekanne cég kezdte el gyártani, manapság pedig már a teafüvek 60%-át filteres csomagolásban értékesítik. Sajnos a találmánynak környezeti vonatkozása is van- a filteres tea előállítása több energiát igényel, és több hulladékot is termel, mint az egybe csomagolt teafű.

Spagetti

A spagetti a legegyszerűbb és legnagyszerűbb ötletek egyike: csak egy kis durumliszt és némi víz kell hozzá, amit jól összekevernek és formára préselnek, majd darabokra vágnak. Minden népnek meg van a saját tésztaétele, a tészta úgyszólván általános népszerűségnek örvend.

Nehéz lenne megnevezni, hogy ki készítette el először: a két döntős versenyző Kína és Olaszország lett. Mindkettő váltig állítja, hogy övé a szabadalom – Kínában már az ókorban (Kr.e. 3000-ben) népszerűek voltak a tésztaételek, és az ő véleményük szerint Olaszországba ez csak a XIII. században, Marco Polo cselével juthatott el.

A régészek viszont találtak a Kr.e. IV. századból származó etruszk tésztamaradványokat is. A vetélkedést inkább hagyjuk meg nekik – a lényeg, hogy a tésztát feltalálták, és ezért mindannyian hálásak vagyunk nekik!

(KamaszPanasz - M.N.)