„A hihetetlen pókember” című filmet, ami feleleveníti Marvel falmászó szuperhősének a gyökereit, csütörtöktől vetítik a mozikban. A képregényben egy radioaktív pók csípése adja Peter Parkernek a szupererőt, a gyorsaságot, és azt a képességet, hogy hálót lőjön ki a csuklójából. De mi történik akkor, ha tényleg megcsíp minket egy radioaktív pók?

A válasz: nem sok minden. A legtöbb esetben csak az általános tünetek jelentkeznek—viszketés, gyulladás, fájdalom, ám a pók fajtájától függően néhány esetben akár halál is bekövetkezhet. Az áldozatot ért radioaktivitás ennek ellenére mégis jelentéktelen lenne.

A világon mindenhol jelen van a sugárzás. Évente körülbelül 3 milliszievert természetes sugárzásnak vagyunk kitéve, főleg a Napból származó sugárzás és a természetesen jelen lévő radioaktív gázoknak, például a radonnak köszönhetően. Ebbe az értékbe nem tartozik bele az a sugárzás, amelyet gyógykezelések, például röntgenvizsgálat során élünk át, vagy ami repülés, illetve dohányzás közben éri a szervezetünket.

Az a sugárzás, amit egy radioaktív pók csípése okozna, körülbelül 0.00003 és 0.000003 milliszievert közé esne. Ez majdnem ugyanannyi, amennyit banán fogyasztásával juttatsz a szervezetedbe, ugyanis ez a gyümölcs tartalmazza a radioaktív Potassium-40 izotópot.

Léteznek radioaktív állatok!

Radioaktív élőlények léteznek, főleg az erdőkben, a csernobili atomreaktor mellett, Ukrajnában, de fellelhetőek Svéd- és Finnországban, ahova a sugárzó felhők érkeztek az 1986-ban történt katasztrófa után. ( Sugárfertőzöttnek lenni nem ugyanaz, mint radioaktívnak lenne. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a tested radioaktív anyagokat tartalmaz.) De még egy nagyobb radioaktív lénynek, például egy farkasnak, vagy medvének sincs annyi radioaktivitás a mérgében vagy nyálában, hogy az veszélyt jelentsen az egészségedre (bár ettől még lehet halálos a harapása).

Növények is lehetnek radioaktívak

A radioaktív állatoknál is gyakoribbak a radioaktív növények, amik magukba szívják a sugárzó levegőt, vagy a talajvizet. Ha egy rovarcsípéstől nem is kapsz sugármérgezést, a túlzottan (vagy túl sok) sugárterhelt növénytől igen. Ukrajnában például az atomkatasztrófa után a teheneket „tiszta”szénával etették mindaddig, amíg a radioaktív izotópok ki nem ürültek a szervezetükből.

Nagymértékű mutáció nem lehetséges

A radioaktív állatoknak gyakran születik abnormális utódjuk: a Csernobilban született madaraknak kisebb az agyuk, mint az átlagos, a rovarok pedig kifakult színnel születtek. Mégis, a legnagyobb radioaktivitást mutató izotópok sem képesek Marvel-osztályú mutáció előidézésére. A sugárzás hatására a sejtek sokkal inkább elpusztulnak, mintsem valamiféle „hasznos” módon átalakulnak.

Meglehetősen kevés olyan eset ismert, amikor radioaktív állat támadott meg embert. Jónéhány évvel ezelőtt egy, Csernobil megtisztításán dolgozó munkást megharapott egy radioaktív kutya. A férfit azonnal kórházba szállították – veszettséggel.

(Gy. Z. - slate)