Az emberiség az évezredek során folyamatosan állította szolgálatába mindennapi élete megkönnyítése céljából a különböző energiaforrásokat. Ma már nélkülözhetetlen a szél, a víz és a nap energiájának minél hatékonyabb alkalmazása, széleskörű kihasználásuk és az energiaforrások felkutatása nagy erőkkel folyik.

Egyszer bedöglött a habverőnk. Előkaptam a kézit, szembenéztem a nagy műanyagtállal és benne a hat tojással, melyek a kísérlet végére fejjel lefelé lógatva, kicsit rázogatva is ki kellett állják a keménységi próbát. Jobb kéz, bal kéz, kis pihenés, majd újra jobb és bal. Csak amikor megsült a süti, nyertem vissza az önbizalmam… Mégse fáradtam hiába.

Hogy is van ez a dolog az izmokkal és a gépekkel?

Valaha, réges-rég, nem volt semmi, ami megkönnyítette volna az emberi munkát. Saját izmának ereje volt az egyetlen, amire a férfi és a nő támaszkodhatott. A tudósok még nem tudtak megegyezni a dátumot illetően, de talán 500 000 évvel ezelőtt kezdték el az emberek először tudatosan használni a tüzet, vagyis egy külső energiaforrást. Segítségével világítottak és fűtöttek, sütöttek, kiégethették kerámiatárgyaikat és megmunkálhatták a fémeket. A földművelők nemsokára állatok erejét bevonva szántottak, szállították a termést, az emberek lóháton tettek meg nagyobb távolságokat. Nem hiába lett később a teljesítmény mérője a „lóerő”.

Az alternativ energiaforrások megjelenése

A szél, a víz és a nap erejét is hamar felfedezték. A szélenergiát mozgási energiává átalakító vitorlás hajók 5000 évvel ezelőtt is fel-felbukkantak a tengeren, az első valódi szélmalmok a 7. század körül jelentek meg. A búza lisztté őrlésére alkalmas vízi malmokat már az ókori görögök is használtak, több mint 2000 évvel ezelőtt. Az pedig mindig is ismert volt, hogy a házak déli tájolásával csapdát lehet állítani a napfénynek, és a gyümölcsöket ízletesre lehet szárítani a szabadban.

Mindezek alapján úgy tűnhet, számtalan különféle eredetű energia létezik körülöttünk. Pedig, ha jobban belegondolunk, az elégetett fa anyaga, a fújdogáló szél, a sebesen áramló folyóvíz, sőt az élőlények teste és ereje is a Nap energiáját hordozza magában. Hasonlóan a napjainkban leginkább használt energiahordozókhoz, a kőszénhez, földgázhoz és a kőolajhoz, amelyek a földtörténeti idők során elhalt és eltemetett növényi és állati maradványok energiáját sűrítik magukba. Ezek elégetésével tehát egy „régebbi Nap” erejét hívjuk segítségünkre.

Hová tűnt az emberi tényező?

Hány Nap erejére van szükségünk ahhoz, hogy fenntartsuk jelenlegi életmódunkat? Van egy, amely ott ragyog felettünk, és számtalan lehetőséget kínál energiájának kiaknázására. Persze nekünk is elfogadóbbnak kell lennünk. Amíg közbe jöhet bármilyen technikai hiba vagy áramszünet, jobb, ha megőrizzük a kézi habverőt is.

(M.N.)