Keresztszalag-szakadás/szalagpótlás (tini focista)
2019.08.29.
Tisztelt Szakértők!
Jómagam 3 gyermekes édesanya vagyok. A középső fiam kálváriájával, vagyis sérülésével kapcsolatban tennék fel kérdést.
Ott kezdődik, hogy a gyermek 14 éves novemberben, 8 éve focizik, amellyel kapcsolatban 3 éve rendelkezik sportszervezeti igazolással.
A lényeg:
2018. október 16-i edzésen egy rossz mozdulatot követően kifordult a térde. Ennek már az első látványa is jelezte, hogy súlyosabb következménnyel járt. Ez be is bizonyosodott, miután a helyszínről a kórházba szállítása megtörtént és ennek eredményeként megállapították, hogy az elülső keresztszalagja elszakadt. November 27-én a fekvőgipszet járógipszre cserélte a doktornő. December 3-ig nem engedte iskolába. Utána is csak úgy, hogyha a legalább a gipszes hetekre biztosítani tudjuk azt, hogy kocsival hordjuk. Ez teljesíthető volt. (Ebbe néha segítségünkre volt a gyesen levő húgom is) Végül a járógipsz levételére január 7-én került sor. A doktornő már akkor jelezte, hogy három rendszerben fog zajlani a gyógytorna. Az első 3 hónapban heti három (hétfő, szerda és péntek) nap napi 40-45 perc, aztán 3 hónapig heti kettő (kedd és csütörtök) napon napi 50 perc, aztán a nyári időszakban heti 1 (csütörtök) nap alkalmanként 60 perc.
A gyógyulás egészen 2019. július 25-ig nagyon jól haladt. Ezen a napon sajnos úgy adódott, hogy nem tudtuk máshogy megoldani az orvoshoz menetelt, csak tömegközlekedéssel. Mivel reggel 9 órára volt időpontunk így két lehetőség közül választhattunk. Egyik a busz (ez 7:46-ra van ott, vagyis kb. 1 km-nyire az SZTK-tól), míg a másik a vonat (ez 8:09-re van menetrend szerint ott, vagyis kb. 1,5 km-nyire az SZTK-tól – ráadásul a városi állomás aluljárós és lépcsőzni kell). Mivel a vonatközlekedésnél sokkal nagyobb a késési lehetőség valamint az állomás kialakítása okán is a buszt választottuk. Hazafele pedig az volt a baj, hogy vagy délután fél 1-ig kellett volna várnunk a buszra, vagy a vonat, ami viszont 10:21-kor van. Inkább az utóbbit választottuk. (Bár ne tettük volna)
Szóval kiérve az állomásra szembesültünk a várnál nagyobb tömeggel. Mint gyors peroni érdeklődésekből kiderült, volt már olyan, aki az előző vonathoz jött ki, de még nem érkezett meg az sem. Utólag kiderült, hogy az egyik lentebbi állomáson előre nem jelzett áramszünet volt, ami miatt a villanymozdony ugyebár feszültség hiányában alkalmatlan a közlekedésre, ezért Diesel mozdonyt kellett kérjen a legközelebbi olyan állomás, amelynek van elég vágányhálózata ahhoz, hogy tárolni is tudjon vonatokat. Ez pedig ezen a vonalon egy vidéki megyeszékhely állomása, ami még 5 állomással van lejjebb az áramszünet volt. A vasúti vonalon a következő erre alkalmas állomása pedig az, ahol mi is felszerettünk volna szállni.
Na, de visszatérve a fiamat érintő dologra. Végül 10:57 perckor érkezett meg a (9:21-es) vonat, amely 9:22 helyett 11:10-kor tovább is indult tömött formába. Aztán 11:23-kor leszálltunk róla. Nálunk 3 vágányú az állomás, de aluljáró nincs. A peron végén van gyalogos és közúti átjáró. Éppen csak átértünk, amikor a fiam egy a járdára felvert nagyobb kavics (vagy inkább kisebb kő)darabra véletlenül rálépett a jobb lábával. A lába a kőről lecsúszott. A bokája és a térde is kiment. A bokája rögtön visszaugrott, de a térde nem. Mentőt kellett hozzá hívni, hisz megmozdítani sem tudta a lábát. A mentő kórházba szállította, ahol ismételten elülső keresztszalag-szakadást állapítottak meg nála. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez „csak” részleges és nem teljes. Jelenleg fekvőgipszben van. Jövő hét szerdán, vagyis szeptember 4-én kell visszamennünk kontrollra és várhatóan másnap reggel operálja meg. A doktornő felajánlotta a szalagpótló műtétet. A műtétbe való beleegyezés esetén a műtét várhatóan 1 héttel csúszik, ami azt jelenti, hogy csak szeptember 12-én lenne. Addig viszont már semmiképpen nem engednék haza a fiamat.
A doktornő annyit még hozzáfűzött, hogy ezt a műtétet általában ilyen fiatalok esetében még akkor sem szoktál túlságosan ajánlani, hogyha versenysportoló a gyerek, mert a műtét érintheti az un. növekedési zónát, amely hosszabb távon hátránnyal járhat. De a műtét nélkül viszont a sport folytatása nem ajánlott. Legalábbis versenyszerűen semmiképpen. Pont ez utóbbi miatt vagyunk még jobban kétségek között. A fiam, ha csakis rajta múlna, akkor mindenképpen megműttetné a térdét. A férjem egyszer azt mondja, hogy a növésbe levő szervezete miatt nem egyezik bele, másszor pedig azt, hogy nem is első sorban a sport versenyszerű űzésének esetleges beszüntetése miatt, hanem inkább annak érdekében, hogy hasonló sérülés más körülmények között (pl. iskolai tesi óra) is lehetőleg kis eséllyel ismétlődhessen meg a fiunknál. Én elvileg teljesen elzárkóznék a műtéttől, viszont a férjem mondatain még is elgondolkozok.
1. Pontosan mit jelent a szalagpótló műtét? Honnan és mivel pótolják ilyenkor a sérült szalagot?
2. Menni rá az esély, hogy egy sikeres szalagpótló műtéttel az újbóli sérülés megelőzhető?
3. Amennyiben belemegyünk a műtétbe ki lehet jelenteni, hogy különösebb veszély nélkül tényleges folytathatná a versenysportot?
Amióta ez másodjára megtörtént a fiammal és felmerült a szalagpótló operáció, próbáltam utána olvasni a dolgoknak. Magyar oldalakon nem igazán találtam semmit. Sajnos idegen nyelven nem tudok profi módon. A világ egyik legnagyobb videómegosztó oldalon találtam egy anyagot, ahol egy 12 éves atléta fiúnál elvégzett LCA (vagy, ahogy a videó címében írják: ACL) sikeres szalagpótlásról beszélnek és teljes felépülésről valamint a versenysporthoz való többé-kevésbé sikeres visszatérésről is beszélnek. A videó pedig 2014-es vagy 2015-ös feltöltésű. Ahhoz képest itthon mégis azt mondja a doktornő, hogy ilyen idős korban még versenysportolóknál sem szeretik vagy inkább nem igazán szokták ezt a műtéti lehetőséget felajánlani vagy elvégezni.
4. Miből adódik, hogy Magyarországon még most sem igazán támogatják ezt 14-15 éves versenysportolóknál, míg pl. az USA-ban már ezelőtt 4-5 évvel sikeresen (minden utóhatás nélkül) végeztek ilyen műtétet 12 éves gyereken is el?
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Mély tisztelettel és üdvözlettel:
Rita
egy érdeklődő és tinédzser gyermekéért aggódó édesanya
Jómagam 3 gyermekes édesanya vagyok. A középső fiam kálváriájával, vagyis sérülésével kapcsolatban tennék fel kérdést.
Ott kezdődik, hogy a gyermek 14 éves novemberben, 8 éve focizik, amellyel kapcsolatban 3 éve rendelkezik sportszervezeti igazolással.
A lényeg:
2018. október 16-i edzésen egy rossz mozdulatot követően kifordult a térde. Ennek már az első látványa is jelezte, hogy súlyosabb következménnyel járt. Ez be is bizonyosodott, miután a helyszínről a kórházba szállítása megtörtént és ennek eredményeként megállapították, hogy az elülső keresztszalagja elszakadt. November 27-én a fekvőgipszet járógipszre cserélte a doktornő. December 3-ig nem engedte iskolába. Utána is csak úgy, hogyha a legalább a gipszes hetekre biztosítani tudjuk azt, hogy kocsival hordjuk. Ez teljesíthető volt. (Ebbe néha segítségünkre volt a gyesen levő húgom is) Végül a járógipsz levételére január 7-én került sor. A doktornő már akkor jelezte, hogy három rendszerben fog zajlani a gyógytorna. Az első 3 hónapban heti három (hétfő, szerda és péntek) nap napi 40-45 perc, aztán 3 hónapig heti kettő (kedd és csütörtök) napon napi 50 perc, aztán a nyári időszakban heti 1 (csütörtök) nap alkalmanként 60 perc.
A gyógyulás egészen 2019. július 25-ig nagyon jól haladt. Ezen a napon sajnos úgy adódott, hogy nem tudtuk máshogy megoldani az orvoshoz menetelt, csak tömegközlekedéssel. Mivel reggel 9 órára volt időpontunk így két lehetőség közül választhattunk. Egyik a busz (ez 7:46-ra van ott, vagyis kb. 1 km-nyire az SZTK-tól), míg a másik a vonat (ez 8:09-re van menetrend szerint ott, vagyis kb. 1,5 km-nyire az SZTK-tól – ráadásul a városi állomás aluljárós és lépcsőzni kell). Mivel a vonatközlekedésnél sokkal nagyobb a késési lehetőség valamint az állomás kialakítása okán is a buszt választottuk. Hazafele pedig az volt a baj, hogy vagy délután fél 1-ig kellett volna várnunk a buszra, vagy a vonat, ami viszont 10:21-kor van. Inkább az utóbbit választottuk. (Bár ne tettük volna)
Szóval kiérve az állomásra szembesültünk a várnál nagyobb tömeggel. Mint gyors peroni érdeklődésekből kiderült, volt már olyan, aki az előző vonathoz jött ki, de még nem érkezett meg az sem. Utólag kiderült, hogy az egyik lentebbi állomáson előre nem jelzett áramszünet volt, ami miatt a villanymozdony ugyebár feszültség hiányában alkalmatlan a közlekedésre, ezért Diesel mozdonyt kellett kérjen a legközelebbi olyan állomás, amelynek van elég vágányhálózata ahhoz, hogy tárolni is tudjon vonatokat. Ez pedig ezen a vonalon egy vidéki megyeszékhely állomása, ami még 5 állomással van lejjebb az áramszünet volt. A vasúti vonalon a következő erre alkalmas állomása pedig az, ahol mi is felszerettünk volna szállni.
Na, de visszatérve a fiamat érintő dologra. Végül 10:57 perckor érkezett meg a (9:21-es) vonat, amely 9:22 helyett 11:10-kor tovább is indult tömött formába. Aztán 11:23-kor leszálltunk róla. Nálunk 3 vágányú az állomás, de aluljáró nincs. A peron végén van gyalogos és közúti átjáró. Éppen csak átértünk, amikor a fiam egy a járdára felvert nagyobb kavics (vagy inkább kisebb kő)darabra véletlenül rálépett a jobb lábával. A lába a kőről lecsúszott. A bokája és a térde is kiment. A bokája rögtön visszaugrott, de a térde nem. Mentőt kellett hozzá hívni, hisz megmozdítani sem tudta a lábát. A mentő kórházba szállította, ahol ismételten elülső keresztszalag-szakadást állapítottak meg nála. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez „csak” részleges és nem teljes. Jelenleg fekvőgipszben van. Jövő hét szerdán, vagyis szeptember 4-én kell visszamennünk kontrollra és várhatóan másnap reggel operálja meg. A doktornő felajánlotta a szalagpótló műtétet. A műtétbe való beleegyezés esetén a műtét várhatóan 1 héttel csúszik, ami azt jelenti, hogy csak szeptember 12-én lenne. Addig viszont már semmiképpen nem engednék haza a fiamat.
A doktornő annyit még hozzáfűzött, hogy ezt a műtétet általában ilyen fiatalok esetében még akkor sem szoktál túlságosan ajánlani, hogyha versenysportoló a gyerek, mert a műtét érintheti az un. növekedési zónát, amely hosszabb távon hátránnyal járhat. De a műtét nélkül viszont a sport folytatása nem ajánlott. Legalábbis versenyszerűen semmiképpen. Pont ez utóbbi miatt vagyunk még jobban kétségek között. A fiam, ha csakis rajta múlna, akkor mindenképpen megműttetné a térdét. A férjem egyszer azt mondja, hogy a növésbe levő szervezete miatt nem egyezik bele, másszor pedig azt, hogy nem is első sorban a sport versenyszerű űzésének esetleges beszüntetése miatt, hanem inkább annak érdekében, hogy hasonló sérülés más körülmények között (pl. iskolai tesi óra) is lehetőleg kis eséllyel ismétlődhessen meg a fiunknál. Én elvileg teljesen elzárkóznék a műtéttől, viszont a férjem mondatain még is elgondolkozok.
1. Pontosan mit jelent a szalagpótló műtét? Honnan és mivel pótolják ilyenkor a sérült szalagot?
2. Menni rá az esély, hogy egy sikeres szalagpótló műtéttel az újbóli sérülés megelőzhető?
3. Amennyiben belemegyünk a műtétbe ki lehet jelenteni, hogy különösebb veszély nélkül tényleges folytathatná a versenysportot?
Amióta ez másodjára megtörtént a fiammal és felmerült a szalagpótló operáció, próbáltam utána olvasni a dolgoknak. Magyar oldalakon nem igazán találtam semmit. Sajnos idegen nyelven nem tudok profi módon. A világ egyik legnagyobb videómegosztó oldalon találtam egy anyagot, ahol egy 12 éves atléta fiúnál elvégzett LCA (vagy, ahogy a videó címében írják: ACL) sikeres szalagpótlásról beszélnek és teljes felépülésről valamint a versenysporthoz való többé-kevésbé sikeres visszatérésről is beszélnek. A videó pedig 2014-es vagy 2015-ös feltöltésű. Ahhoz képest itthon mégis azt mondja a doktornő, hogy ilyen idős korban még versenysportolóknál sem szeretik vagy inkább nem igazán szokták ezt a műtéti lehetőséget felajánlani vagy elvégezni.
4. Miből adódik, hogy Magyarországon még most sem igazán támogatják ezt 14-15 éves versenysportolóknál, míg pl. az USA-ban már ezelőtt 4-5 évvel sikeresen (minden utóhatás nélkül) végeztek ilyen műtétet 12 éves gyereken is el?
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Mély tisztelettel és üdvözlettel:
Rita
egy érdeklődő és tinédzser gyermekéért aggódó édesanya
Szakértőnk válasza a Keresztszalag-szakadás/szalagpótlás (tini focista) kérdésre
Kedves Kérdező! Ezeket a kérdéseket a kezelőorvosnak kellene feltenni. Olyan sokféle műtéti megoldás és eszköz van, aminek az alkalmazása függ az adott kórháztól de még az orvostól is. NYilván sérülés változatlanul érheti. Nem nem lehet előre látni a versenysportban való részvételt, csak ha a gyógyulás üteme látszik ill a műtét sikeressége.
