Bokapanaszok és következmények
2020.01.11.
Tisztelt Válaszadó!
Először is Boldog Új Évet Kívánok a honlap szerkesztőinek valamint a válaszadó orvosoknak is.
Nagyon jónak tartom, hogy van egy olyan honlap, amely nekünk, kamaszoknak ad elsődlegesen, ill. szüleinknek ad másodlagosan tanácsot.
A történetem onnan indul, hogy 2016. augusztus 5-én, egy focimeccsen eltört a jobb külbokám. Elmozdulás nélküli törés volt, így nem volt szükség műtétre. A teljes felépülés majdnem 3 hónapig tartott.
A következő negatív eseményre 2017. augusztus 19-én került sor, amikor a szezon első hivatalos meccsén elszakadt az elülső keresztszalag a jobb térdemben. Október 1-jén operáltak. A teljes felépülésem közel 8 hónap volt.
Nem mondom, hogy a bokám vagy akár a térdem érzéketlen lenne, mert akkor nem mondanék (vagyis jelen helyzetet tekintve – nem írnék) igazat. A bokám inkább a meleg-, míg a térdem pedig inkább a hidegfrontoknál jelzi a jelenlétét, de ezek általában izomlazító kenőccsel és/vagy némi tehermentesítéssel 2-3 nap alatt elmúlnak.
A jelenlegi kálváriám pedig közel féléve, egész pontosan 2019. szeptember 24-én (kedd) indul egy iskolai sport(röplabda)szakkörrel. A tevékenység folytatása közben az egyik felugrás utáni talajfogásnál kiment a jobb bokám, amely következtében egy kb. 5 mp-s fájdalom jelentkezett, majd amilyen gyorsan jött, el is múlt. Teltek a napok és a hetek. A fociedzések és mérkőzések, iskolai tesi órák és sportszakkörök után némi fájdalom jelentkezett. Ezt különböző pihentetéseket, izomlazító kenőcsökkel (sőt volt, hogy tehermentesítéssel) kiküszöböltem. Aztán október 25 (péntek) egy újabb röpi szakkörön, megint kiment a bokám, újfent egy 10-15 másodperces fájdalom, majd folytattam a szakkörön az aktív mozgást, mintha mi sem történt volna. November 3-án (szombat) a mérkőzés előtti bemelegítés alatt kiment a bokám, de a bemelegítés mellett a mérkőzésen is pályára léptem. A végére már be volt rendesen dagadva a bokám. Másnap valamint hétfőn (tantestületi kirándulás miatt iskolaszünet volt) pihentettem a lábam, de kedden mentem suliba. Aztán december 21-én a karácsony előtti utolsó nagybevásárlást apámmal és öcséimmel oldottuk meg (anyám már sütötte a sütiket, amiknek 24-48 állás idő kell). Egy többszintes univerzális bevásárlóközpontba voltunk. A központ külső be-, ill. kijáratainál is lépcső van. Amikor kifele mentünk, sikerült megint félrelépnem és a bokám megint kiment. Néhány méterre volt tőlünk az autó, így elsétáltam addig, majd bepakoltunk a csomagtartóba és elindultunk hazafele. Na, ott jött a hidegzuhany, amikor megpróbáltam kiszállni. Egyszerűen nem tudtam ráállni a lábamra. A tesóim és apám bevitte a megvásárolt holmikat, majd a fater elvitt a sürgősségire. Nagyjából 2 óra várakozás után megvizsgáltak, majd elküldtek rtg-re, ami nem mutatott törést, mire az orvos 1 hét pihentetést és borogatást javasolt. Ezt az 1 hét pihentetést, sajnost megkellett szakítanom dec. 25-én, ugyanis anyai nagyszüleimnél volt nagycsaládi ebéd (anyu testvéreivel és családjaikkal), másnap pedig apai nagyszüleimnél ugyanez. Persze sokat nem kellett mászkáljak, többnyire csak ültem (de mégsem felpolcolt lábbal feküdtem). A rákövetkező napok újfent a pihenésről, pihentetésről szóltak. Aztán december 31-én (kedd) a barátnőm unokabátyja által szervezett szilveszteri bulin, majd másnap pedig egy helyi szórakozóhely pót-szilveszteri partiján is ott voltam. Sajnos beismerem, hogy mindkét buliba fogyasztottam alkoholt (bár még csak 17 vagyok), de nem annyit, hogy kiüssem magamat. (Ráadásul a nagyobbik /15 éves/ öcsém is velem volt.) Aztán január 5-én újra az orvosnál kötöttünk ki. Rtg és MR következett. Az rtg kimutatta, hogy fáradásos törés keletkezett a jobb külboka- csonton, míg az MR pedig elülső szalagszakadást állapított meg. Jelenleg fekvőgipszet, vagyis hogy pontosan fogalmazzak egy gipszsínt kaptam, amelyet 2020. január 17-én vesznek le a lábamról. A duzzanat úgy érzem, hogy már lement, de a fájdalom sokszor nagyon erősen jelentkezik. Általában gyógyszer bevétele átmenetileg segít. A kezelőorvos annyit mondott, hogy a fáradásos törés és a zúzódás nehezebben gyógyul(hat), mint a rendes törés.
Egyébként idén leszek 18 éves, az öcsém pedig 16 lesz. Nem mellesleg 10 éve focizom. A tehermentesítést főleg járóbot vagy könyökmankó használatával oldom egyébként többnyire meg. Kisebb részben, s egyébként első sorban edzéseken, testnevelés órákon és sportszakkörökön –ha nem fejeltem otthon– akkor általában térd- és bokarögzítőt is szoktam viselni. Meccseken az edző nem engedi, mondván, hogy balesetveszélyesebb azzal, mint az nélkül a játék. A probléma az, hogy mint a bokám, mint a térdem érzékenyebb szokott lenni meccs után.
Felmerült már a focival való felhagyás lehetősége is, de én valahogy ezt nem szeretném megtenni. Az édesapám is inkább a folytatás mellett van, viszont édesanyám és a keresztszüleim (beleértve keresztaput is) legszívesebben tiltanák a focit. Mindazok ellenére is, hogy egyébként mindhárman sportoltak és sportolásra ösztönöztek korábban.
a) Fáradásos törés és a vele együtt meglevő részleges szalag-szakadás miatt a jelenlegi gipszsín levételét követően fekvő- vagy járógipszre számíthatok?
b) A végleges gipszet várhatóan mennyi időre (3 vagy esetleg 5 hétre) kapom/kaphatom majd meg?
c) Egy fáradásos törés gyógyulása mennyi ideig tart önmagába és ezt mennyiben lassíthatja a fennálló szalagsérülésem?
d) Ön szerint hagyjak fel az aktív focival vagy sem vagy sem?
e) Mikor kezdhetem meg várhatóan az edzéseket? Tavasszal pályára léphetek, vagy ez kizárható?
f) Mennyire jellemző, hogy egy korábbi törés vagy szalagszakadás egy aktív sportolónál utólagos tüneteket (pl. frontérzékenység) okoz?
g) Ön szerint is balesetveszélyesebb sportmérkőzés közben a rögzítő viselése, mint edzés alatt?
A mélyen megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
(2020.01.11)
Először is Boldog Új Évet Kívánok a honlap szerkesztőinek valamint a válaszadó orvosoknak is.
Nagyon jónak tartom, hogy van egy olyan honlap, amely nekünk, kamaszoknak ad elsődlegesen, ill. szüleinknek ad másodlagosan tanácsot.
A történetem onnan indul, hogy 2016. augusztus 5-én, egy focimeccsen eltört a jobb külbokám. Elmozdulás nélküli törés volt, így nem volt szükség műtétre. A teljes felépülés majdnem 3 hónapig tartott.
A következő negatív eseményre 2017. augusztus 19-én került sor, amikor a szezon első hivatalos meccsén elszakadt az elülső keresztszalag a jobb térdemben. Október 1-jén operáltak. A teljes felépülésem közel 8 hónap volt.
Nem mondom, hogy a bokám vagy akár a térdem érzéketlen lenne, mert akkor nem mondanék (vagyis jelen helyzetet tekintve – nem írnék) igazat. A bokám inkább a meleg-, míg a térdem pedig inkább a hidegfrontoknál jelzi a jelenlétét, de ezek általában izomlazító kenőccsel és/vagy némi tehermentesítéssel 2-3 nap alatt elmúlnak.
A jelenlegi kálváriám pedig közel féléve, egész pontosan 2019. szeptember 24-én (kedd) indul egy iskolai sport(röplabda)szakkörrel. A tevékenység folytatása közben az egyik felugrás utáni talajfogásnál kiment a jobb bokám, amely következtében egy kb. 5 mp-s fájdalom jelentkezett, majd amilyen gyorsan jött, el is múlt. Teltek a napok és a hetek. A fociedzések és mérkőzések, iskolai tesi órák és sportszakkörök után némi fájdalom jelentkezett. Ezt különböző pihentetéseket, izomlazító kenőcsökkel (sőt volt, hogy tehermentesítéssel) kiküszöböltem. Aztán október 25 (péntek) egy újabb röpi szakkörön, megint kiment a bokám, újfent egy 10-15 másodperces fájdalom, majd folytattam a szakkörön az aktív mozgást, mintha mi sem történt volna. November 3-án (szombat) a mérkőzés előtti bemelegítés alatt kiment a bokám, de a bemelegítés mellett a mérkőzésen is pályára léptem. A végére már be volt rendesen dagadva a bokám. Másnap valamint hétfőn (tantestületi kirándulás miatt iskolaszünet volt) pihentettem a lábam, de kedden mentem suliba. Aztán december 21-én a karácsony előtti utolsó nagybevásárlást apámmal és öcséimmel oldottuk meg (anyám már sütötte a sütiket, amiknek 24-48 állás idő kell). Egy többszintes univerzális bevásárlóközpontba voltunk. A központ külső be-, ill. kijáratainál is lépcső van. Amikor kifele mentünk, sikerült megint félrelépnem és a bokám megint kiment. Néhány méterre volt tőlünk az autó, így elsétáltam addig, majd bepakoltunk a csomagtartóba és elindultunk hazafele. Na, ott jött a hidegzuhany, amikor megpróbáltam kiszállni. Egyszerűen nem tudtam ráállni a lábamra. A tesóim és apám bevitte a megvásárolt holmikat, majd a fater elvitt a sürgősségire. Nagyjából 2 óra várakozás után megvizsgáltak, majd elküldtek rtg-re, ami nem mutatott törést, mire az orvos 1 hét pihentetést és borogatást javasolt. Ezt az 1 hét pihentetést, sajnost megkellett szakítanom dec. 25-én, ugyanis anyai nagyszüleimnél volt nagycsaládi ebéd (anyu testvéreivel és családjaikkal), másnap pedig apai nagyszüleimnél ugyanez. Persze sokat nem kellett mászkáljak, többnyire csak ültem (de mégsem felpolcolt lábbal feküdtem). A rákövetkező napok újfent a pihenésről, pihentetésről szóltak. Aztán december 31-én (kedd) a barátnőm unokabátyja által szervezett szilveszteri bulin, majd másnap pedig egy helyi szórakozóhely pót-szilveszteri partiján is ott voltam. Sajnos beismerem, hogy mindkét buliba fogyasztottam alkoholt (bár még csak 17 vagyok), de nem annyit, hogy kiüssem magamat. (Ráadásul a nagyobbik /15 éves/ öcsém is velem volt.) Aztán január 5-én újra az orvosnál kötöttünk ki. Rtg és MR következett. Az rtg kimutatta, hogy fáradásos törés keletkezett a jobb külboka- csonton, míg az MR pedig elülső szalagszakadást állapított meg. Jelenleg fekvőgipszet, vagyis hogy pontosan fogalmazzak egy gipszsínt kaptam, amelyet 2020. január 17-én vesznek le a lábamról. A duzzanat úgy érzem, hogy már lement, de a fájdalom sokszor nagyon erősen jelentkezik. Általában gyógyszer bevétele átmenetileg segít. A kezelőorvos annyit mondott, hogy a fáradásos törés és a zúzódás nehezebben gyógyul(hat), mint a rendes törés.
Egyébként idén leszek 18 éves, az öcsém pedig 16 lesz. Nem mellesleg 10 éve focizom. A tehermentesítést főleg járóbot vagy könyökmankó használatával oldom egyébként többnyire meg. Kisebb részben, s egyébként első sorban edzéseken, testnevelés órákon és sportszakkörökön –ha nem fejeltem otthon– akkor általában térd- és bokarögzítőt is szoktam viselni. Meccseken az edző nem engedi, mondván, hogy balesetveszélyesebb azzal, mint az nélkül a játék. A probléma az, hogy mint a bokám, mint a térdem érzékenyebb szokott lenni meccs után.
Felmerült már a focival való felhagyás lehetősége is, de én valahogy ezt nem szeretném megtenni. Az édesapám is inkább a folytatás mellett van, viszont édesanyám és a keresztszüleim (beleértve keresztaput is) legszívesebben tiltanák a focit. Mindazok ellenére is, hogy egyébként mindhárman sportoltak és sportolásra ösztönöztek korábban.
a) Fáradásos törés és a vele együtt meglevő részleges szalag-szakadás miatt a jelenlegi gipszsín levételét követően fekvő- vagy járógipszre számíthatok?
b) A végleges gipszet várhatóan mennyi időre (3 vagy esetleg 5 hétre) kapom/kaphatom majd meg?
c) Egy fáradásos törés gyógyulása mennyi ideig tart önmagába és ezt mennyiben lassíthatja a fennálló szalagsérülésem?
d) Ön szerint hagyjak fel az aktív focival vagy sem vagy sem?
e) Mikor kezdhetem meg várhatóan az edzéseket? Tavasszal pályára léphetek, vagy ez kizárható?
f) Mennyire jellemző, hogy egy korábbi törés vagy szalagszakadás egy aktív sportolónál utólagos tüneteket (pl. frontérzékenység) okoz?
g) Ön szerint is balesetveszélyesebb sportmérkőzés közben a rögzítő viselése, mint edzés alatt?
A mélyen megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
(2020.01.11)
Szakértőnk válasza a Bokapanaszok és következmények kérdésre
Kedves Kérdező! Ezeket pontosan at ortopédus/traumatológustól kell megkérdezni, nyilván a sín levételét követően mondják meg, hogy elég e a járógipsz és meddig hagyják fenn. Nyilván az ismételt sérülés, a törés utáni törés és a szakadás együtt rontja a gyógyulási esélyeket, ez pedig igen, sajnos hosszútávra kihathat. A jelenlegi gyógyulást követően kellene megítélni a foci további sorsát. A korábbi sérülés természetesen kihathat (pl. front) innentől.
