Keresztszalag-szakadás - kamasz
2020.01.15.
Tisztelt Doktor Nő!
Vali vagyok, és 3 gyermekem van. A két nagyobbik 17 és 18 éves. Az édesapjukkal 2007 óta külön élünk, de papíron még nem váltunk el. Ennek ellenére már mindkettőnknek vagy partnere van. Nekem az új kapcsolatban van egy 8 éves lányom. A férjemnek 2 fia (5 és 12 évesek) és egy lánya (9 éves) született az új párkapcsolatából. (A kapcsolat biztosan régebb óta tartott, minthogy elköltözött volna tőlünk, hisz már akkor rögtön az új barátnőhöz költözött.) Az exem és az új családja 2009-ben kiköltözött Ausztriába. A közös gyerekeink nyáron szinte végig és a téli szünetben az apjuknál vannak, mert így állapodtunk meg az iskola miatt. A két nagyfiú gimnáziumba jár.
Így elérkeztünk 2018-as nyárhoz, amikor is a megbeszéltek szerint június 23-án kimentek az apjukhoz, ahonnan augusztus 19-én jöttek volna, vagyis jöttek is haza. A férjem július 18-én hív, hogy a kisebbik fiunkat (Boldizsár) baleset érte, de nyugodjak meg, nem súlyos a dolog. Rögtön visszakérdeztem, hogy mi is történt a gyerekkel. Ekkor elmondta a férjem, hogy a gyerekeink a helyi barátaikkal elmentek a közeli deszkapályára gördeszkázni és a jobb bokája kiment. A hely egészségügyi személyzete azonnal megvizsgálta (amennyire ott lehetséges volt), de nem ítélték súlyosnak így hazajött. A telefonhívás reggelére viszont feldagadt és belilult a bokájának a külső része és erősebb fájdalmai voltak. Ezért az apja természetesen elvitte a legközelebbi ortopédiára, ahol tüzetesen megvizsgálták a gyereket. Kiderült, hogy a bokája külső szalagja részlegesen elszakadt, emiatt 1 hét szigorú ágynyugalom mellett gipszsínt kapott. Mint aggódó édesanya nekem sem kellett több és az első adandó alkalommal (július 21) kocsiba ültünk a párommal és közös lányunkkal és célba vettük Ausztriát azzal a célzattal, hogy hazahozom a gyerekeket. Bár igaz, hogy erről egészen a dolog tudomásomra kerülésétől a párom megpróbált lebeszélni. Aztán kiérkeztünk. Elmondott a fiam is mindent. Aztán 25-én a (volt) férjem mellett én is ott voltam, amikor a kontrollra vittük a gyereket. A doktornő, aki kezelte teljes mértékben megnyugtatott, hogy max. 2-2,5 hónap és minden olyan lesz, mint a sérülés előtt volt. Ebbe az időszakba a szükséges gyógytorna is benne van. A gipszsín helyett járógipszet kapott 3 hétre. Én kikértem minden papírt, hogy azok alapján tudjak itthon intézkedni a sérülés miatt szükséges gyógytornával kapcsolatban, mert tudtam, hogy a suli miatt a gyógytornát nem tudja ott végigcsinálni. De ennek ellenére végül sikerült a páromnak, a férjemnek és főleg a gyerekeknek meggyőzniük arról, hogy a megbeszélt ideig hagyj maradjanak kint az apjuknál.
A gyógyulás tényleg teljes volt. A dolog miatt haragot természetesen senki iránt nem érzek, hisz ez itthon is megtörténhetett volna, hisz itthon is eljár gördeszkázni, meg egyébként is versenyszinten cselgáncsozik és karatézik is.
Aztán azon a télen és tavaly nyáron is kint voltak. Ezt követően érkeztünk el 2019. december 21. napjához, amikor is ismét Ausztria felé vették a gyerekeink az irányt. Aztán 28-án éppen a jelenlegi párom szüleinél tartózkodtunk, amikor érkezett legalább 3 MMS üzenet a nagyobbik fiamtól (Konrád), amiről először azt hittem, hogy a boldog képek, de hamar szembesültem vele, hogy éppen ellenkezőleg, így éppen tárcsáztam volna az exférjemet, amikor csörgött a telefonom. Hívott a férjem, hogy sajnos rossz híre van. Az aznapi síelés során Boldizsár fiunk sajnos megsérült. Jeleztem neki, hogy Konrád küldött képeket az eseményről, így inkább a következményekről mondjon valamit, pl. azt, hogy nem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Erre közölte a párom, hogy annál is komolyabb, mint amilyennek vélhetően a képeken tűnik. Boldizsár jobb térde kb. 60°-ban kifordult és teljesen átszakította a belső és a külső oldalszalagokat, valamint az elülső keresztszalagot is. Emellett több kisebb porc is levált. Azonnali műtétre van szüksége, amihez viszont mint kiskorú gyereknek mindkettőnk beleegyezése kell. Ekkor átadta a telefont az orvosnak, aki levezette, hogy írásban kellene az engedély, de figyelemmel arra, hogy a gyerek pillanatnyilag Ausztriába, míg én Magyarországon tartózkodom, így megelégszik a szóbeli beleegyezéssel, de valahogy oldjuk meg, hogy az írásos beleegyezés is mielőbb meglegyen. Szóban beleegyeztem, majd megállapodtunk a férjemmel, hogy átküldi a szükséges papírokat faxon, ami még aznap megtörtént, és én vissza is küldtem, amint hazaérve átolvastam és aláírtam. Másnap, vagyis vasárnap megint beszéltem az exemmel, aki közölte velem, hogy a gyerek jobb térdében a két oldalsó szalagot összevarrták, míg az elülső keresztszalag olyan mértékben sérült, hogy bár a jelen műtéti beavatkozásnál megpróbálták valamelyest visszaállítani az eredeti állapotot, de ez lehetetlen volt, így annak egyes részeit sajnos el kellett távolítani. Az orvos mielőbbi pótlást javasol, vagy mivel a férjem említette neki, hogy a gyerek versenyszerűen sportol, így a sportról való teljes lemondással kell számolni. A műtét után 6 hétre fekvőgipszet kapott.
Na, ennél a 6 hétnél meg kell állni, ugyanis jelenleg a párom és köztem úgy szól a hivatalos megállapodás, hogy a tanévzárást követő naptól az új tanév kezdési napját megelőző második napig, valamint a téli szünetet megelőző utolsó iskolai napot követő naptól a szünetet követő első tanítási napot megelőző napig tartózkodhatnak a gyerekek nála. Arról nem is beszélve, hogy itthon jár iskolába. Az iskola pedig fontos. Napi szinten biztosítani kell tudni azt, hogy a leckét és a pótolni valót megkapja. Ez kinn maradása esetén nehezen oldható meg, hisz én sem vagyok mindig itthon és a bátyjának (Konrád) is tanulnia kell. Ezek miatt a férjem 30-án megegyezett a kinti kezelőorvossal, hogy jan. 5.én biztosítanak egy betegszállítót, amivel Boldizsárt fekvőhelyzetbe hazaszállítják, míg Konrádot ő hozza haza (ez utóbbiba mi egyeztünk meg – eredetileg Boldizsárt is ő hozta volna haza).
A hazajövetelt megelőző napon beszéltem a gyerekekkel. Boldizsár már akkor mondta, hogy fáj a térde. Eközben már január 3-án délelőtt az exem, ahogy megbeszéltük átküldte faxon a kórház által kiadott hivatalos papírokat, én pedig azok alapján kora délután beszéltem egy itthoni orvossal is a fiunkat kint ért baleset itthoni kezelhetőségéről. Először még csak telefonon, de még aznap estére behívott engem a doktornő, hogy vigyem el a német papírokat, hogy felképezhesse a dolgokat. Aztán 9-én újra beszéltem a doktornővel, hisz a gyerek panaszai folyamatosak voltak. Ezek után a tegnapi napon, vagyis január 14-én már a fiamat is megvizsgálta a doktornő, hogy mi okozhatja a panaszokat. Kiderült, hogy a térde bevizesedett és gennyesen váladékozik. A váladékot leszívatta, de sajnos nem volt elég asszisztencia ahhoz, hogy újra megtudják műteni, így erre nem is került sor. A doktornő felvázolta annak lehetőségét, hogy az újabb rekonstrukciós műtét mellett érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy ezzel egyidejűleg oldjuk meg a pótlást is. A műtétre sajnos a korábban betervezett műtétek sokassága miatt február 10-én kerül(het) sor. Elmondta a doktornő, hogy a szalagot a combizomból nyert ínból pótolná, amely elvileg újra tudja termelni magát. Aztán rátértünk a várható gyógyulási időre. Annyit mondott a doktornő, hogy a műtét után 6 hét fekvőgipsz, majd valószínűsíthetően 6 hét járógipsz. Az utóbbi levételét követően kezdhető el a gyógytorna, ami legalább annyi ideig tart(hat) majd, mint a gipszes időszak. Aztán következhet legalább a gipszes időszakkal megegyező idejű, vagy akár valamivel hosszabb gyógytorna, majd végül legkorábban valamikor nyár végén vagy ősz elején a sportági alapozás, de még nem a teljes körű edzésbe állás.
A doktornő felvázolta annak lehetőségét, hogy a többszöri beavatkozás és főleg a pótlás közben megsérülhet a növekedési zóna. A műtéttel kapcsolatban legkésőbb január 31-ig kell, hogy jelezzem, hogy mi lesz a beleegyezéssel.
Ön szerint milyen sérülés érheti a növekedési zónát? És úgy mellesleg mi is a növekedési zóna és hol található?
Egyezzek bele a pótlásba vagy várjam meg, míg a gyerek el nem éri azt a kort, hogy a növekedése megálljon magától? Ez vajon hány évet jelenthet egy 17 éves kamasznál?
A sport legalább olyan szintű folytatása, mint amilyen szinten azt folytatta a sérülése előtt az műtét nélkül is lehetséges és az mekkora veszéllyel jár?
Mennyi esély van arra, hogy egy sikeres műtét esetén nem sérülhet meg újra a térde? (nem csak sportolás közben)
(2020.01.14)
Üdvözlettel:
Kántor Vali
egy aggódó édesanya
Vali vagyok, és 3 gyermekem van. A két nagyobbik 17 és 18 éves. Az édesapjukkal 2007 óta külön élünk, de papíron még nem váltunk el. Ennek ellenére már mindkettőnknek vagy partnere van. Nekem az új kapcsolatban van egy 8 éves lányom. A férjemnek 2 fia (5 és 12 évesek) és egy lánya (9 éves) született az új párkapcsolatából. (A kapcsolat biztosan régebb óta tartott, minthogy elköltözött volna tőlünk, hisz már akkor rögtön az új barátnőhöz költözött.) Az exem és az új családja 2009-ben kiköltözött Ausztriába. A közös gyerekeink nyáron szinte végig és a téli szünetben az apjuknál vannak, mert így állapodtunk meg az iskola miatt. A két nagyfiú gimnáziumba jár.
Így elérkeztünk 2018-as nyárhoz, amikor is a megbeszéltek szerint június 23-án kimentek az apjukhoz, ahonnan augusztus 19-én jöttek volna, vagyis jöttek is haza. A férjem július 18-én hív, hogy a kisebbik fiunkat (Boldizsár) baleset érte, de nyugodjak meg, nem súlyos a dolog. Rögtön visszakérdeztem, hogy mi is történt a gyerekkel. Ekkor elmondta a férjem, hogy a gyerekeink a helyi barátaikkal elmentek a közeli deszkapályára gördeszkázni és a jobb bokája kiment. A hely egészségügyi személyzete azonnal megvizsgálta (amennyire ott lehetséges volt), de nem ítélték súlyosnak így hazajött. A telefonhívás reggelére viszont feldagadt és belilult a bokájának a külső része és erősebb fájdalmai voltak. Ezért az apja természetesen elvitte a legközelebbi ortopédiára, ahol tüzetesen megvizsgálták a gyereket. Kiderült, hogy a bokája külső szalagja részlegesen elszakadt, emiatt 1 hét szigorú ágynyugalom mellett gipszsínt kapott. Mint aggódó édesanya nekem sem kellett több és az első adandó alkalommal (július 21) kocsiba ültünk a párommal és közös lányunkkal és célba vettük Ausztriát azzal a célzattal, hogy hazahozom a gyerekeket. Bár igaz, hogy erről egészen a dolog tudomásomra kerülésétől a párom megpróbált lebeszélni. Aztán kiérkeztünk. Elmondott a fiam is mindent. Aztán 25-én a (volt) férjem mellett én is ott voltam, amikor a kontrollra vittük a gyereket. A doktornő, aki kezelte teljes mértékben megnyugtatott, hogy max. 2-2,5 hónap és minden olyan lesz, mint a sérülés előtt volt. Ebbe az időszakba a szükséges gyógytorna is benne van. A gipszsín helyett járógipszet kapott 3 hétre. Én kikértem minden papírt, hogy azok alapján tudjak itthon intézkedni a sérülés miatt szükséges gyógytornával kapcsolatban, mert tudtam, hogy a suli miatt a gyógytornát nem tudja ott végigcsinálni. De ennek ellenére végül sikerült a páromnak, a férjemnek és főleg a gyerekeknek meggyőzniük arról, hogy a megbeszélt ideig hagyj maradjanak kint az apjuknál.
A gyógyulás tényleg teljes volt. A dolog miatt haragot természetesen senki iránt nem érzek, hisz ez itthon is megtörténhetett volna, hisz itthon is eljár gördeszkázni, meg egyébként is versenyszinten cselgáncsozik és karatézik is.
Aztán azon a télen és tavaly nyáron is kint voltak. Ezt követően érkeztünk el 2019. december 21. napjához, amikor is ismét Ausztria felé vették a gyerekeink az irányt. Aztán 28-án éppen a jelenlegi párom szüleinél tartózkodtunk, amikor érkezett legalább 3 MMS üzenet a nagyobbik fiamtól (Konrád), amiről először azt hittem, hogy a boldog képek, de hamar szembesültem vele, hogy éppen ellenkezőleg, így éppen tárcsáztam volna az exférjemet, amikor csörgött a telefonom. Hívott a férjem, hogy sajnos rossz híre van. Az aznapi síelés során Boldizsár fiunk sajnos megsérült. Jeleztem neki, hogy Konrád küldött képeket az eseményről, így inkább a következményekről mondjon valamit, pl. azt, hogy nem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Erre közölte a párom, hogy annál is komolyabb, mint amilyennek vélhetően a képeken tűnik. Boldizsár jobb térde kb. 60°-ban kifordult és teljesen átszakította a belső és a külső oldalszalagokat, valamint az elülső keresztszalagot is. Emellett több kisebb porc is levált. Azonnali műtétre van szüksége, amihez viszont mint kiskorú gyereknek mindkettőnk beleegyezése kell. Ekkor átadta a telefont az orvosnak, aki levezette, hogy írásban kellene az engedély, de figyelemmel arra, hogy a gyerek pillanatnyilag Ausztriába, míg én Magyarországon tartózkodom, így megelégszik a szóbeli beleegyezéssel, de valahogy oldjuk meg, hogy az írásos beleegyezés is mielőbb meglegyen. Szóban beleegyeztem, majd megállapodtunk a férjemmel, hogy átküldi a szükséges papírokat faxon, ami még aznap megtörtént, és én vissza is küldtem, amint hazaérve átolvastam és aláírtam. Másnap, vagyis vasárnap megint beszéltem az exemmel, aki közölte velem, hogy a gyerek jobb térdében a két oldalsó szalagot összevarrták, míg az elülső keresztszalag olyan mértékben sérült, hogy bár a jelen műtéti beavatkozásnál megpróbálták valamelyest visszaállítani az eredeti állapotot, de ez lehetetlen volt, így annak egyes részeit sajnos el kellett távolítani. Az orvos mielőbbi pótlást javasol, vagy mivel a férjem említette neki, hogy a gyerek versenyszerűen sportol, így a sportról való teljes lemondással kell számolni. A műtét után 6 hétre fekvőgipszet kapott.
Na, ennél a 6 hétnél meg kell állni, ugyanis jelenleg a párom és köztem úgy szól a hivatalos megállapodás, hogy a tanévzárást követő naptól az új tanév kezdési napját megelőző második napig, valamint a téli szünetet megelőző utolsó iskolai napot követő naptól a szünetet követő első tanítási napot megelőző napig tartózkodhatnak a gyerekek nála. Arról nem is beszélve, hogy itthon jár iskolába. Az iskola pedig fontos. Napi szinten biztosítani kell tudni azt, hogy a leckét és a pótolni valót megkapja. Ez kinn maradása esetén nehezen oldható meg, hisz én sem vagyok mindig itthon és a bátyjának (Konrád) is tanulnia kell. Ezek miatt a férjem 30-án megegyezett a kinti kezelőorvossal, hogy jan. 5.én biztosítanak egy betegszállítót, amivel Boldizsárt fekvőhelyzetbe hazaszállítják, míg Konrádot ő hozza haza (ez utóbbiba mi egyeztünk meg – eredetileg Boldizsárt is ő hozta volna haza).
A hazajövetelt megelőző napon beszéltem a gyerekekkel. Boldizsár már akkor mondta, hogy fáj a térde. Eközben már január 3-án délelőtt az exem, ahogy megbeszéltük átküldte faxon a kórház által kiadott hivatalos papírokat, én pedig azok alapján kora délután beszéltem egy itthoni orvossal is a fiunkat kint ért baleset itthoni kezelhetőségéről. Először még csak telefonon, de még aznap estére behívott engem a doktornő, hogy vigyem el a német papírokat, hogy felképezhesse a dolgokat. Aztán 9-én újra beszéltem a doktornővel, hisz a gyerek panaszai folyamatosak voltak. Ezek után a tegnapi napon, vagyis január 14-én már a fiamat is megvizsgálta a doktornő, hogy mi okozhatja a panaszokat. Kiderült, hogy a térde bevizesedett és gennyesen váladékozik. A váladékot leszívatta, de sajnos nem volt elég asszisztencia ahhoz, hogy újra megtudják műteni, így erre nem is került sor. A doktornő felvázolta annak lehetőségét, hogy az újabb rekonstrukciós műtét mellett érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy ezzel egyidejűleg oldjuk meg a pótlást is. A műtétre sajnos a korábban betervezett műtétek sokassága miatt február 10-én kerül(het) sor. Elmondta a doktornő, hogy a szalagot a combizomból nyert ínból pótolná, amely elvileg újra tudja termelni magát. Aztán rátértünk a várható gyógyulási időre. Annyit mondott a doktornő, hogy a műtét után 6 hét fekvőgipsz, majd valószínűsíthetően 6 hét járógipsz. Az utóbbi levételét követően kezdhető el a gyógytorna, ami legalább annyi ideig tart(hat) majd, mint a gipszes időszak. Aztán következhet legalább a gipszes időszakkal megegyező idejű, vagy akár valamivel hosszabb gyógytorna, majd végül legkorábban valamikor nyár végén vagy ősz elején a sportági alapozás, de még nem a teljes körű edzésbe állás.
A doktornő felvázolta annak lehetőségét, hogy a többszöri beavatkozás és főleg a pótlás közben megsérülhet a növekedési zóna. A műtéttel kapcsolatban legkésőbb január 31-ig kell, hogy jelezzem, hogy mi lesz a beleegyezéssel.
Ön szerint milyen sérülés érheti a növekedési zónát? És úgy mellesleg mi is a növekedési zóna és hol található?
Egyezzek bele a pótlásba vagy várjam meg, míg a gyerek el nem éri azt a kort, hogy a növekedése megálljon magától? Ez vajon hány évet jelenthet egy 17 éves kamasznál?
A sport legalább olyan szintű folytatása, mint amilyen szinten azt folytatta a sérülése előtt az műtét nélkül is lehetséges és az mekkora veszéllyel jár?
Mennyi esély van arra, hogy egy sikeres műtét esetén nem sérülhet meg újra a térde? (nem csak sportolás közben)
(2020.01.14)
Üdvözlettel:
Kántor Vali
egy aggódó édesanya
Szakértőnk válasza a Keresztszalag-szakadás - kamasz kérdésre
Kedves Vali! Ezeket a kérdéseket alapvetően mindig a kezelőorvosnak szoktuk javasolni feltenni. Ő látta a sérülést, a lábát. Ha műtétet, beavatkozást javasol, azt úgy gondolom el kell fogadni, a jövőbeni sportolás, gyógyulás, ismételt sérülés valószínűsége ugye nem vagy nehezen adható meg előre, függ a gyógyulástól.
