COVID után
2021.04.01.
Tisztelt Válaszadó!
Jó napot kívánok! Én 68 éves vagyok. Csak azért itt teszem fel a kérdésemet, mert tinédzserkorú unokáimat érinti a dolog.
Akkor kezdem az elején. Nekem hat gyermekem van. A legidősebb és a legifjabb leányzó, a többiek fiúk. A másodszülött gyerekemékkel (fiú; 46) élünk egy fedél alatt, így segítve főleg a nejemet, aki sajnos több évtizeddel ezelőtt egy közlekedési baleset következményeként mozgáskorlátozott lett. A nejemnek való segítségnyújtással, nekem is segítenek persze.
Szóval az egyik „középső” – 14 éves – fiúnál (unokámnál) 2020. október 14-én reggelre jelentkeztek az első tünetek, amik ekkor „még csak” szédülés és hányinger voltak. Estére már hőemelkedés, másnap reggelre láz és hányás. Harmadnap reggelre már egyfelől szaglás- és íz érzés elvesztése valamint étvágytalanság. Eközben második napja próbálták a körzeti gyermekorvost elérni, ami nagy nehezen október 16-án délelőtt sikerült is. Ő közölte, hogy vélhetően COVID-ról van szó és elindítja a folyamatot a tesztelés érdekében.
Aztán október 17-én délutánra szinte egyik percről a másik perce a 16 éves bátyja is belázasodott valamint hasmenéses tüneteket produkált.
Ezután október 18-án a reggeli órákban hívták a menyemet, hogy mikor lenne aktuális a gyerek (mármint persze a kisebbik) tesztelése. A menyem közölte, hogy minél előbb, annál jobb, mert a munkahellyel baj lehet, merthogy a fiam is és ő is közlekedésben dolgoznak. Még aznap délután tesztelték Jencit, akinél már sajnos a gyors teszt pozitív lett. Amikor a fiam a mintavételt nálunk megejtő mentősöktől megkérdezte, hogy a hasonló tüneteket mutató Ricsit nem lehetne-e tesztelni, közölték, hogy sajnos orvosi javallat nélkül nem tehetnek semmit. Ráadásul vannak olyan körzeti orvosok és gyerekorvosok, akik hogyha egy igazolt COVID fertőzött van a családba, akkor ha a vele egy háztartásban élők bármelyikénél jelentkeznek tünetek – mindenféle teszt igénylése nélkül – azonnal ráfogják, hogy az biztosan COVID, amihez sajnos joguk van. Nem törődve azzal, hogy kontaktként az adott személy – legyen az gyerek vagy felnőtt – 10 nap után mentesül a karantén alól, s hogyha tud, akkor bármerre mehet, akár betegen is, mert már ő esetleg nem mutat még enyhe tüneteket sem.
Hát nem voltak a mintavételt végző mentőcsapat egy tagjának a megjegyzései megnyugtatóak, de ennek ellenére – figyelemmel arra, hogy mi is ott vagyunk, valamint ők milyen helyen dolgoznak – amint lehetett (október 19.) felhívta a fiam a házi gyerekorvost és elmondta, hogy Jenci pozitív és Ricsi pedig tüneteket mutat. Ő nem akart tesztet kérni a gyereknek, de a másik (a fiam és a menyem) háziorvosa azt mondta, hogy ő megigényli. Közben még aznap délután hívták a menyemet adategyeztetés céljából és végül a hatóság ajánlotta fel a család tesztelését, miután Erika elmondta, hogy Jenő és ő is közlekedésben dolgoznak valamint az anyósa és az apósa (vagyis mi is) velük lakunk..
Végül Ricsit már október 21-én, a menyemet és a fiamat valamint Áront (11) és Mikit (18) október 22-én délelőtt, míg a nejemet és engem pedig aznap délután teszteltek. Ricsinél és Katinál (45) már a gyorsteszt, Áronnál pedig az október 26-án megérkező PCR teszt lett pozitív, pedig Kati és Áron teljesen tünetmentes volt.
Jenőnél, Mikinél, a nejemnél és nálam a karantén így lényegében Jenci tüneteinek megjelenését követő, a megjelenéssel együtt a 10. napon, vagyis október 23-án megszűnt, majd október 26-án újra elrendelték, amikor Áron tesztje megérkezett, így november 5-ig voltunk karanténba. Újabb pozitív eset szerencsére a családom ezen részében ez eddig nem volt.
Hogy miért is írok pontosan?! A kérdés jogos, mert az eddigiekből ez nem derült ki.
Áronnak a kezdeti tünetmentessége sajnos viszonylag hamar, már 1 nappal a teszt eredményének megérkezése előtt hamvába hullt és sajnos Jenci sem lett jobban. Olyannyira, hogy október 29 és november 13. között Áron, míg szintén ettől a naptól, de december 11-ig (vagyis 1 hónappal tovább) Jenci is kórházban volt. Áront azután vitették be, hogy egymást követő 3 napig nem tudták 40°C alá vinni a lázát, míg Jenci pedig összeesett. Sajnos ő érte kellett is aggódnunk bővebben is, mert bő 1 hétig (november 7-ig) lélegeztető gépen és mesterséges altatásban volt, miután – számunkra is meglepő módon – kisebb agyvérzést állapítottak meg nála. (Aminek az oka máig nem derült ki) Úgy tűnt viszont, hogy ezt teljes mértékben átvészelheti. Szóval Áront november 13-án, Jencit pedig december 11-én COVID negatívként engedték haza. A nagyobbik unokámnál az agyvérzés okozta átmeneti bénulás a hazaengedéséig teljesen megszüntetésre került. Egészen újév „másodnapjáig”, vagyis január 2-ig nem is panaszkodott. Bár tény, hogy egyszer-egyszer mintha kicsit sántított volna. Aznap reggel viszont egyszerűen felkelni alig tudott annyira fájlalta a jobb lábát. Néhány nap múlva már a bal lába is fájt. Ahogy teltek-múltak napok, egyre gyakrabban panaszkodott fej-, hát- és derékfájásra, fáradságra. Ha esetleg gyalog megy el a boltba, alig tud hazajönni. Először azt gondoltuk, hogy (bár nem jellemző rá) kicsit rájátszik a dologra. Amikor már eltelt 1-2 hét és továbbra is fennálltak a tünetek, már azért kezdtünk megijedni. Az 1-2 hétből lett 1 hónap, s a körzeti gyermekorvos valamint háziorvos is mintha csak sötétbe tapogatózott volna. Aztán ortopédiára, reumatológiára is elküldték a gyereket, ahol szintén semmit nem állapítottak meg. Most már három hete jár gyógytornára, de még mindig nem igazán javul a helyzet. Majdnem minden estére bedagad a vádlija, a bokája, alig tud lábra állni, ami a reggelekre is igaz. Napközben viszonylag rendben van, hogyha nem kell elmennie itthonról.
Mintegy 3,5-4 hónappal a fertőzés után mi okozhatja a gyereknél ezeket a tüneteket? Lehetnek-e ezek a jellegű tünetek összefüggésben a COVID-dal? Ha igen – ha nem – még kihez fordulhatnánk, hogy végre elmúljanak ezek a gyereknél?
ui. Nagyon rossz látni, hogy ennyire szenved az unokám a fájdalmaktól.
(2021.03.24)
A megtisztelő válaszait előre is köszönöm!
Jó napot kívánok! Én 68 éves vagyok. Csak azért itt teszem fel a kérdésemet, mert tinédzserkorú unokáimat érinti a dolog.
Akkor kezdem az elején. Nekem hat gyermekem van. A legidősebb és a legifjabb leányzó, a többiek fiúk. A másodszülött gyerekemékkel (fiú; 46) élünk egy fedél alatt, így segítve főleg a nejemet, aki sajnos több évtizeddel ezelőtt egy közlekedési baleset következményeként mozgáskorlátozott lett. A nejemnek való segítségnyújtással, nekem is segítenek persze.
Szóval az egyik „középső” – 14 éves – fiúnál (unokámnál) 2020. október 14-én reggelre jelentkeztek az első tünetek, amik ekkor „még csak” szédülés és hányinger voltak. Estére már hőemelkedés, másnap reggelre láz és hányás. Harmadnap reggelre már egyfelől szaglás- és íz érzés elvesztése valamint étvágytalanság. Eközben második napja próbálták a körzeti gyermekorvost elérni, ami nagy nehezen október 16-án délelőtt sikerült is. Ő közölte, hogy vélhetően COVID-ról van szó és elindítja a folyamatot a tesztelés érdekében.
Aztán október 17-én délutánra szinte egyik percről a másik perce a 16 éves bátyja is belázasodott valamint hasmenéses tüneteket produkált.
Ezután október 18-án a reggeli órákban hívták a menyemet, hogy mikor lenne aktuális a gyerek (mármint persze a kisebbik) tesztelése. A menyem közölte, hogy minél előbb, annál jobb, mert a munkahellyel baj lehet, merthogy a fiam is és ő is közlekedésben dolgoznak. Még aznap délután tesztelték Jencit, akinél már sajnos a gyors teszt pozitív lett. Amikor a fiam a mintavételt nálunk megejtő mentősöktől megkérdezte, hogy a hasonló tüneteket mutató Ricsit nem lehetne-e tesztelni, közölték, hogy sajnos orvosi javallat nélkül nem tehetnek semmit. Ráadásul vannak olyan körzeti orvosok és gyerekorvosok, akik hogyha egy igazolt COVID fertőzött van a családba, akkor ha a vele egy háztartásban élők bármelyikénél jelentkeznek tünetek – mindenféle teszt igénylése nélkül – azonnal ráfogják, hogy az biztosan COVID, amihez sajnos joguk van. Nem törődve azzal, hogy kontaktként az adott személy – legyen az gyerek vagy felnőtt – 10 nap után mentesül a karantén alól, s hogyha tud, akkor bármerre mehet, akár betegen is, mert már ő esetleg nem mutat még enyhe tüneteket sem.
Hát nem voltak a mintavételt végző mentőcsapat egy tagjának a megjegyzései megnyugtatóak, de ennek ellenére – figyelemmel arra, hogy mi is ott vagyunk, valamint ők milyen helyen dolgoznak – amint lehetett (október 19.) felhívta a fiam a házi gyerekorvost és elmondta, hogy Jenci pozitív és Ricsi pedig tüneteket mutat. Ő nem akart tesztet kérni a gyereknek, de a másik (a fiam és a menyem) háziorvosa azt mondta, hogy ő megigényli. Közben még aznap délután hívták a menyemet adategyeztetés céljából és végül a hatóság ajánlotta fel a család tesztelését, miután Erika elmondta, hogy Jenő és ő is közlekedésben dolgoznak valamint az anyósa és az apósa (vagyis mi is) velük lakunk..
Végül Ricsit már október 21-én, a menyemet és a fiamat valamint Áront (11) és Mikit (18) október 22-én délelőtt, míg a nejemet és engem pedig aznap délután teszteltek. Ricsinél és Katinál (45) már a gyorsteszt, Áronnál pedig az október 26-án megérkező PCR teszt lett pozitív, pedig Kati és Áron teljesen tünetmentes volt.
Jenőnél, Mikinél, a nejemnél és nálam a karantén így lényegében Jenci tüneteinek megjelenését követő, a megjelenéssel együtt a 10. napon, vagyis október 23-án megszűnt, majd október 26-án újra elrendelték, amikor Áron tesztje megérkezett, így november 5-ig voltunk karanténba. Újabb pozitív eset szerencsére a családom ezen részében ez eddig nem volt.
Hogy miért is írok pontosan?! A kérdés jogos, mert az eddigiekből ez nem derült ki.
Áronnak a kezdeti tünetmentessége sajnos viszonylag hamar, már 1 nappal a teszt eredményének megérkezése előtt hamvába hullt és sajnos Jenci sem lett jobban. Olyannyira, hogy október 29 és november 13. között Áron, míg szintén ettől a naptól, de december 11-ig (vagyis 1 hónappal tovább) Jenci is kórházban volt. Áront azután vitették be, hogy egymást követő 3 napig nem tudták 40°C alá vinni a lázát, míg Jenci pedig összeesett. Sajnos ő érte kellett is aggódnunk bővebben is, mert bő 1 hétig (november 7-ig) lélegeztető gépen és mesterséges altatásban volt, miután – számunkra is meglepő módon – kisebb agyvérzést állapítottak meg nála. (Aminek az oka máig nem derült ki) Úgy tűnt viszont, hogy ezt teljes mértékben átvészelheti. Szóval Áront november 13-án, Jencit pedig december 11-én COVID negatívként engedték haza. A nagyobbik unokámnál az agyvérzés okozta átmeneti bénulás a hazaengedéséig teljesen megszüntetésre került. Egészen újév „másodnapjáig”, vagyis január 2-ig nem is panaszkodott. Bár tény, hogy egyszer-egyszer mintha kicsit sántított volna. Aznap reggel viszont egyszerűen felkelni alig tudott annyira fájlalta a jobb lábát. Néhány nap múlva már a bal lába is fájt. Ahogy teltek-múltak napok, egyre gyakrabban panaszkodott fej-, hát- és derékfájásra, fáradságra. Ha esetleg gyalog megy el a boltba, alig tud hazajönni. Először azt gondoltuk, hogy (bár nem jellemző rá) kicsit rájátszik a dologra. Amikor már eltelt 1-2 hét és továbbra is fennálltak a tünetek, már azért kezdtünk megijedni. Az 1-2 hétből lett 1 hónap, s a körzeti gyermekorvos valamint háziorvos is mintha csak sötétbe tapogatózott volna. Aztán ortopédiára, reumatológiára is elküldték a gyereket, ahol szintén semmit nem állapítottak meg. Most már három hete jár gyógytornára, de még mindig nem igazán javul a helyzet. Majdnem minden estére bedagad a vádlija, a bokája, alig tud lábra állni, ami a reggelekre is igaz. Napközben viszonylag rendben van, hogyha nem kell elmennie itthonról.
Mintegy 3,5-4 hónappal a fertőzés után mi okozhatja a gyereknél ezeket a tüneteket? Lehetnek-e ezek a jellegű tünetek összefüggésben a COVID-dal? Ha igen – ha nem – még kihez fordulhatnánk, hogy végre elmúljanak ezek a gyereknél?
ui. Nagyon rossz látni, hogy ennyire szenved az unokám a fájdalmaktól.
(2021.03.24)
A megtisztelő válaszait előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza a COVID után kérdésre
Kedves Kérdező! Nyilvánvalóan felmerül a háttérben post covid szindróma, mely gyerekeknél/fiataloknál járhat súlyos szövődménnyel. Vannak nekik szóló post covid ambulanciák, ezekre háziorvos által kell jelentkezni, ide vagy neurológiára kellene fordulni.
