Bokapanaszok és keresztszalag-sérülések
2021.05.02.
Tisztelt válaszadó!
Jómagam 44 éves vagyok. A hat saját gyermekem mellett a néhai húgom gyermekét is a férjemmel közösen neveltük fel, miután a sógorom már a felesége terhességének kb. harmadánál elhunyt, majd pedig a húgom a szülés után néhány héttel hunyt el.
A (nevelt)fiam a 15. életévét februárban töltötte be. A gyerek 7 éve versenyszinten focizik. Sajnos 2019. március 9-én a jobb térdében részlegesen elszakadt az elülső keresztszalagja. Az orvosi javaslat értelmében a térdfeszítő izomzat megerősítésén kellett dolgoznia/dolgoznunk. Az orvos tanácsára természetesen mindez fokozatos terheléssel, gyógytornával történt meg. Aminek betartatása nem volt egyszerű, mert az akkor alig 13 éves, évek óta minden edzésen, meccsen aktívan jelenlevő gyerek szeme előtt a visszatérés lebegett. Amikor már úgy érezte, hogy nem fáj, viszont a fizikoterapeuta továbbra is könnyített edzéseket irányozott elő, akkor már végképp a társaival közösen akart edzeni. Végül – a nyári szünettel együtt – 2019.09.11-én újra pályára léphetett, amin csereként beállva is gólt szerzett.
Aztán 2020. szeptember 5-én újabb súlyos sérülést szenvedett. A jobb térdében az első keresztszalag mellett, oldalszalag és meniszkusz sérülést szenvedett. Október 11-én artroszkópiás eljárással a társult sérüléseket megoperálták. A keresztszalag pótlásra november 23-án került volna sor. Mivel azonban ez halasztható műtétnek számít, így november 10-én közölte a kezelőorvosa, hogy elhalasztják a műtétet. A gyógytorna folyamatos volt. Ezáltal január közepén már könnyített, majd február elejétől megkezdhette a teljes edzéseket. Ezáltal fokozatosan növekedett a terhelés is, viszont mivel nem minden edzésen tudott részt venni, mert sajnos voltak olyan jellegű panaszai, melyek ezt nem tették lehetővé, így szeptember óta nem lépett pályára. A probléma viszont az, hogy nagyjából húsvét környékétől újra egyre erősebb fájdalmai vannak, ami mára már az edzések több mint kétharmadának kihagyásával valamint rendszeres fájdalomcsillapítással, pihentetéssel jár (de ezekkel is csak mérsékelhetők a fájdalmai). Április 13-án voltunk CT-n vele, ekkor megállapították, hogy bevizesedett a térde, ami sejthető volt ránézésre is sajnos. Aztán április 23-án újabb kontroll vizsgálaton voltunk, majd április 26-tól újabb gyógytornát írtak neki elővigyázatosságból, de eddig semmi előremutató jel nincs. Sőt! Mintha még egy kicsit rosszabb is lenne. Legalábbis az elmondása szerint. A műtét várhatóan június 14-én lesz, legalábbis jelen állás szerint.
Nagyon visszavágyódik az iskolába, de a majdani bejárást viszont nagyon megnehezíti az a tény, hogy tömegközlekedéssel kellene járnia, amihez párosul az is, hogy mi olyan utcába lakunk, ahol sem a közút aszfaltozása, sem pedig a járdák kiépítése nem teljes. A főúttól kb. 7-800 m van aszfaltozva és kb. 1000 méter járda van kiépítve. Mi pedig ahhoz képest legalább kétszer akkora távolságra lakunk, így segédeszköz használatával való közlekedés is nehéz. Ehhez párosul, hogy az iskolai napokon reggel közlekedő un. „iskolás járatok” egyike sem alacsonypadlós és a megálló sincs rendesen kiépítve (nincs járda egyik oldalon sem a buszmegállóba). Sajnos az autós hordozás nem megoldható minden nap, mert a férjem egyik héten 10 és 22 óra között, a másik héten pedig ellentétes időszakban dolgozik, de plusz/mínusz 15 perc kell, hogy ott legyen.
1. Mit javasol a május 10-i iskolakezdésre? (A gyerek nagyon szeretne menni, de én nagyon féltem és nem csak a vírus miatt.)
2. A műtét után mire számíthat? Lehet-e tünetmentes a gyermekem térde?
3- Anyaként sokszor kétségem van azzal kapcsolatban, hogy szerencsés lenne-e a versenysport folytatása ilyen háttérrel, viszont nem szeretném azt se, hogy a gyógyulás rövidtávú céljától megfosztani őt. Önnek mi erről a megközelítésről a véleménye?
Az én egyik fiam néhány hét múlva lesz 15 éves (három hónapos terhes voltam, amikor a húgom elhunyt).
Egybefüggően egy másik gyermekemmel kapcsolatban is szeretnék kérdést feltenni. A gyerek 12 éves.
Hat gyermekem van, akik közül 4 fiú. A fiaim közül legkisebbik (12) versenyszinten focizik. Sajnos április 20-án egy sportedzésen kiment a bokája, amit először nem észlelt semmit, majd ahogy haladt előre az edzés – elmondása szerint – úgy kezdte el egyre jobban „érezni a bokáját”. A következő három napban is ment iskolába, de egyre jobban sántikált, így az edzéseket egész héten kihagyta. Miután hétfőn is azt tapasztaltam, hogy még nagyon sántít a gyerek, iskola helyett háziorvoshoz vittam. A doktornő először bokarándulásra/bokaficamra gyanakodott. Beutalót adott RTG-re és UH-ra. Az RTG-re végül már kedden (04.27.) délelőtt, míg UH-ra pedig csütörtökön (04.29.) délután került sor. A lelet szerint distorsio talocruralis cum laesio Rupt. lig. TFA l. d. – Jelenleg gipszsín van a lábán, amit május 7-én vesznek le. (Valami részleges szakadás lehet talán?!)
4. Mit jelent a lelet pontosan?
5. Mi várható azután, hogy a gipszsínt leveszik a lábáról?
6. Számítani kell-e további rögzítésre?
7. A fiam 12 éves lesz ősszel és jelenleg 5. osztályos – mehet majd suliba május 10-től vagy csak valamikor később?
Ahogy fentebb írtam – Sajnos azt kell, hogy írjam, hogy sajnos a mi utcánk igen vegyes képet mutat közlekedésileg. Sajnos az utca nagyobb része nincs leaszfaltozva valamint nincs járda sem. A tömegközlekedés sűrűségére önmagában nem lehet panasz, de ilyen esetben többletet jelentő járatok szinte mindegyike régi típusú (nem alacsonypadlós) buszból áll. A buszmegálló kritikán aluli, amire állandó panasz van.
(2021. május 2.)
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Csilla egy édesanya
Jómagam 44 éves vagyok. A hat saját gyermekem mellett a néhai húgom gyermekét is a férjemmel közösen neveltük fel, miután a sógorom már a felesége terhességének kb. harmadánál elhunyt, majd pedig a húgom a szülés után néhány héttel hunyt el.
A (nevelt)fiam a 15. életévét februárban töltötte be. A gyerek 7 éve versenyszinten focizik. Sajnos 2019. március 9-én a jobb térdében részlegesen elszakadt az elülső keresztszalagja. Az orvosi javaslat értelmében a térdfeszítő izomzat megerősítésén kellett dolgoznia/dolgoznunk. Az orvos tanácsára természetesen mindez fokozatos terheléssel, gyógytornával történt meg. Aminek betartatása nem volt egyszerű, mert az akkor alig 13 éves, évek óta minden edzésen, meccsen aktívan jelenlevő gyerek szeme előtt a visszatérés lebegett. Amikor már úgy érezte, hogy nem fáj, viszont a fizikoterapeuta továbbra is könnyített edzéseket irányozott elő, akkor már végképp a társaival közösen akart edzeni. Végül – a nyári szünettel együtt – 2019.09.11-én újra pályára léphetett, amin csereként beállva is gólt szerzett.
Aztán 2020. szeptember 5-én újabb súlyos sérülést szenvedett. A jobb térdében az első keresztszalag mellett, oldalszalag és meniszkusz sérülést szenvedett. Október 11-én artroszkópiás eljárással a társult sérüléseket megoperálták. A keresztszalag pótlásra november 23-án került volna sor. Mivel azonban ez halasztható műtétnek számít, így november 10-én közölte a kezelőorvosa, hogy elhalasztják a műtétet. A gyógytorna folyamatos volt. Ezáltal január közepén már könnyített, majd február elejétől megkezdhette a teljes edzéseket. Ezáltal fokozatosan növekedett a terhelés is, viszont mivel nem minden edzésen tudott részt venni, mert sajnos voltak olyan jellegű panaszai, melyek ezt nem tették lehetővé, így szeptember óta nem lépett pályára. A probléma viszont az, hogy nagyjából húsvét környékétől újra egyre erősebb fájdalmai vannak, ami mára már az edzések több mint kétharmadának kihagyásával valamint rendszeres fájdalomcsillapítással, pihentetéssel jár (de ezekkel is csak mérsékelhetők a fájdalmai). Április 13-án voltunk CT-n vele, ekkor megállapították, hogy bevizesedett a térde, ami sejthető volt ránézésre is sajnos. Aztán április 23-án újabb kontroll vizsgálaton voltunk, majd április 26-tól újabb gyógytornát írtak neki elővigyázatosságból, de eddig semmi előremutató jel nincs. Sőt! Mintha még egy kicsit rosszabb is lenne. Legalábbis az elmondása szerint. A műtét várhatóan június 14-én lesz, legalábbis jelen állás szerint.
Nagyon visszavágyódik az iskolába, de a majdani bejárást viszont nagyon megnehezíti az a tény, hogy tömegközlekedéssel kellene járnia, amihez párosul az is, hogy mi olyan utcába lakunk, ahol sem a közút aszfaltozása, sem pedig a járdák kiépítése nem teljes. A főúttól kb. 7-800 m van aszfaltozva és kb. 1000 méter járda van kiépítve. Mi pedig ahhoz képest legalább kétszer akkora távolságra lakunk, így segédeszköz használatával való közlekedés is nehéz. Ehhez párosul, hogy az iskolai napokon reggel közlekedő un. „iskolás járatok” egyike sem alacsonypadlós és a megálló sincs rendesen kiépítve (nincs járda egyik oldalon sem a buszmegállóba). Sajnos az autós hordozás nem megoldható minden nap, mert a férjem egyik héten 10 és 22 óra között, a másik héten pedig ellentétes időszakban dolgozik, de plusz/mínusz 15 perc kell, hogy ott legyen.
1. Mit javasol a május 10-i iskolakezdésre? (A gyerek nagyon szeretne menni, de én nagyon féltem és nem csak a vírus miatt.)
2. A műtét után mire számíthat? Lehet-e tünetmentes a gyermekem térde?
3- Anyaként sokszor kétségem van azzal kapcsolatban, hogy szerencsés lenne-e a versenysport folytatása ilyen háttérrel, viszont nem szeretném azt se, hogy a gyógyulás rövidtávú céljától megfosztani őt. Önnek mi erről a megközelítésről a véleménye?
Az én egyik fiam néhány hét múlva lesz 15 éves (három hónapos terhes voltam, amikor a húgom elhunyt).
Egybefüggően egy másik gyermekemmel kapcsolatban is szeretnék kérdést feltenni. A gyerek 12 éves.
Hat gyermekem van, akik közül 4 fiú. A fiaim közül legkisebbik (12) versenyszinten focizik. Sajnos április 20-án egy sportedzésen kiment a bokája, amit először nem észlelt semmit, majd ahogy haladt előre az edzés – elmondása szerint – úgy kezdte el egyre jobban „érezni a bokáját”. A következő három napban is ment iskolába, de egyre jobban sántikált, így az edzéseket egész héten kihagyta. Miután hétfőn is azt tapasztaltam, hogy még nagyon sántít a gyerek, iskola helyett háziorvoshoz vittam. A doktornő először bokarándulásra/bokaficamra gyanakodott. Beutalót adott RTG-re és UH-ra. Az RTG-re végül már kedden (04.27.) délelőtt, míg UH-ra pedig csütörtökön (04.29.) délután került sor. A lelet szerint distorsio talocruralis cum laesio Rupt. lig. TFA l. d. – Jelenleg gipszsín van a lábán, amit május 7-én vesznek le. (Valami részleges szakadás lehet talán?!)
4. Mit jelent a lelet pontosan?
5. Mi várható azután, hogy a gipszsínt leveszik a lábáról?
6. Számítani kell-e további rögzítésre?
7. A fiam 12 éves lesz ősszel és jelenleg 5. osztályos – mehet majd suliba május 10-től vagy csak valamikor később?
Ahogy fentebb írtam – Sajnos azt kell, hogy írjam, hogy sajnos a mi utcánk igen vegyes képet mutat közlekedésileg. Sajnos az utca nagyobb része nincs leaszfaltozva valamint nincs járda sem. A tömegközlekedés sűrűségére önmagában nem lehet panasz, de ilyen esetben többletet jelentő járatok szinte mindegyike régi típusú (nem alacsonypadlós) buszból áll. A buszmegálló kritikán aluli, amire állandó panasz van.
(2021. május 2.)
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Csilla egy édesanya
Szakértőnk válasza a Bokapanaszok és keresztszalag-sérülések kérdésre
Kedves Anyuka! Egyénileg kell eldönteni, legyen e iskola vagy nem, az egy szempont hogy szeret e menni, ha nem tudják csak tömegközlekedéssel és az nem javasolt akkor nyilván nem. Azt hogy milyen lesz a lába műtét, rögzítés, kezelés, rehabilitáció után, azt egyrészt csak jósolni lehet, aminek értelme nincs sok, másrészt konkrétan természetesen kezelőorvos tud nyilatkozni a látott kép alapján.
