sérülések és pszichológia
2021.07.18.
Tisztelt Válaszadó!
Hogyha felüthetem egy poénnal a kérdésemet, akkor én már talán a második-harmadik kamaszkoromat élem, így hogy 2 nappal ezelőtt múltam 79 éves. Van hét gyermekem, harmincnégy unokám, kilenc dédunokám. Sajnos nem ritka a családunkban, hogy 16-20 éves kor között szülessen legalább egy gyerek. A dédnagymamám 17 éves volt, amikor az első fia és 19 éves volt, amikor nagymamám született. A nagynéném születésekor a nagymamám 17, míg anyu születésekor 26 éves volt. Anyu 17 éves 193 napos volt, amikor én születtem. Én 17 éves és 32 napos voltam, amikor az első gyermekem született. (A barátnőm – jelenlegi feleségem – pedig 15 éves 333 napos volt ekkor.) A legnagyobb unokám 331 nappal idősebb, mint a legkisebb gyermekem, akinek a születésekor jómagam 37 éves és 77 napos voltam.
Akkor hagy térjek rá a levelem tényleges tárgyára, amely nagyon összetett.
Az összességében ötödik, a fiúk közül pedig a negyedik gyermekem (1970) részéről a 15 éves fiúunokám 186 cm, 93 kg, 45/46/47-es lába van (fazontól függően; stoplisból általában 47-es kell). Lassan tíz éve kezdett el focizni. Nem mondom, hogy kisebb – néhány nap alatt helyre jövő – húzódásos sérülései nem voltak már neki, de a komoly sérülések egészen 2020. augusztus 29-ig elkerülték. Ekkor viszont a bal térdében az elülső keresztszalag részlegesen elszakadt. Szerencsére 2021. január 11-én orvosi tanácsra újra edzésbe állhatott. Nagyjából másfél hónapja viszont erősebb igénybevétel után rendszeresen fájlalja a bal térdét és magát a térdkalácsát is. A panaszainak külsérelmi nyoma nincs. Az elmúlt hét csütörtöki (július 8.) traumatológiai vizsgálat során sem találtak szerencsére semmit. Vajon mi okozhatja a korábban sérült térdének újbóli fájdalmait?
A legidősebb fiam (1959) első gyermekének (1978) második gyermeke és egyben első fiúgyermeke (2005) immáron kilencedik éve kézilabdázik, mégpedig balátlövő poszton játszik. Eddig egyetlen komolyabb sérülése volt, még 2019. márciusának elején egy részleges külső bokaszalag-szakadás, ami miatt nagyjából 6-8 hetet kellett, hogy kihagyjon. Aztán idén április 10-i edzőmérkőzésen sajnos egy rossz mozdulatot követően a bal térde kifordult. A jelenlévők elmondása alapján azonnal tudható volt, hogy nagyon súlyos sérülést szenvedett. Ez később a kórházban megerősítést nyert. Az elülső keresztszalagja (LCA) és a külső oldalszalagja (LCL) elszakadt, a gyűrűporcból (meniscus) egy nagyobb darab letört. A társult sérüléseket végül május 25-én artroszkópia segítségével operálták meg. Gyógytornára, ill. fizioterápiára jár. Először ugyan felmerült, hogy pótolják a sérült keresztszalagot, viszont kiderült, hogy a gyerek térdízületében még nem zárult le a növekedési zóna így a kezelőorvos nem szívesen vállalná a műtétet, hanem inkább a környező izmok megerősítését javasolja a sport folyatathatósága érdekében. Mit jelent a térdízület növekedési zónája nem zárult le és egyáltalán ez hol található? Melyek azok az izomcsoportok, melyek áttudnák venni a meg nem lévő keresztszalag helyét? (Dédunokámról van szó)
A néhai keresztanyámnak (néhai anyai nagypapám fiatalabbik nővére) elsőszülött fiának (1943) az első gyermeke (1962) a másod-unokaöcsém és keresztfiam. Az ő első gyermeke (1980) a legnagyobb fiamnak (1959) a keresztlánya. Az ő fia egyidős a fent említett dédunokámmal, akivel immáron hetedik éve ugyanabban a kézilabda csapatban játszanak, ráadásul ugyanúgy balátlövő poszton. Amellett, hogy ötödik generációs vérségi kapcsolatban állnak, nagyon jó haverok is. A srác ugyan kipróbálta a focit, de éppen a dédunokám ajánlatára nyergelt át a kézilabdára. Nem is játszik ő sem rosszul. Most, hogy a dédunokám hónapokra kidőlt, úgy tűnt, hogy ő lehet a stabil kezdő balátlövő poszton, ám ez az időszak csak május 19-ig tarthatott, miután ezen a napon a fiatalabb korosztállyal játszottak belső teszt meccset, amelyen sajnos ő is nagyon súlyos sérülést szenvedett. A jobb térdében részlegesen elszakadt az elülső keresztszalagja, megnyúlt a külső oldalszalagja, levált a gyűrűporca is. Őt is műtötték június 14-én, és a rehabilitációja meg is kezdődött június 21-én. A rehabilitációja így is előrébb jár, mint a dédunokámé. Milyen összetevője van annak, hogy míg egy április közepi keresztszalag sérülésnél legkorábban február elejére teszik a visszatérés lehetőségét, míg ezzel szemben egy május közepi – szintén – keresztszalag sérülésnél pedig akár november eleji visszatérésre is esélyt látnak az orvosok? Mi a különbség, ami az időtényezőt indokolja?
A csapatban van egy harmadik balátlövő, valamint a követlen „utánpótlás csapatukban” is négy gyerek játszik ezen a poszton. Amikor tavaly szeptember közepén a dédunokám, majd a hónap végén a keresztfiam unokája is COVID-os volt, akkor onnan „vitték fel” a srácokat, akik ezáltal úgy érezhették, hogy tényleg van esélyük a szintlépésre. Most, amikor megtörténik a két sérülés a „poszttársaiknál” kívülről igazolnak új játékosokat, akiket ráadásul még össze is kell szoktatni a többiekkel, míg ők azért ismerik a társaikat. Ez mennyire hathat a gyerekekre negatívan vissza?
Ugyanebben a csapatban játszanak a kisebbik lányom (1974) ikerfiai, vagyis az unokáim (2004) is. Egyikük elsősorban jobbszélső, másikuk pedig elsősorban balszélső, de egymás posztján is tudnak játszani. Ezzel az ellenfelet is megtudják kavarni, mert alapvetően ellentétes kezűek lennének. Az egyik unokám február 11-i edzésen részleges külső bokaszalag-szakadás szenvedett, mely után ugyan orvosi ajánlatra már március 16-án újra edzésbe állt. Az első héten még csak könnyített – izomerősítő – edzéseket végzett. A sérülése után először teljes edzés munkát március 24-én végzett. A balszerencséje az idei évre nem fejeződött be, hisz július 3-án az ikertestvérével, az öccsével és néhány haverjával kimentek gördeszkázni, ill. focizni a közeli parkba. Az egyik gördeszkás ugrásnál olyan szerencsétlenül ért talajt, hogy a jobb bokája csúnyán aláfordult. Egyik haverjuk tanult elsősegélyt jogsihoz, így azonnal lefektették, a lába alá betettek egy hátizsákot, ill. egy fagyasztott ásványvizet tettek a sérült testrészhez, míg egy másik srác hívta a mentőket, az öccse pedig hazaszaladt szólni a lányomnak. Mire a mentő odaért a lányom már rég ott volt. Később a kórházban kiderült, hogy elülső (LTFA) bokaszalagja teljesen, míg a középső (LCF) szalag részlegesen elszakadt. Már megműtötték, sőt tegnapelőtt a fekvőgipszet járógipszre cserélték, mely öthétig lesz a lábán, vagyis augusztus 19-én veszik le róla. Legkorábban mikor edzhet a társaival? Mikor léphet újra pályára? Az iskolai tanévkezdéssel (szeptember 1.) egyidejűleg hirtelen megnövekvő terhelés (gyaloglás, buszra való fel- és onnan való leszállás, iskolai lépcsőzés) visszaüthet-e a gyógyulás folyamatában? A testnevelés órákkal kapcsolatban az első hetekben, esetleg hónapban mi várható?
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
(2021. július 18.)
Üdvözlettel:
egy érdeklődő rokon
Hogyha felüthetem egy poénnal a kérdésemet, akkor én már talán a második-harmadik kamaszkoromat élem, így hogy 2 nappal ezelőtt múltam 79 éves. Van hét gyermekem, harmincnégy unokám, kilenc dédunokám. Sajnos nem ritka a családunkban, hogy 16-20 éves kor között szülessen legalább egy gyerek. A dédnagymamám 17 éves volt, amikor az első fia és 19 éves volt, amikor nagymamám született. A nagynéném születésekor a nagymamám 17, míg anyu születésekor 26 éves volt. Anyu 17 éves 193 napos volt, amikor én születtem. Én 17 éves és 32 napos voltam, amikor az első gyermekem született. (A barátnőm – jelenlegi feleségem – pedig 15 éves 333 napos volt ekkor.) A legnagyobb unokám 331 nappal idősebb, mint a legkisebb gyermekem, akinek a születésekor jómagam 37 éves és 77 napos voltam.
Akkor hagy térjek rá a levelem tényleges tárgyára, amely nagyon összetett.
Az összességében ötödik, a fiúk közül pedig a negyedik gyermekem (1970) részéről a 15 éves fiúunokám 186 cm, 93 kg, 45/46/47-es lába van (fazontól függően; stoplisból általában 47-es kell). Lassan tíz éve kezdett el focizni. Nem mondom, hogy kisebb – néhány nap alatt helyre jövő – húzódásos sérülései nem voltak már neki, de a komoly sérülések egészen 2020. augusztus 29-ig elkerülték. Ekkor viszont a bal térdében az elülső keresztszalag részlegesen elszakadt. Szerencsére 2021. január 11-én orvosi tanácsra újra edzésbe állhatott. Nagyjából másfél hónapja viszont erősebb igénybevétel után rendszeresen fájlalja a bal térdét és magát a térdkalácsát is. A panaszainak külsérelmi nyoma nincs. Az elmúlt hét csütörtöki (július 8.) traumatológiai vizsgálat során sem találtak szerencsére semmit. Vajon mi okozhatja a korábban sérült térdének újbóli fájdalmait?
A legidősebb fiam (1959) első gyermekének (1978) második gyermeke és egyben első fiúgyermeke (2005) immáron kilencedik éve kézilabdázik, mégpedig balátlövő poszton játszik. Eddig egyetlen komolyabb sérülése volt, még 2019. márciusának elején egy részleges külső bokaszalag-szakadás, ami miatt nagyjából 6-8 hetet kellett, hogy kihagyjon. Aztán idén április 10-i edzőmérkőzésen sajnos egy rossz mozdulatot követően a bal térde kifordult. A jelenlévők elmondása alapján azonnal tudható volt, hogy nagyon súlyos sérülést szenvedett. Ez később a kórházban megerősítést nyert. Az elülső keresztszalagja (LCA) és a külső oldalszalagja (LCL) elszakadt, a gyűrűporcból (meniscus) egy nagyobb darab letört. A társult sérüléseket végül május 25-én artroszkópia segítségével operálták meg. Gyógytornára, ill. fizioterápiára jár. Először ugyan felmerült, hogy pótolják a sérült keresztszalagot, viszont kiderült, hogy a gyerek térdízületében még nem zárult le a növekedési zóna így a kezelőorvos nem szívesen vállalná a műtétet, hanem inkább a környező izmok megerősítését javasolja a sport folyatathatósága érdekében. Mit jelent a térdízület növekedési zónája nem zárult le és egyáltalán ez hol található? Melyek azok az izomcsoportok, melyek áttudnák venni a meg nem lévő keresztszalag helyét? (Dédunokámról van szó)
A néhai keresztanyámnak (néhai anyai nagypapám fiatalabbik nővére) elsőszülött fiának (1943) az első gyermeke (1962) a másod-unokaöcsém és keresztfiam. Az ő első gyermeke (1980) a legnagyobb fiamnak (1959) a keresztlánya. Az ő fia egyidős a fent említett dédunokámmal, akivel immáron hetedik éve ugyanabban a kézilabda csapatban játszanak, ráadásul ugyanúgy balátlövő poszton. Amellett, hogy ötödik generációs vérségi kapcsolatban állnak, nagyon jó haverok is. A srác ugyan kipróbálta a focit, de éppen a dédunokám ajánlatára nyergelt át a kézilabdára. Nem is játszik ő sem rosszul. Most, hogy a dédunokám hónapokra kidőlt, úgy tűnt, hogy ő lehet a stabil kezdő balátlövő poszton, ám ez az időszak csak május 19-ig tarthatott, miután ezen a napon a fiatalabb korosztállyal játszottak belső teszt meccset, amelyen sajnos ő is nagyon súlyos sérülést szenvedett. A jobb térdében részlegesen elszakadt az elülső keresztszalagja, megnyúlt a külső oldalszalagja, levált a gyűrűporca is. Őt is műtötték június 14-én, és a rehabilitációja meg is kezdődött június 21-én. A rehabilitációja így is előrébb jár, mint a dédunokámé. Milyen összetevője van annak, hogy míg egy április közepi keresztszalag sérülésnél legkorábban február elejére teszik a visszatérés lehetőségét, míg ezzel szemben egy május közepi – szintén – keresztszalag sérülésnél pedig akár november eleji visszatérésre is esélyt látnak az orvosok? Mi a különbség, ami az időtényezőt indokolja?
A csapatban van egy harmadik balátlövő, valamint a követlen „utánpótlás csapatukban” is négy gyerek játszik ezen a poszton. Amikor tavaly szeptember közepén a dédunokám, majd a hónap végén a keresztfiam unokája is COVID-os volt, akkor onnan „vitték fel” a srácokat, akik ezáltal úgy érezhették, hogy tényleg van esélyük a szintlépésre. Most, amikor megtörténik a két sérülés a „poszttársaiknál” kívülről igazolnak új játékosokat, akiket ráadásul még össze is kell szoktatni a többiekkel, míg ők azért ismerik a társaikat. Ez mennyire hathat a gyerekekre negatívan vissza?
Ugyanebben a csapatban játszanak a kisebbik lányom (1974) ikerfiai, vagyis az unokáim (2004) is. Egyikük elsősorban jobbszélső, másikuk pedig elsősorban balszélső, de egymás posztján is tudnak játszani. Ezzel az ellenfelet is megtudják kavarni, mert alapvetően ellentétes kezűek lennének. Az egyik unokám február 11-i edzésen részleges külső bokaszalag-szakadás szenvedett, mely után ugyan orvosi ajánlatra már március 16-án újra edzésbe állt. Az első héten még csak könnyített – izomerősítő – edzéseket végzett. A sérülése után először teljes edzés munkát március 24-én végzett. A balszerencséje az idei évre nem fejeződött be, hisz július 3-án az ikertestvérével, az öccsével és néhány haverjával kimentek gördeszkázni, ill. focizni a közeli parkba. Az egyik gördeszkás ugrásnál olyan szerencsétlenül ért talajt, hogy a jobb bokája csúnyán aláfordult. Egyik haverjuk tanult elsősegélyt jogsihoz, így azonnal lefektették, a lába alá betettek egy hátizsákot, ill. egy fagyasztott ásványvizet tettek a sérült testrészhez, míg egy másik srác hívta a mentőket, az öccse pedig hazaszaladt szólni a lányomnak. Mire a mentő odaért a lányom már rég ott volt. Később a kórházban kiderült, hogy elülső (LTFA) bokaszalagja teljesen, míg a középső (LCF) szalag részlegesen elszakadt. Már megműtötték, sőt tegnapelőtt a fekvőgipszet járógipszre cserélték, mely öthétig lesz a lábán, vagyis augusztus 19-én veszik le róla. Legkorábban mikor edzhet a társaival? Mikor léphet újra pályára? Az iskolai tanévkezdéssel (szeptember 1.) egyidejűleg hirtelen megnövekvő terhelés (gyaloglás, buszra való fel- és onnan való leszállás, iskolai lépcsőzés) visszaüthet-e a gyógyulás folyamatában? A testnevelés órákkal kapcsolatban az első hetekben, esetleg hónapban mi várható?
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
(2021. július 18.)
Üdvözlettel:
egy érdeklődő rokon
Szakértőnk válasza a sérülések és pszichológia kérdésre
KEdves Kérdező! Az a helyzet hogy traumatoógiai ortopédiai kérdésben nem lehet leírtak alapján véleményt adni, ezért csak a látott képalkotók, végtag állapota alapján tud a kezelőorvos egyénre szabottan véleményt adni. A rehabilitáció is megadja, mi várható a beavatkozások után.
