Terhes vagyok! Mit tegyünk a barátommal?
2019.09.05.
Tisztelt doktornő/doktor úr!
Jómagam egy 16. életévét nem régen (aug. 25) betöltő lány vagyok. Már 2015 októberének vége óta menstruálok. Érdekesség volt számomra, hogy általában az október-május időszakban 28, míg a május-október (vagyis a nyári és a kora őszi) időszakban 33 naponta jött meg a menstruációm.
1. Mi okozhatja azt, hogy lényegében a tanév időszaka alatt 28, míg a nyári szünetben és a tanév elején 33 nap követési idővel jön (jött) meg a menstruációm? Ebben közrejátszhat az, hogy nyáron kevesebb a stressz hatás?
A barátommal 2017-ben Valentin-napon egy házibuliba jöttem össze. (megjegyzem, hogy kedd révén nem nagy buli volt, hisz másnap munka, ill. iskola volt a részvevőknek.) Ő akkor nem volt még 16, míg én nem voltam még 14 éves sem.
Nemi életet nagyjából 1 éve élünk. Mindig védekeztünk. Vagyis majdnem mindig. Védekezés terén sajnos egy alkalom kimaradt. Ez év május 22-én megjött a menzeszem, és jún. 8-án a barátom 18. születésnapját ünnepeltük meg. A buliba kicsit többet ittunk a kelleténél. Ami a korunkat figyelembe véve sem szép dolog. Ami viszont nagyobb probléma, hogy védekezés nélkül kötöttünk ki az ágyba. (Nem csak összebújtunk és aludtunk – sajnos) Aztán teltek a napok. A júniusi még 22-én (3 nap csúszással megjött; nem szokott csúszni, de nem foglalkoztam vele). A júliusi viszont sem időben, sem késve, nem akart megérkezni. A barátomnak nem mertem elmondani, még amikor úgy a hó vége fele jártunk és rákérdezett, akkor azt mondtam, hogy megjött és minden rendben van. (Féltem elmondani neki, hogy egyébként nem jött meg.) Aztán, amikor már augusztusban sem jött meg, akkor már elmondtam a barátomnak is a dolgot. Mindketten megijedtünk, hisz a fennemlített jelek mellett megjelent pl. a nagyobb étvágy, a gyakori hányinger, a szédülés is. Ebből kiindulva a nemzeti ünnep másnapján (aug. 16.) vettünk egy tesztet. Sajnos a teszt pozitív lett. Én abban a pillanatban kisebb sokkot kaptam. A barátom először nagyon boldog volt, de hamar megváltozott a kedve, amikor leesett, hogy ez akár a továbbtanulásunkat is megnehezítheti. Elkezdtünk nőgyógyászt keresni, mert azt elakartuk kerülni, hogy olyanhoz menjünk, amelyik valamelyikünk édesanyját kezeli. Végül az elmúlt hét csütörtökön (aug. 26.) elmentünk egyhez. Sajnos bekövetkezett, amitől tartottam, s amit a teszt is mutatott. Terhes vagyok. Még pedig a 7. hétben (és kisfiú lesz). A barátom valamikor nagyon örül a kicsinek, máskor pedig nem. Hasonlóan vagyok én is. A szüleinknek mindketten félünk elmondani. Bár figyelembe véve, hogy az elmúlt 2 hónapban 4 kg-t szedtem fel, s többet is eszek, mint korábban ettem, így sokáig nem titkolhatjuk a dolgot. Bár édesanyámnak inkább a tanulmányaim és a karrierem beindítása a fontosabb, de apámnak az én boldogságom. Tény, hogy egyébként a tanári pálya nekem is tetszik. A főiskola viszont nagyon nehéz és messze van. A barátom pedig jogásznak készül.
2. Hogyan kellene elmondanunk a szüleinknek, hogy nagyszülők lesznek?
3. Mi lesz így a továbbtanulással? (Bár nekem még a következő tanév is gimnázium, hisz 11. osztályt kezdtem meg, de a párom idei tanév végén végez.)
Hiába állok két nehéz tanév előtt a továbbtanulásom végett, és hiába vagyok még csak 16 éves, még akkor sem vetetném el a kicsit, hogyha a szüleim ezt akarnák. Amikor négyszemközt vagyunk a barátommal, akkor szinte naponta szóba kerül a kicsi sorsa. Az abortuszt ő sem akarja igazán, de a megtartásától pedig nagyon fél. Még talán az lesz a legjobb, hogyha a jövő tanév után össze tudunk majd költözni, hisz az egyetem, ahova ő jelentkezik, és a főiskola, ahova én akarok majd felvételt nyerni, ugyanazon a településen van.
4. A szüleim kiskorúként kötelezhetnének engem az abortuszra? Ebbe lenne bármi beleszólása a barátomnak (aki nagykorú)?
5. Az természetes, hogy bár félek az anyaságtól, de mégis örülök a kisfiam érkezésének?
6. Miért van az, hogy a barátom bár az abortuszt teljes mértékben elutasítja, de mégsem mindig van gyerek megtartása mellett? A kettő nem mond egymásnak szögesen ellent?
A párom már 3. éve minden nyáron végig dolgozott és a legutóbbi 2 tanévbe évközben is többször ment dolgozni. Már a tavaly, aztán az idén nyáron én is dolgoztam, ahogyan ezt tervezem majd tanév közben is. (Jelenleg irodai segédként dolgozok)
Egyébként a legjobb barátnőm valamint a párom két legjobb barátja tudja, hogy gyermeket várok/várunk. Bár először lesokkolta őket is a dolog, de aztán gratuláltak. Így, hogy közben megkezdődött a tanév és még senki nem kezdett el ezen csámcsogni, így bebizonyosodott, hogy tényleg diszkréten kezelik a kérdést és ezzel az is, hogy tényleg őszinte barátok.
7. Vajon az iskolába meddig lehet ezt titkolni, hisz főleg tesi órán jelenthet problémát a terhességem? Mikor és hogy kellene legalább a tesi tanárral beszéljek arról, hogy mi a helyzet?
8. Beavatható-e egy szaktanár (aki nem az osztályfőnök) úgy egy ilyen dologba, hogy erről még sem a szülő, sem az osztályfőnök nem tud? A tesi tanárnak ilyen esetbe kötelezettsége van szólni a szülőknek?
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:
Vajda Barbara (16)
Jómagam egy 16. életévét nem régen (aug. 25) betöltő lány vagyok. Már 2015 októberének vége óta menstruálok. Érdekesség volt számomra, hogy általában az október-május időszakban 28, míg a május-október (vagyis a nyári és a kora őszi) időszakban 33 naponta jött meg a menstruációm.
1. Mi okozhatja azt, hogy lényegében a tanév időszaka alatt 28, míg a nyári szünetben és a tanév elején 33 nap követési idővel jön (jött) meg a menstruációm? Ebben közrejátszhat az, hogy nyáron kevesebb a stressz hatás?
A barátommal 2017-ben Valentin-napon egy házibuliba jöttem össze. (megjegyzem, hogy kedd révén nem nagy buli volt, hisz másnap munka, ill. iskola volt a részvevőknek.) Ő akkor nem volt még 16, míg én nem voltam még 14 éves sem.
Nemi életet nagyjából 1 éve élünk. Mindig védekeztünk. Vagyis majdnem mindig. Védekezés terén sajnos egy alkalom kimaradt. Ez év május 22-én megjött a menzeszem, és jún. 8-án a barátom 18. születésnapját ünnepeltük meg. A buliba kicsit többet ittunk a kelleténél. Ami a korunkat figyelembe véve sem szép dolog. Ami viszont nagyobb probléma, hogy védekezés nélkül kötöttünk ki az ágyba. (Nem csak összebújtunk és aludtunk – sajnos) Aztán teltek a napok. A júniusi még 22-én (3 nap csúszással megjött; nem szokott csúszni, de nem foglalkoztam vele). A júliusi viszont sem időben, sem késve, nem akart megérkezni. A barátomnak nem mertem elmondani, még amikor úgy a hó vége fele jártunk és rákérdezett, akkor azt mondtam, hogy megjött és minden rendben van. (Féltem elmondani neki, hogy egyébként nem jött meg.) Aztán, amikor már augusztusban sem jött meg, akkor már elmondtam a barátomnak is a dolgot. Mindketten megijedtünk, hisz a fennemlített jelek mellett megjelent pl. a nagyobb étvágy, a gyakori hányinger, a szédülés is. Ebből kiindulva a nemzeti ünnep másnapján (aug. 16.) vettünk egy tesztet. Sajnos a teszt pozitív lett. Én abban a pillanatban kisebb sokkot kaptam. A barátom először nagyon boldog volt, de hamar megváltozott a kedve, amikor leesett, hogy ez akár a továbbtanulásunkat is megnehezítheti. Elkezdtünk nőgyógyászt keresni, mert azt elakartuk kerülni, hogy olyanhoz menjünk, amelyik valamelyikünk édesanyját kezeli. Végül az elmúlt hét csütörtökön (aug. 26.) elmentünk egyhez. Sajnos bekövetkezett, amitől tartottam, s amit a teszt is mutatott. Terhes vagyok. Még pedig a 7. hétben (és kisfiú lesz). A barátom valamikor nagyon örül a kicsinek, máskor pedig nem. Hasonlóan vagyok én is. A szüleinknek mindketten félünk elmondani. Bár figyelembe véve, hogy az elmúlt 2 hónapban 4 kg-t szedtem fel, s többet is eszek, mint korábban ettem, így sokáig nem titkolhatjuk a dolgot. Bár édesanyámnak inkább a tanulmányaim és a karrierem beindítása a fontosabb, de apámnak az én boldogságom. Tény, hogy egyébként a tanári pálya nekem is tetszik. A főiskola viszont nagyon nehéz és messze van. A barátom pedig jogásznak készül.
2. Hogyan kellene elmondanunk a szüleinknek, hogy nagyszülők lesznek?
3. Mi lesz így a továbbtanulással? (Bár nekem még a következő tanév is gimnázium, hisz 11. osztályt kezdtem meg, de a párom idei tanév végén végez.)
Hiába állok két nehéz tanév előtt a továbbtanulásom végett, és hiába vagyok még csak 16 éves, még akkor sem vetetném el a kicsit, hogyha a szüleim ezt akarnák. Amikor négyszemközt vagyunk a barátommal, akkor szinte naponta szóba kerül a kicsi sorsa. Az abortuszt ő sem akarja igazán, de a megtartásától pedig nagyon fél. Még talán az lesz a legjobb, hogyha a jövő tanév után össze tudunk majd költözni, hisz az egyetem, ahova ő jelentkezik, és a főiskola, ahova én akarok majd felvételt nyerni, ugyanazon a településen van.
4. A szüleim kiskorúként kötelezhetnének engem az abortuszra? Ebbe lenne bármi beleszólása a barátomnak (aki nagykorú)?
5. Az természetes, hogy bár félek az anyaságtól, de mégis örülök a kisfiam érkezésének?
6. Miért van az, hogy a barátom bár az abortuszt teljes mértékben elutasítja, de mégsem mindig van gyerek megtartása mellett? A kettő nem mond egymásnak szögesen ellent?
A párom már 3. éve minden nyáron végig dolgozott és a legutóbbi 2 tanévbe évközben is többször ment dolgozni. Már a tavaly, aztán az idén nyáron én is dolgoztam, ahogyan ezt tervezem majd tanév közben is. (Jelenleg irodai segédként dolgozok)
Egyébként a legjobb barátnőm valamint a párom két legjobb barátja tudja, hogy gyermeket várok/várunk. Bár először lesokkolta őket is a dolog, de aztán gratuláltak. Így, hogy közben megkezdődött a tanév és még senki nem kezdett el ezen csámcsogni, így bebizonyosodott, hogy tényleg diszkréten kezelik a kérdést és ezzel az is, hogy tényleg őszinte barátok.
7. Vajon az iskolába meddig lehet ezt titkolni, hisz főleg tesi órán jelenthet problémát a terhességem? Mikor és hogy kellene legalább a tesi tanárral beszéljek arról, hogy mi a helyzet?
8. Beavatható-e egy szaktanár (aki nem az osztályfőnök) úgy egy ilyen dologba, hogy erről még sem a szülő, sem az osztályfőnök nem tud? A tesi tanárnak ilyen esetbe kötelezettsége van szólni a szülőknek?
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:
Vajda Barbara (16)
Szakértőnk válasza a Terhes vagyok! Mit tegyünk a barátommal? kérdésre
KEdves Barbara! Stressz és a kamaszkorban nem rendszeres időközi vérzés a válasz. Nyilván mihamarabb le kell ülni a szülőkkel. Te ismered őket, a módját nem lehet ismeretlenül tanácsolni. Minden forma reakcióval számolni kell, hisz ez eléggé életet megváltoztató dolog lehet, de nem tudod nélkülük megoldani. És nincs értelme tanárt beavatni szülő helyett mert az majd igazán konfliktushoz vezet. Mielőbb beszélni kell.
