Már 3 hónapja nem hallottam semmit felőle...

Már 3 hónapja nem hallottam semmit felőle, nem láttam, de nem is akarom... Vagyis egyfelől érdekelne, hogy mit csinál és elbeszélgetnék vele, de félek attól, hogy elutasítana és ha megint olyan üres szavakkal jönne miközben én kiöntöm a lelkem, végleg elszomorítana. Ezért töröltem mindenhonnan, tiltólistára raktam mindenhol egy incidens után. Nem is tudom, hogy utálom vagy még mindig szeretem, de valahogy nem tudom kiverni a fejemből! Már 7 verset írtam vele kapcsolatosan...de én nem szoktam szerelmes verseket írni.. szóval nem tudom mi ütött belém. Az egész ott kezdődött, hogy megláttam valahol.. majd megint megláttam.. majd addig keresgéltem amíg megtaláltam. Felvettem MSN-re, sokat beszélgettünk. Aztán meguntam, mert rájöttem, semmi sem lesz ebből már. Rá úgy 1 hétre már ő írt rám, sőt, a telefon számom is elkérte, órákat beszélgettünk telefonon (persze azt sem tudtam mit csinálok, annyira gyomoridegem volt), mindent elmondott nekem, mindent megbeszéltünk és igen, közeli kapcsolatban voltunk. Találkoztunk is, de puszin kívül nem volt semmi. Persze én útközben mindenkit visszautasítottam miatta, mert annyira tökéletesnek tűnt, annyira megértett, mellettem állt meg minden... Aztán megsokalltam és mondtam neki, hogy itt van egy srác, aki össze szeretne velem jönni, de nem tudom mit csináljak, tehát úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt annak ellenére, hogy mást sem kérdez, csak, hogy mit fogunk majd csinálni meg h mikor volt az első nyelvesem stb (ez tényleg így volt..), amire ő azt mondta, hogy elsiettem megh. olyant kell válasszak aki megért, az első kell legyen a legjobb meg bla bla blaaaa... ekkor nagyon felhúztam magam.. ott volt, hogy egy éve beszélünk, ő az, aki megért, ő az, aki mindig rámír... ígyhát elmondtam neki. Kiakadt. Azt kérdezte, hogy miért nem mondtam hamarabb, mert az elején ő is többet akart volna, de végül úgy döntött, hogy jobb ha barátok maradunk. Hát erre nem tudtam mit mondani... nemsokára ki is lépett. Csakhogy ezután mégtöbbet beszéltünk és értékelte azt, hogy elmondtam neki, meg olyan cuki volt, amikor sms-eztünk és más telójáról írt, úgy nevezte magát, hogy ,,Ő". A remény hal meg utoljára, gondoltam. Elhívott egy táborba -vad idegen helyre egy tök idegen társasággal. Hosszas kérlelés után a szüleim elengedtek és az egyik legjobb barátnőm is jött. Na ott minden megváltozott... Már az állomáson nem válaszolt a hívásaimra sem az sms-ekre és végig 2-en utaztunk a legjobb barátnőmmel... Amikor megérkeztünk sem mondott semmit. Nem is köszönt.. még első nap mikor tettem magam, hogy nem látom odajött és megbökött, aztán elment... Ez után meg mégcsak nem is köszönt. Pedig 10 méterre lehettek a sátraink...máskor meg olyanokat mondott, hogy miért nem lakunk közelebb..ennyit erről. Egyik srác a csoportjukból volt olyan kedves és még odajött egyszer-kétszer... ekkor mondtam neki, hogy üzenje meg Ő-nek, hogy többet ne is szóljon hozzám. Másnap ketten (én és a barátnőm) ültünk egyik asztalnál, ők a másiknál, majd odajöttek hozzánk. Akkor sem mondott semmit, csak leült. Én kérdeztem, hogy haragszik-e, ő meg csak annyit mondott, hogy: ,,Nem. Miért, kéne?" Ez annyira kiakasztott.. Ha nem haragszik, akkor miért csinálja ezt velem? Később többen is odajöttek és többet nem volt alkalmam vele beszélgetni... el volt foglalva egy lánnyal eléggé. Másnap láttam, hogy ölelkeznek meg minden.. Ő meg néz rám.. Ez annyira rosszul esett... és kacag... Miután hazaértem a táborból minden hozzá kapcsolódó dolgot töröltem. De ettől még nem azt jelenti, hogy nincs ott. Nem érzem magam hibásnak... vagyis képtelenség lenne, hogy valamivel megbántottam volna. A barátnőim többször is látták együtt ezzel a lánnyal. De én tudom, hogy fülig szerelmes volt belé és most legalább boldog.. pár hétig..aztán megint otthagyja az a k...... Én pedig azóta nem tudok mit csinálni! Vele nem akarok SOHA beszélni, SOHA nem akarom látni, SOHA róla hallani... És azóta nincs semmi önbizalmam a fiúk terén.. mindegyikbe csak azt látom, hogy ,,én hozzá? nem". Valahogy úgy gondoltam eddig, hogy a rendes fiúkat keressem. És ő az volt. De akkor ezek szerint már nincs rendes pasi a világon? Nem tudom mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést, de annyira zavar... és bár álcázom, azért nem telik el olyan nap, amikor ne gondolnék rá és ő eddig szerintem már azt sem tudja, hogy engem hogy hívnak... Nem kell már senki... csak egyedül akarok lenni...