Furcsán érzem magam, mert túl sokat tanulok...

Kilencedik osztályos vagyok, és néha megfogalmazhatatlanul furcsa érzéseim vannak. Egész félévben rengeteget tanultam, szinte mindent amit lehetett és bírtam és a jegyeim ezért nem olyan rosszak, egy-két négyesem lesz. Mindezt egy célért tettem, hogy ösztöndíjat kapjak. Nos ezt valószínűleg meg is fogom kapni, de nagyon rosszul érzem magam sokszor. Elfoglalni se tudom magam már, tévét nem nézek, számítógépezni szoktam, de a facebookban és e-mailben meg egypár zene hallgatásán kívül kimerülnek nálam a lehetőségek, úgy érzem időpazarlás ilyenekkel foglalkozni, ha nem tanultam meg teljesen. Ami részbe igaz is, de néha már úgy érzem sok, és elegem van, mert olyan mintha egy gép lennék, és egész életemben csak aludnék meg tanulnék. (Aludni délután is szoktam) A másik meg az, hogy alig van kapcsolatom az emberekkel, így elbeszélgetek az osztálytársaimmal de nincsenek barátaim sem. A szüleimmel meg nem nagyon beszélgetek, ők kiülnek a tévé elé vagy a gép elé és ott vannak egész nap, azért anyukám megkérdezi mi volt a suliban, de így nagyon nem tudok vele elbeszélgetni, mert mindig dolga van vagy nézi a tévét. Én meg ha tényleg van szabadidőm olvasok, de sokszor olyan fáradt vagyok, hogy már nem tudok. Ilyenkor szoktam lefeküdni ha tehetem, bár a nővérem 10-kor még fürdik és reggel fél hatkor meg már kelünk is fel. Van sokszor, hogy reggel is tanulok. Az iskolába pedig sokszor kérdezik, hogy van-e valami bajom mert nagyon fáradtnak tűnök mindig. Strébernek gondolom magam mert az is vagyok, és az egész életemet olyan semmilyennek látom, úgy érzem semmit sem csinálok, és már nem is tudok mit csinálni. Elegem van a dolgokból, azt se tudom ki vagyok vagy mi és még a problémáimat se tudom rendesen elmondani, mert túl sok minden van az agyamba...