Baj...
Az utóbbi időben elég sokszor vagyok lehangolt lelkiállapotban. (kb. 4-5 hónap) Szinte a legbiztosabb ok az, hogy elköltöztünk otthonról. Szüleim már régebben elváltak, és most új helyre költöztünk, annak ellenére, hogy édesanyám megkérdezte volna, hogy akarjuk-e. Régebben pedig akármi volt, tudtunk róla, de ez a helyzet egyre rosszabb. Édesanyám a párjával egyre többet veszekszik, szinte mindennaposak az itthoni viták/veszekedések. Igazából sokszor engem is rosszul érintenek a viták, mert utána édesanyám rajtam és a testvérem vezeti le a feszültséget. Sajnos rossz tulajdonságom, hogy (mivel) oroszlán csillagjegyű vagyok, így nagyon igénylem a figyelmet. Mostanában ezt nem érzem, sőt egészen szeretethiányos vagyok, vagyis annak érzem magam. Itthon ilyeneket nem tudok megbeszélni, hiszen a hitel, édesanyám cége, az itthoni teendők mind lefoglalják anyut. Apu kiesik a pixisből, nincs telefonom, nethez is ritkán kerülök. Így leginkább az iskola nyúj(ha)t vigaszt. Mindössze az a baj, hogy én is érzem, hogy túlságosan ragaszkodom a tanáraimhoz. Talán azért, mert tőlük várom a szeretetet, pedig tudom, hogy ők sosem fognak úgy szeretni, ahogy a családom. Nem igazán tudom, hogy mit tegyek. Az iskolában muszáj magamat "erősnek" mutatnom magam, mert egyszerűen nem szeretem, hogyha gyengének látnak, illetve, diákönkormányzati elnök is vagyok a sulimban, így muszáj az érzelmeimet magamban tartanom. Másik dolog iskolapszichológius azért esik ki, mert édesanyám egyszer öngyilkos volt, de túlélte. Tehát alapvetően is rettegek/félek a pszichológusoktól, és nekem ahhoz, hogy valakivel megosszak egy élményt/érzék valamilyesfajta szimpátiának kell kialakulni, különben nem tudok megnyílni. Egyetlen mentsváram, pár tanárom, illetve pár olyan diák, amely velem egy érzelmi szinten tud lenni. Igazából már elég sok mindent megéltem ahhoz képest is, hogy még csak 14 éves vagyok, középső gyermekek egyike a családban.
Az osztályfőnököm pedig lehetetlen eset. Mikor még alsós voltam intőt kaptam tőle, s a sors fintora, hogy felsőben ő lett az ofőm. Ki nem állhatom, de rajta kívül minden tanárral jó viszonyt ápolok. Másik dolog, az örökös megfelelési vágy. Az iskolában a testvére(i)mnek hála muszáj, hoznom egy bizonyos szintet. (4-5-ös tanuló )
Ön szerint mit kéne tennem, hogy jobb legyen a közérzetem? Túl sokszor jut eszembe az öngyilkosság, halál iránti vágy...illetve vannak a pubertás miatt egyéb lelki viharom, amit nem éppen tudok megbeszélni senkivel...:(
Tudom, sajnálom, nem vagyok egy egyszerű eset, de nem akarok olyat tenni, amit később nagyon megbánnék, vagy épp visszafordíthatatlan dolgot csinálnék.
Ha Ön tud nekem segíteni megírnék még egy-két dolgot, ami úgy érzem lehet, hogy fontos lehet Önnek.
Üdv!
Szakértőnk válasza a Baj... kérdésre
Kedves Levélíró!
Mindkenképpen azt javsasolnám, hogy valaki olyannal próbálj beszélni a problémáidról, akivel személyes kapcsolatba tudsz kerülni. Amennyiben konkrét segítséget vagy jó tanácsot szeretnél kapni, akkor szóba jöhetnek a tanáraid, de ha kölcsönös szeretetre és odafigyelésre vágysz, akkor inkább barátokat próbálj szerezni szerintem. Egy tanárral sosem tud egyenrangú lenni a kapcsolatod, pedig a kölcsönösséghez az kell. Szívem szerint egyébként az iskolapszichológust vagy más pszichológust javasolnék. Az alapján, amit írsz, nagyon egyedül lehetsz a problémáiddal és segíthetne, ha őszintén beszélhetnél valakivel ezekről és az érzéseidről is. Sajnos így a távolból én nem vagyok erre a megfelelő ember, de személyesen kialakulhat részedről az a bizalom a pszichológusod iránt, ami segítene abban, hogy önmagadat adva őszintén beszélj vele és segítséget kapj. Persze, nekem is írhatsz még nyugodtan, ha úgy érzed!
Egyébként anyukád biztosan szeret téged annyira, hogy ha azt látná, hogy ilyen komoly problémád van, ennyire rosszul érzed magad, jobban odafigyelne rád. Érthető, hogy ha ennyi gondja van, nem veszi észre olyan könnyen magától, hogy mi a helyzet veled, de ha őszintén elmondanád neki, anélkül, hogy előtte is erősnek akarnád mutatni magad, biztosan megpróbálna segíteni valahogy! Beszélj vele!
Minden jót!
