14 evesen kamasz vagy idegbeteg???....
roviden vazolnam a nagy gondomat 14 es fel eves fiammal. Utobbi idoben, nagyon lekoti az internet, olyannyira, hogy meggyozodesem -, internetfuggo. Semmi mas fele nem mutat erdeklodest, csak a telefonja es a net. Tobbszori alkalommal probalkoztam tiltassal, buntetessel, elvettem telefonjat, tiltottam a geptol. Viszont minden alkalmat megragad, hogy atverjen, egy perc oda nem figyeles reszemrol es maris a gepen van. Minden aldott szent nap, ugyanazok a vitak, veszekedesek. Ketsegbe vagyok esve, ennyire nem tudom kezelni kamasz fiamat? Mert volt idoszak, hogy zavartalanul elbeszelgettunk, ez mar a multte. Iskolat valtoztatott, azota ilyen kezelhetetlen. Teret adtam neki, nem nyaggattam, nem kertem tole semmit, nem buntettem, csak figyeltem ket hetig es leirtam a viselkedeset. Ket het utan, leultem, megbeszeltuk, azaz probaltam ervenyessegre juttatni erveim, szepen beszeltem, majd vitaba fulladt minden. Tobbszor eszrevettem rajta viszont, hogy megjatsza az idegest, eroszakosan magara erolteti a reszketest, visszafojtottan sziszeg, mikozben azt az erzest kelti, hogy baj van az idegeivel, nem tudja kontrollalni magat, nem is akarja visszafogni duhet egyaltalan. Kipirul, erolkodik, reszket, mikozben furcsa hangokon sziszegi ki magabol a duhet. Forduljak szakorvoshoz / ez is kerdeses, mert nem fogom tudni elcipelni egy psihologushoz, akaratan kivul/ vagy turelemmel, szeretettel legyek iranta inkabb?? mert belefaradtam az orokos cirkuszokba es egyszeruen keptelennek erzem magam ily modon " nevelni " gyermekeimet.
varom valaszat, koszonettel, Zsola
Szakértőnk válasza a 14 evesen kamasz vagy idegbeteg???.... kérdésre
Kedves Zsola!
Számomra úgy tűnik, mintha a fiának valami problémája lenne, amit nem tud elmondani. Azzal, hogy ennyire látványosan csak a számítógépe érdekli és úgy viselkedik, mintha nem tudná kontrollálni a dühét, mintha azt jelezné Önnek, hogy gondja van. Írja, hogy az iskolaváltás óta ilyen. Szerintem érdemes lenne beszélgetnie vele arról, hogy ez a váltás hogy érintette őt, hiányzik-e régi iskolája és hogyan tud beilleszkedni az új közösségbe. Egy ilyen váltás soha nem könnyű és attól, hogy nem beszél róla, a nehézségek ott vannak. Amennyiben továbbra sem sikerül beszülniük ezekről a problémákról, azt gondolom, érdemes lenne személyesen pszichológus segítségét kérniük. Talán jó ötlet lenne a területileg illetékes nevelési tanácsadóban segítséget kérnie. Talán a fiával sikerülne megbeszélnie, hogy forduljanak együtt szakemberhez. Biztosan ő sem boldog így és örülne, ha segítséget kapna.
Hajrá!
