Nem tudom mit érzek!? Mit csináljak??
De azt hiszem most megtaláltam, azt, akit keresek. 192 cm, 19 éves. Minden tökéletes. Egy apró hiba van az egészben, hogy Németországban él. Egy levelezőtárs-kereső oldalon ismerkedtünk meg. (nem társkereső) Októberben írt először, ő volt az első aki írt nekem, és egyben az is, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Rengeteget leveleztünk, természetesen németül, hosszú leveleket váltottunk, mire eljutottunk oda, hogy bejelölt ismerősnek Facebookon. Aztán ott folytattuk a levelezést, vagyis "chat"-elést. Pár napra rá váltottunk Skype-ra, azóta is ott beszélünk. Minden nap. Több órán keresztül. Ha van időnk délután háromtól hajlani kettőig. Komolyan mondom a legjobb barátnőmet megunnám ennyi idő alatt, de őt nem. Mindenről tudok vele beszélgetni, a legkülönfélébb témákban, rengeteget nevetünk is. Időnként bekapcsoljuk a kamerát is, megmutatja a lakását stb. Nagyon sok mindenben hasonlítunk, egyezik a véleményünk és ugyanarra gondolunk, vagy egyszerre írjuk le.
Egy kívülállónak lehet hogy gyerekesnek tűnhet ez, de nekem nagyon sokat jelent és iszonyúan őrlődöm ezen. Nem tudom, mit éreznek az emberek ha szerelmesek, de ez talán már az, mert még soha senkit nem szerettem ennyire, pedig nem is ismerem igazán. Soha nem találkoztunk. Minden nap arra a percre várok, hogy írjon nekem, izzad a tenyerem amikor vele beszélek, mikor várok rá görcsben van a gyomrom, egész nap tudnék róla beszélni, és ha rá gondolok mosolygok. Egész nap rá gondolok.. így mindenki nagyon vidámnak lát, pedig nem vagyok az. Nem tudom mit tegyek. Egyszerűen mindenkiben őt keresem, de nincs sehol. Gondoltam, könnyebb lesz, ha találok valakit aki rá emlékeztet, de nincs olyan. Nem hiszek a fiú-lány barátságban, mert eddig sose sült el jól, valamelyik többet akart mindig. És most is ez van, csak sajnos nem tudom hogy ő mit érez. És ha érezne is valamit, mit kezdjek vele, olyan mesze van.
Volt róla szó többször, hogy eljön Budapestre, ott találkozhatunk, illetve hogy nyáron együtt mennénk Ausztriába dolgozni. De ez olyan lehetetlen, távoli és rizikós. Nem tudom mit csináljak, kihez forduljak vagy mit gondoljak. Neki nem akarom elmondani, mert félek hogy elrontom azt a jó kapcsolatot ami most van.
Nem tudom mit csináljak, kivel beszéljem meg ezt, mert senkit nem akarok ezzel "traktálni" és úgy érzem nem is érdekli sem a barátaimat sem szüleimet.
Remélem tudtok segíteni. Köszönöm. A.
Szakértőnk válasza a Nem tudom mit érzek!? Mit csináljak?? kérdésre
Kedves Levélíró!
Úgy tűnik, ez egy fontos kapcsolat számodra és hiába nem találkoztok személyesen, jelentős szerepet játszik az életedben. Ráasásul kölcsönös is a dolog, hiszen egyedül nem tudnál hosszú órakon át, rendszeresen chatelni vele. Azt gondolom, érdemes lenne a végére járnod, hogy tulajdonképpen milyen lehetőségek is vannak ebben a kapcsolatban. Ehhez személyesen kellene találkoznotok, együtt lennetek, valós közelségbe kerülnötök egymással, mert úgy tud kiderülni, hogy ez egy mély barátság, levelező partnerség vagy akár szerelem is lehet belőle. Beszélj a fiúval és találjátok ki, hogyan tudnátok találkozni, együtt lenni, hogy kiderítsétek, mennyire egymásnak szólnak az érzéseitek és mennyire a másikról elképzelt képeteknek. Szerintem, személyes találkozás nélkül ne köteleződj el neki semmilyen formában, gondolok itt például a közös külföldi munkára, együttlétre, mert előre nem lehet tudni, hogy az együttlét milyen érzéseket vált ki belőletek.
Hajrá!
