terrorizál itthon a
és amikor itt van nálunk a pasija,vagy egy barátnője,valami,akkor mindig úgy bánik velem,mint a kutyával,vagy még rosszabbul,komolyan,mintha ezzel akarna felvágni,hogy miket csinl velem
az előtt például úgy volt,hogy hangosan hallgattam zenét és erre idejött ordibálni,hoy csak fülhallgatóval hallgathatom,én meg kérdeztem,hogy hol van XY (az 5 éves kislánya,mert vele szoktunk néha itt játszani) erre elkezdett ordibálni,mint egy idegbeteg,hogy hozzá ne merészeljek szólni XY-hoz,én meg morogtam egyet az orrom alatt,hogy ez hülye...mert szerintem kicsit se normális,hogy emiatt így üvölt,mint akit ölnek vagy nem tudom...erre ellökött az ágyára a barátja mellé és elkezdte kitépni a hajamat
ezután visszajöttem ide és jött utánam ordibálni,de kb fel se fogtam,mit mondott,mert nem tudtam,hogy most sírjak,vagy mivan? o.O és beszéd közben leköpött és mondtam neki,hogy ne köpjél már le! erre szószerint ezt ordította nekem: -De leköplek,sőt még szembe is köplek,"tacskógyerek!!!!
és mondtam neki,hogy hagyjál már békén! erre elkezdett itt keménykedni,meg lökdösni
a szüleimnek meg hiába szólok,mert azok is ezt csinálják,csak ők anyiból másak,legalábbis apám,hogy utána pár nap múlva megpróbál "kibékülni" és eljáttsza,hogy jajj,ez neki is mennyire rosszul esik,hogy engem meg kell verni,s hogy ez az én hibám,mert én jövök haza a sáros úton,meg ilyenek
egyszer volt olyan,hogy apám megvert,és valahogy,de nem biztos,hogy a veréstől,de asszem becsípődött vagy nem tudom a kezem vagy mi,és szóal alig bírtam mozgatni és nagyon fájt,és a másik ,idősebb nővéremnek mondtam,hogy el akarok menni orvoshoz megnézetni,erre mondta,hogy ne merészeljem elmondani az orvosnak,hogy apám megvert,mert akkor lecsukhatják,és mondjam azt,hogy elestem vagy valami de ezt ne mondjam el...
de inkább az orvoshoz se mentem el,mert pár nap múlva elmúlt magától is
viszont ezekről nem merek senkinek se szólni,mert régebben technika órán amikor a beszélgetések elterelődtek ilyen családi,testvéri akármikre,próbáltam csak így mondani pár dolgot,hogy esetleg így tudna segíteni a tanár vagy valami,de lecseszett,hogy én mindig eltereltem a témát ilyenekre és hogy ez a családi veszekedések,meg ilyenek nem iskolába valók
azóta meg inkább nem is akarok szólni másoknak,főleg nem a tanároknak,mert egyszerűen szégyellem ezt az egészet
és félek attól is,hogy ha feljelenteném a szüleimet,árvaházba kerülnék,vagy valamilyen rokonunkhoz,de akkor el kellene innen költöznöm,és itt vannak a barátaim,az osztálytársaim,az egész életem,meg minden,és ráadásul a rokonaink is megutálnának
nem tudom,mit csináljak?
Előre is köszönöm a válaszát
Szakértőnk válasza a terrorizál itthon a kérdésre
Kedves Levélíró!
Szerintem gondold át, hogy menyire vészes a helyzet! Nagyon nem mindegy, hogy veszekedésekről van szó, vagy rendszeres családon belüli bántalmazásnak vagy az áldozata! Beszélj erről anyukáddal vagy egy olyan felnőttel, lehetőleg rokonoddal, akiben megbízol és kérj tőle segítséget! Gondolj arra, hogy a változás nem feltétlenül rossz és amennyiben esetleg úgy alakulna, biztosan sikerülne olyan megoldást találni számodra, mely egy biztonságosabb környezetet adna számodra. Mindenesetre igyekezz úgy alakítani a dolgokat, hogy elkerüld nővered és apukád hasonlóan negatív reakcióit. Nem érsz vele semmit, ha szembeszállsz velük, hiszen ők az erősebbek, ráadásul amúgy is tudod, hogy nem tettél semmi rosszat és jó fej, szeretnivaló ember vagy!
Hajrá!
