Mi tévő legyek?

Kedves Szakértő!
http://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelki_problemak/11595 e kérdés és az előzőnek is én voltam az írója. Ismét egy kérdéssel fordulok önhöz.. és megint eléggé részletes leszek. Mivel nem írtam már régóta, muszáj írnom azokat is amik közben történtek.
Jött a névnapom. Komolyan.. úgy csinált mintha ő magát adná ajándékba nekem. Reggel az volt az első hogy megkeresett és felköszöntött. Majd szinte minden órában megvárt, együtt mentünk órára ráadásul kézen fogva, megölelt, simogatta a hátam a karom.. szóval olyan tipikusan jól éreztem magam vele. És megint olyannak tűnt mint volt a legelején. Csak én voltam neki, csak velem foglalkozott. Másnap viszont már megint távolságtartóbb lett, főleg mivel a másik lánnyal foglalkozott. Szerelmes volt belé, tény hogy akkor még nem tudtam, vagy csak nem akartam róla tudni. De azt észrevettem hogy ha megjelenik a lány, akkor újra megváltozik. Például amikor délután elmentünk együtt vásárolni, egész végig hülyültünk egymással, meg már egészen kezdett megint visszaváltozni régivé. Aranyos volt mert bementünk az egyik bevásárlóközpontba és csak hülyeségből megszólaltam hogy: Na és milyen csokit kapok? Erre: válassz nyugodtan bármit. Aztán később még a pénztárnál is
megkérdezte hogy biztos nem kérek-e semmit. Szóval törődő. Aztán kiértünk az állomásra és egy fél órával később megjelent a másik lány. Közben pedig véletlen összefutottunk az előző barátnőjével és nagyon fájt neki. Láttam rajta. Szóval miután tényleg megjelent a másik lány már nem is foglalkozott velem. Kész ennyi voltam. Aztán közben viszont a másik lányra már nem tudtam egyáltalán haragudni. Részben azért mert kiderült róla hogy egyáltalán nem érdekli a fiú. Na meg valahogy én nem az a típus vagyok aki nagyon haragtartó. Szóval eldöntöttem nem leszek vele szemét, feltéve ha ő sem velem. Ezért volt hogy köszöntünk egymásnak stb. Aztán pont két hete kicsit többet beszélgettünk majd még többet és végül szombaton kibékültünk teljesen. Nagyon jó fej. Tényleg. És igazából bocsánatot kértünk egymástól, amiért szemetek voltunk a másikkal. Azóta is nagyon jóban vagyunk egymással. Viszont ezen a szombaton volt az a pont amikor sikerült eldöntenem a fiúról hogy nem keresem, elég volt. A lány elmondott mindent. A fiú úgy állította be a dolgot mindenkinek hogy én kezdtem az egészet. Amikor a másik lány látott minket kézen fogva mindig megkérdezte a fiútól, hogy együtt vagyunk-e már. Ő ilyenkor rögtön azt mondta, hogy nem és hogy én fogtam meg az ő kezét. Ő semmit nem akar. Mindenkinek ezt mondta. Mindenki úgy tudja hogy én kezdtem. Oké bevallom volt benne részem, tényleg volt, és hülye voltam hogy így 6 hónapig bíztam benne. De ami igazán padlóra lökött az ez volt. Hogy soha semmit nem akart tőlem. És hogy a másik lánnyal az elején csak azért próbált meg kavarni hogy engem lerázzon. És persze a másik lány belement mert haverjaként segíteni akart neki. Csakhogy aztán a fiú szépen lassan beleszeretett. A lány pedig kerüli, letiltotta facebookon, nem is köszön neki stb. Utálja. És most már én is így vagyok vele. Köszönünk egymásnak és én megyek tovább. Nem hagyom már magam. Köszönöm elég volt. Valamelyik nap is. Ülök egy fiú barátommal a folyosón odajön, köszön. Oké köszönök neki majd viszont beszélgetek tovább a barátommal. Ő ott áll, majd megszólal hogy bemegy letenni a cuccát majd jön. Gyere akkor sem érdekelsz. Visszajön megint áll, majd amikor már rájött hogy ez elég kínos neki inkább egy okkal kiment. És ezek után még én érzem magam rosszul, de megérdemli. Nagyon is. Na meg persze felmerülhet a kérdés, hogy a lány nem akar-e neki megint csak jót. Erre azért tudom hogy nem a válasz, mert pár jó barátomnak is úgy lett beadva a történet hogy én kezdtem. És nekik hiszek. Persze az igazi teljes történetet nem tudja sok ember. Csak azok akikben tényleg megbízok. Ezért ők nem ismerték. De akkor sem értem miért volt erre az egészre szükség. Miért játszott velem? Oké hagytam magam de azért ezt mégsem érdemeltem meg.
Nem foglalkoztam vele lassan két hónapja majd egy pár napja nem volt 6. órám ezért fölmentem haveromhoz, ahova mellesleg az is jár akit nem kicsit szereretek. És haverom mondta hogy menjek hozzájuk bioszra.. mondom oké, miért ne? Úgyis szeretnék orvos lenni, és nekem még nincsen bioszom. Nagyon jó volt mert sikerült produkálnom magam. Aztán mikor jöttünk ki, megkérdeztem haveromat (nevezzük A-nak), hogy merre megy.. és pont akkor jött oda a srác is (nevezzük B-nek). Persze neki meg rögtön meg kellett kérdeznie a barátomat, hogy nem kísérné-e el a műszaki boltba és persze akkor én is jöhetnék. Oké elindulunk és közben kiderült hogy az az üzlet már bezárt. Erre B kitalálta hogy üljünk le valahova. Oké, nekem még rengeteg időm volt, miért ne.. Persze naná hogy a kettő közé kellett beülnöm. És észrevettem hogy B egész végig bepróbálkozott.. flörtölt de nem hagytam magam. Aztán kb óra 10-kor megkérdezte merre megyek.. elmegyek-e vele az állomásra vagy megyek A-val. Én meg voltam olyan hülye és mondtam azt hogy elmegyek vele... erre elindultunk és nagyon fáztam.. mondja odaadja a sálját.. oké magamra tekerem, majd megyünk tovább és hülyülünk mármint ő.. én nem akartam... egész végig összefontam a kezem és nem hagytam semmit.. Aztán jött egy autó ami elég gyorsan befordult de én Pesti létemre hamar átkeltem. Ő meg ott nevet: El fog ütni! Aztán mondta neki hogy de hát ő a felelős értem.. ő az idősebb.. kezdtem beszállni egy kicsit.. Utána meg teljesen olyan irányba mentünk mint ahol még soha.. Erre jön egy kocsi kb 200 m-rel arréb.. aztán megölel (azért hogy megvédjen a kocsitól) és szorosan fogja a kezem én meg elhúzódtam.. kezét is egészen lazán fogtam.. szinte nem is fogtam.. Utána meg elérkezünk egy nagyon fás meg egy beton kerítés mellé.. ledobja a táskáját és megkérdezi mikor megy a buszom.. mondom neki, aztán kitalálta hogy akkor elmegy a későbbi vonatával, valahol örültem, nagyon.. én is leraktam a táskát és igazából rohadtul vártam hogy most mi lesz.. vagy hogy mi legyen.. erre odajön hozzám a homlokát neki nyomja az enyémnek és onnan néz a szemembe.. Annyira fura és jó volt.. egyszerűen nem értettem mi van.. miért most.. ezért egyszer csak támaszottam magam és elnéztem.. nem akartam a szemébe nézni nem érdemelte meg.. aztán nagyon szorosan magához húzott. és egészen belebújt a nyakamba.. hallottam hogy szaporán lélegzik és nagyon mélyen.. mintha ideges lenne.. én is az voltam és most már csak el sem akartam engedni.. már nem ment.. megint elértünk arra a pontra amikor akartam.. Belecsókolt a nyakamba közben kirázott a hideg és olyan kellemesen borzongtam,majd kaptam egy az arcomra is.. Aztán megint sikerült a homlokát az enyémnek támasztania és finoman elfordította a fejét.. de nem hagytam először.. inkább újra odabújtam hozzá.. ő meg keze két ujjával finoman végigsimított az arcomon, másik keze meg a derekamon, aztán elfordította az arcom és odahúzta az övéhez.. majd a már így is elnyílt ajkaim az övéhez nyomódtak.. és én, aki életében nem csókolózott megkapta élete első csókját.. és istenem.. én számítottam egy szájra puszira.. de nem.. miért is.. eleinte olyan fura volt, de talán egy perc múlva már egészen jó.. és a vége fele pedig nagyon jó.. És komolyan nekem akinek mindig pörög az agya.. semmi nem jutott eszembe..egy film se, egy könyv se.. se semmi.. azt sem tudtam mit csináljak.. de ő irányított... irányította az egész testem.. az sem érdekelt mikor keze lejjebb csúszott a derekamról, le egészen a fenekemre.. nem érdekelt, mert az csak még jobban fölrázott.. Komolyan olyan jó még sosem volt semmi.. aztán muszáj volt levegőért kapkodva elszakadni tőle.. nem mertem ránézni.. de tudtam hogy ő engem néz. Nem bírtam mit mondani, nem tudtam mit csináljak.. kellett idő.. és ráadásul azok után amieket mondott rólam.. amiket mindenki tudott.. Aztán valahogy mégis csak sikerült megkérdeznem hogy most akkor mi lesz.. Ő meg: Nem tudom... már egészen készen voltam.. nem tudja.. miért nem.. Aztán neki dőlt a kerítésnek.. és én is.. csöndben maradtunk.. nem bírtam megszólalni.. Aztán mikor leült lassan remegve megkérdeztem hogy akarja e ezt az egészet.. Megint mondta hogy nem tudja.. és megkérdezte hogy velem mi van.. leültem mellé.. és csak annyit mondtam hogy akartam.. nagyon akartam.. De most én sem tudom.. Erre ő.. istenem nem voltam kész.. tudom hogy ezt most is én kezdtem.. te nem tehetsz semmiről.. Aztán meg: Én szeretlek téged.. mindig is szerettelek, már akkor szerettelek amikor megismertelek, amikor először megkérdezteg hogy mi lenne ha.. Nem bírtam megszólalni.. komolyan mondom kész.. ott meghaltam ennyi volt, föladom.. Azt mondja akarlak.. nagyon akarlak.. csak van egy probléma.. Vannak azok a barátaim akiket már több mint 10 éve ismerek és állandóan azzal cikiznek hogy veled vagyok.. és nem akarom se őket se téged elveszítni.. nem bírnám ki ha ők nem lennének de azt sem ha te sem.. ezért nem tudom mi legyen.. most nem, még nem, talán sosem.. nem tudom.. (bennem vannak a szavai).. Ott már készen voltam teljesen nem tudtam mit mondani.. Aztán csak annyi jött ki, hogy: Nem kéne másoktól függenünk.. Ha tényleg akarod akkor legyünk együtt.. De ő tényleg nem tudja.. mert fél.. Fél mindentől.. fél attól hogy kiközösítik fél attól hogy állandóan azt kell hallgatni mennyire rossz hogy velem van, attól hogy esetleg meggondolom magam, mert már így is észre vette hogy nem megyek odahozzá hogy békén hagyom és ez rossz volt neki.. Elmondta hogy volt egy barátnője másfél évig, aki után a csúnyán dobta és ez a barom vagdosta az ereit.. megmutatta a heget én meg jól lecsesztem. Aztán sikerült kinyögnöm neki, hogy nekem ő lenne az első.. és ő meg: hát eléggé rosszul érzem magam emiatt de mint látod te nekem nem.. elég sok lánnyal voltam már együtt de egyik sem több jóformán két hétnél mikor kitalálták hogy még sem akarnak semmit.. Ezt nem akarom újra.. Megértettem.. mondtam neki hogy tudom milyen ha elutasítanak.. És akkor ekkor jött az amin megint kész voltam.. Tudod miért nem jöttem össze R-el? (a másik lány)? Mert ő sem akart.. és közben mindig ott voltál te és akartalak.. de nem lehetett mindenkinek azt kellett mondani hogy nem hagysz békén.. hogy te akarod és utálom magam érte.. és hiába mondom most azt hogy ne haragudj tudom hogy egy hülye parasztnak tarszat aki csak kihasznál, tudom milyen ha kikosaraznak.. és azt is hogy aztán most mondhatom hogy ne haragudj úgyis utálni fogsz.. Én meg sem bírtam szólalni csak összefutottak a könnyek a szememben.. nem sírtam.. de egy kicsit akartam.. aztán valahogy abba hagytam.. elmondtam neki hogy már kibékültünk R-el és hogy megtudtam eztazt.. amiért nem akartam veled jóban lenni.. Ő csak annyit mondott hogy nem érdekli R mit gondol róla.. de ő nagyon nehéz eset a családi állapota miatt is.. De már két hónapja (mily érdekes) egyáltalán nem érdekli azóta nincs senki csak én.. Mert olyan volt neki, hogy egyszer nagyon jóban voltak aztán más nap meg egyáltalán nem.. Erre megszólaltam: Ismerős.. Egyből.. ne haragudjak, tudja hogy szemét volt, de ő sem tudta hogyan sokszor.. Nem tudtam rá haragudni.. egyáltalán nem most nagyon.. És miközben ültünk egymás mellett, nem szólaltunk meg.. aztán szóltam neki hogy lassan indulni kéne... felállt én meg ott maradtam.. majd felhúzott magához és megölelt.. Majd elindultunk.. aztán mikor már kezdett kínos lenni az egész.. megszólal: Most elkéne terelni valamivel a szöveget.. Nézd! Apám olyan Opelt akar aztán Peageutt (asszem így kell írni) lett.. Az én apámnak meg a kedvenc autója az Opel.. Látod milyen jó téma? Nevettünk.. és olyan jó volt.. Aztán a buszmegállómban.. megint csönd volt.. leraktam a táskám és vártam.. ő meg csak nézett. Aztán meglátta O.főjét és mondta hogy siet nehogy meglássa.. (Ritka szigorú egy ofője van) Erre: Ne adja vissza a sálad? Elmosolyodik, majd odaadod holnap.. Tehát nálam van.. még ma is. mert ma már csak azért sem kapta vissza.. Mert ma összvissz annyi volt hogy elmentünk egymás mellett és köszöntünk.. egyszer rámvigyorgott de tudjuk hogy suliban nem lehet.. és annyira rossz.. nem eszem nem alszom nem bírok semmire sem figyelni.. most annyira szeretem mint soha senkit.. és akarom nagyon de nem lehet és nem tudom meddig várjak hogyan tovább, de annyra kell.. el sem hiszem.. Tiszta hülye vagyok.. remegek, furcsa érzés kavarog a mellkasomban.. félek és istenem annyira jó visszagondolni, de közben olyan rossz hogy nem vagyunk együtt.. Nem tudom mi tévő legyek.. Ön szerint mit csináljak? Hagyjam az egészet? Próbáltam vele tegnap megbeszélni hogy mi lenne ha megpróbálnánk.. Erre csak azt mondta lehetetlen mert nem tartana sokáig és tudja hogy mekkora paraszt. Nagyon rosszul érzem magam. Tegnap is egészvégig sírtam. Mit csináljak? Köszönöm szépen előre is a segítségét és bocsánat hogy ilyen hosszú lett.