nem értem saját magam
2012.06.27.
Tisztelt Doktornő!
17 éves lány vagyok. Legjobb barátnőmmel 5 éve ismerjük egymást.Mindent tudunk egymásról,minden apró titkot megosztunk egymással.De ez a barátság már más nekem,15 éves korom óta úgy érzem,hogy szerelmes vagyok belé.Tetszettek persze fiúk is,de ő az akit teljes szívemből szeretek és nélküle egy napot sem bírok ki.Mindenre képes lennék érte,viszont voltak barátjai.Nagyon féltékeny voltam rájuk,egyszerűen nem akartam felfogni,hogy valaki fontosabb neki mint én,pláne azt,hogy valakit jobban szeressen mint engem.Bele tudnék halni abba,hogy tudom hogy egyszer családot akar,férjet,stb.Beleőrülnék abba. Fontolgatom,hogy át kellene operáltatnom magam és mindent elolvastam erről.Mivel egyetlen pasi se kelti fel úgy az érdeklődésemet,mint ő ezért gondolkozok ezen.Ezt tegnap bevallottam neki,ő pedig azt mondta,hogy mivel ismer ezért nem tudja hogy lehetne valami komolyabb köztünk még ha fiú leszek,mert ő a lányokat szereti.De én nem érzem magam annak! Félek,hogy elveszítem,félek attól,hogy ha megcsináltatom a műtétet már lesz valakije és akkor hiába minden. Érett bennem évek óta az eldöntés,de jövőre véghez szeretném vinni a tervem. Anyu elfogadná a döntésem,de apu nagyon konzervatív ilyen tekintetben. Félek már lassan az egész világtól.Nem tudom mit tegyek. Öngyilkosság járt az eszembe,de arra nem lennék képes.Nem szeretnék másoknak fájdalmat okozni,és rendbe kell tennem ezt a dolgot.De nélküle nem tudom leélni az életem.Tudom,hogy másba nem tudnék szerelmes lenni,de ő nem ért meg. Miért nem születtem egyszerűen férfinek.Ezerszer könnyebb dolgom lenne,de így nehéz.Fogalmam sincs merre tovább.De abban biztos,hogy csak ő kell nekem.Vagy vele,vagy sehogyan sem! Tudna nekem segíteni?
17 éves lány vagyok. Legjobb barátnőmmel 5 éve ismerjük egymást.Mindent tudunk egymásról,minden apró titkot megosztunk egymással.De ez a barátság már más nekem,15 éves korom óta úgy érzem,hogy szerelmes vagyok belé.Tetszettek persze fiúk is,de ő az akit teljes szívemből szeretek és nélküle egy napot sem bírok ki.Mindenre képes lennék érte,viszont voltak barátjai.Nagyon féltékeny voltam rájuk,egyszerűen nem akartam felfogni,hogy valaki fontosabb neki mint én,pláne azt,hogy valakit jobban szeressen mint engem.Bele tudnék halni abba,hogy tudom hogy egyszer családot akar,férjet,stb.Beleőrülnék abba. Fontolgatom,hogy át kellene operáltatnom magam és mindent elolvastam erről.Mivel egyetlen pasi se kelti fel úgy az érdeklődésemet,mint ő ezért gondolkozok ezen.Ezt tegnap bevallottam neki,ő pedig azt mondta,hogy mivel ismer ezért nem tudja hogy lehetne valami komolyabb köztünk még ha fiú leszek,mert ő a lányokat szereti.De én nem érzem magam annak! Félek,hogy elveszítem,félek attól,hogy ha megcsináltatom a műtétet már lesz valakije és akkor hiába minden. Érett bennem évek óta az eldöntés,de jövőre véghez szeretném vinni a tervem. Anyu elfogadná a döntésem,de apu nagyon konzervatív ilyen tekintetben. Félek már lassan az egész világtól.Nem tudom mit tegyek. Öngyilkosság járt az eszembe,de arra nem lennék képes.Nem szeretnék másoknak fájdalmat okozni,és rendbe kell tennem ezt a dolgot.De nélküle nem tudom leélni az életem.Tudom,hogy másba nem tudnék szerelmes lenni,de ő nem ért meg. Miért nem születtem egyszerűen férfinek.Ezerszer könnyebb dolgom lenne,de így nehéz.Fogalmam sincs merre tovább.De abban biztos,hogy csak ő kell nekem.Vagy vele,vagy sehogyan sem! Tudna nekem segíteni?
Szakértőnk válasza a nem értem saját magam kérdésre
Kedves Levélíró!
Azt gondolom így, ismeretlenül, a távolból nem tudok neked olyan segítséget nyújtani, amilyenre szükséged lenne! Azt gondolom, ez egy óriási döntés és ahhoz, hogy meghozd, szükség lenne arra, hogy alaposan átgondold és kicsit a mélyére áss a problémádnak. Ahhoz viszont, hogy az önismereteddel ilyen aktívan foglalkozzatok, személyesen lenne jó felkeresned egy pszichológust, hiszen ez annál jóval komolyabb és jelentősebb dolog, minthogy 1-2 levélváltással megoldjuk. Valószínűleg sokkal jobban is éreznéd magad a bőrödben, ha elkezdenél aktívan foglalkozni magaddal, a mélyebb mozgatóerőiddel, félelmeiddel, vágyaiddal.
Hajrá!
